Archive for május, 2010


A tékozló menedzser

Ügyvezető költő a 21. században (fotó: Kósa Veronika)

Pál Dániel Leventének a Könyvhétre jelenik meg legújabb kötete: Ügyvezető költő a 21. században címmel. Arról kérdeztük, ki is az ügyvezető költő, milyennek kéne lennie egy kortárs költőnek, mi mehet a költészet kárára. Üres kazetta híján, a beszélgetést a Red Hot Chili Peppers Californication albumára rögzítettük. Ughy Szabina interjúja. (ide kattintva olvasható)

Reklámok

Könyvhét > dedikálás

Ügyvezető költő a 21. században

Megjelenik Ügyvezető költő a 21. században című második kötetem (prózák + versek), viszek párat magammal, s ott fogok ücsörögni az oroszlános szökökút mögött. A móka kedvéért pedig folyamatosan tudósítok az eseményekről a Facebookon. 🙂

Fülszöveg:
Négy történet, számos elbeszélő. A szerző első kötetében (Sortűz a körkörös éjszakára, 2005) felnőtt, most belevág. Otthagy minden értéket és mindenkit, akit szeretett vagy szerethetett volna. Közben ír, ír, ír és ír. Az elsőben egy orosz utcalány és egy paranoid skizofrén vamp között kergeti közepesen túlérzett sorsát. A másodikban gyerekekről ír, halálra ítélt sajátjáról és elveszített saját tündérországáról. A harmadikban még ennyi sincs – kocsmák vannak, ivások, csajok, magányok, gengszterek és boszorkányok. A negyedikben sok nő, aztán egy nő, aztán csak egy nő – akihez egy nagy zöld szem álmai folyamában csendben hozzásimul.

Vörösmarty tér (15. stand)

2010. június 5. 16:00-17:00

Térkép itt: http://www.unnepikonyvhet.hu/terkepfeliratos.jpg

Kosztolányi-film

Május 19-én 19 órától mutatjuk be a Prae Kosztolányi-film című számát a Műcsarnokban. Kosztolányiról, műveiről, életéről és rengeteg más “Kosztolányi-dologról” Buda Attilával, Szegedy-Maszák Mihállyal és Végh Dániellel beszélget Arany Zsuzsanna, e szám vendégszerkesztője. Majd a Könyvhétre új kötettel megjelenő két szerzőnk, Marno János és Pál Dániel Levente, valamint Vörös István olvas fel.

A Nagyvilág c. világirodalmi folyóirat 2010/5. számát a Nobel-díjas portugál José Saramago szövegeinek szentelte. Olvasható benne 3 versfordításom, egy pedig itt is:

Az asztal az első tárgy
A mesa é o primeiro objecto

Az asztal az álom első tárgya.

Fehér, fehér fából, festés nélkül.

Rajta fehér papírok, lebegnek-libbennek a mozdulatok elől.

A hely hivatali szoba lenne, ha nem valamilyen apszis volna lépcsőkkel.

A vakolatlan fal ívén látni lehet a kopott köveket.

Mikor az álmodó felébred, megpróbálja kideríteni, hol volt, valószínűleg eszébe jut egy ilyen rom, Párizsban, a Cluny Múzeumban.

De nem biztos.

Nem engedelmeskednek a fehér papírok, az álmodó egyre türelmetlenebb.

Az apszisban hirtelen érezhető lesz valaki jelenléte, nem is a jelenléte, inkább fenyegetése, szétterjed, megül.

Kezdődik a rettenet.

Az ember, aki álmodik, ellen akar állni, de a félelem erősebb, nincs ott senki, kinek bátorságát meg kellene mutatnia.

Egy hosszú folyosón menekül, megáll egy ajtó előtt, biztos egy kertbe nyílik.

Hátranéz, valaki megjelenik.

A folyosó végén átsuhan egy füstszínű lány.

A félelem elviselhetetlen.

A lány közeledik, cikázva, forogva, falról-falra pattanva.

„Ki vagy?”, kérdezi az ember, aki álmodik.

„Mák”, felel a lány, hangtalan nevet.

A félelem kiveti a férfit a kertbe.

Földre zuhan, a lány, már nincs füstszíne, csak mintha piszkos lenne, mellé zuhan.

Földre érve megkettőződik, egymással harcol, ruhát tép, húst szakít egyik a másikból, ruha és hús szinte nyomban visszanő.

Az ember nem bírja tovább, ki kell szabadulnia.

Újabb lány jelenik meg, olyan, mint a másik kettő, csak sokkal nagyobb.

A földön fekszenek, egymásba gabalyodva, egymáshoz nem érve.

A nagy lány kötényének zsebében van egy tojás.

Ha azt a tojást valaki kiszedi onnan, és a kertben eldobja, hogy összetörik, a lidércnyomás véget ér.

Mert az ember már tudja, hogy álmodik.

A nagy lány leül a földre, behajlítja a térdét, combján lecsúszik a szoknya, ágyéka kilátszik.

A tojás, el kell venni tőle a tojást.

A lány nevetve ringatózni kezd.

Elérkezett a pillanat.

A férfi becsúsztatja kezét a zsebbe, és megragadja a tojást.

És felébred.

A Műcsarnok új projektbe kezdett (ez alkalommal a József Attila Körrel együttműködésben). Asszociációk címmel új sorozat indult, ami arról szól, hogy milyen gondolatokat tud hozzátenni egy-egy művészeti ág képviselője egy másikénak az alkotásához, hogyan erősíti fel annak jelentését, vagy tágítja ki értelmezési horizontját. Jelen esetben a Műcsarnok ART FANATICS kiállításának hét képe került középpontba: Méhes Lóránt: Marietta Zuzu szemüvegben, Fehér László: Rokonok, Klimó Károly: Tűz és madártollak, Pauer Gyula: Fekete levél, Braun András: Kis Budapest, Bernát András:Sublót és Bukta Imre: Kövesdi domboldal. A képek egyébként magyar műgyűjteményekből származnak, ilyen kiállítást a Műcsarnok eddig egyszer rendezett, érdemes tehát a képeket is megnézni, amíg lehet: május 23-ig!

(…)

És a részletek: Csobánka Zsuzsa Braun András képét választotta Bálnaszív című korábbi verséhez. Én „szépen tudok ölni” és „sós vízben forgatom a testem”, te meg „a vízre figyelsz, / mit mesél, merre visz, / ha hagynád” – írja. A kortársak közül Pál Dániel Levente Lehorzsolódott észjárás című versét tartotta a Klimó Károly-képhez illőnek: „a kábítószer és Nietzsche után / a világot meg kell váltani, vagy úgy kell hagyni, változatlanul – / a világot megérteni azonban nem érdemes, / megérteni a szomszéd szobát érdemes, amelyet ragyogó napfény áraszt el.”

Az eseményről a teljes beszámoló itt olvasható:

A prae.hu általános művészeti portál 2006 októberében indult. Az alapítók (Balogh Endre, Barta András és Pál Dániel Levente) és a hat rovatvezető (Árvai András, Baglyas Erika, Danczi Csaba László, Györei Zsolt, Péczely Dóra és Schreiber András) elképzelése egy olyan oldal létrehozása volt, ahol bárki feltölthet kritikai írásokat, véleményt mondhat művészeti kérdésekben, ha az az adott rovat és a prae.hu szellemiségéhez méltó.

Mi, a prae.hu csapatának jelenlegi tagjai fontosnak tartjuk a nyitottságot, a művészeti ágak egyenrangúságát, az elkötelezett és sok irányban tájékozott emberek véleményszabadságát. Ezeket az elveket valljuk a kezdetektől fogva. A rovatvezetők saját területük iránt elkötelezett és szakmájukban tevékeny emberek.

A Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj döntésével kapcsolatban szerzőink egy része és a prae.hu csapata is méltatlan helyzetbe került. Visszautasítjuk a feltételezést, hogy irodalmárként, szerkesztőként, kurátorként, szervezőként a haszonszerzés és a karrierizmus motiválja döntéseinket. Szakmai és egzisztenciális szempontból hitelrontó megbélyegzésnek tekintjük a vádaskodásokat, melyekkel Jászberényi Sándor a mindenki által ismerhetően szűkös keretek között vegetáló művészettel foglalkozó orgánumok munkáját ássa alá. Állítása szerint egy olyan, igazságtalanságokon alapuló rendszerről akarja lerántani a leplet, amely szerint a magyar kultúra a maffia kapcsolathálózati mintája szerint működik, és ahol minden döntés urambátyám-alapon dől el. Mindannyian, akik ismerjük a mai folyóirat-támogatási rendszer vagy a művészeti írásokat publikáló internetes oldalak financiális hátterét, tudjuk, hogy ezek az állítások hamisak.

Mi, a prae.hu szerkesztői hiszünk abban, hogy létezik olyan mentalitás, amely nem az érdekektől vezérelt, anyagias szemléletet tartja követendőnek. Úgy véljük, hogy ebben a vélekedésben szerzőink és olvasóink is osztoznak velünk.

Ha Kedves Olvasónk úgy gondolja, csatlakozhat hozzánk aláírásával.

A Facebookot és más közösségi portálokat sok mindenre lehet használni az értelmetlen időtöltéstől kezdve a legváltozatosabb civil kezdeményezések felfuttatásáig. Szerencsére hamar észrevették a lehetőséget a különböző problémák iránt érzékeny emberek, s a végtelenségig ágazó kapcsolati hálók mentén próbálnak a fontosnak érzett ügyek mögé minél több felhasználót toborozni. Ilyen aláírásgyűjtés a „Nem akarom, hogy kirúgják Babarczy Esztert!!” Facebook-csoport is.