Archive for július, 2010


A fiatal költő műfajilag nehezen besorolható kötete vers és próza montázsa, melynek dinamizmusát, a mindennapok véletlenszerűségeit idéző “cselekményét” az egyes szövegek hangulata alakítja. Valójában regényként is olvasható, melynek főhőse, az “ügyvezető költő”, a szerző alteregója. A cím ugyanis szó szerint is értendő: a főhős nappal ügyvezető menedzser, aki szerződéseket ír alá, faxol és e-mailezik, de éjszaka váltott nőkön lovagol és természetesen ír. Pl. a családi legendárium furcsa alakjairól, aztán a szerelemről vitatkozik anyjával, némileg ironikusan évődik apjával. Maga a történet amolyan pokoljárás, bár a fényre jutás nem egészen egyértelmű. A mából indul egy 2010-es keltezésű verssel, mely egy irodai este kinagyított pillanatképe, aztán innen kezdve időrendben a 2006-tól írt szövegek, versek és prózák. Egy valós elemekből és fikcióból, álmokból és irodalmi kísérletekből összegyúrt lírai önéletrajz a bölcsész tévelygéséről, az értéktagadásról, a züllésről, az igaz szerelem kereséséről és látszólagos megtalálásáról. De leginkább szól a költői “ügyvezetésről”, arról az énformálásról, amely részben az írás, részben pedig a mai költőlét – szerkesztőségi kilincselésekből, könyvbemutatókból, egyszóval önreklámozásból összeálló – sajátja.

Le a kalappal a jegyzetboltosok éles szemű olvasása előtt. 🙂

LINK

Élő net-irodalom

Már nem súgnak-zúgnak fenyők ősi fenyvesekben,
hová rőzséért görnyed a szegény, s hová rebben
találkahelyre galamb s gerle csöndes délután,
mikor énekében búg vágy, szerelem vagy magány;
fenyves, hol kövér tobozok testéből magokat
fiókjaiknak gyűjtenek az éhes madarak.

Szelek csókolják és cirógatják lenge szellők
a körben kitekert, földre tepert fenyőerdőt,
mint roppant tetemű égi óriások hadát,
amely míg daccal és nyugodtan várta a halált…
elvérzett, kicsorgatva illatos gyantavérét;
ebben látja minden galego hős példaképét!…

Hold and Hollo borok

Hold and Hollo borok

Hold and Hollo SWEET 2007

Elcsábít finom arany színével s érett gyümölcsillatával e szenvedélyesen édes tokaji. A szájpadláson heves és akaratos, ahogy a lime erősödik a domináns szőlő mögött, míg a hosszantartó útóíz csodálatos narancshéj zamata feledhetetlenné nem bűvöli.

Hold and Hollo DRY 2007

Ragadja meg a pillanatot ezzel a vakmerő és provokatív fehérborral. E lüktető, friss száraz tokaji a harmonikus válogatásnak köszönhetően zamataival barátságos világgá teljesedik. Szellemesen elegáns társaság, rabul ejt a mezei virágok illatával.

Hold and Hollo webshop

Ápoltak és szépek

Balaton Sound

Balaton Sound

Zsuzsival közös gonzóbeszámolónk a Balaton Sound néhány napjáról (Zamárdi, 2010. július 8-11.).

Indulás előtt fél órával még vérben tocsogunk. Igaza volt Peer Krisztinek, a Dexter abbahagyhatatlan, egy évadot egyhuzamban nézel meg, ha belealszol is néha egy-egy szeletelésbe. Ugyanez pár nappal később egészen mást jelent, a Burn Arénában Dexter-közeli élményben lesz részünk.

A teljes szöveg a prae.hu-n olvasható.

Filipovna

Apró szerep Juraj Kilián kosztümös filmjében (forgatási helyszín: vöröskői kastély, Szlovákia), emitt pedig néhány kép:

Ügyvezető munkaviszonyban

Zsuzsi visszhangnyi kritikája a blogján – szigorúan ellenőrzött indulatok

Pál Dániel Levente merész lépésre szánta el magát, amikor második kötetének Petőfi és Kosztolányi ars poeticáira alapozva adott címet. Az Ügyvezető költő a 21. században sokakban visszás érzéseket kelthet, minthogy “az önimádat büszke heverőjén” fekvő költő képét idézi meg. Azonban a kimért és ambiciózus ügyvezető szerep mögött mély és érzékeny lírai én rejlik. Az ebből fakadó ellentét csak erősíti a kötetre jellemző eklektikusságot: prózai, lírai és drámai szövegeket egyaránt találunk, ezáltal az olvasótól a szokásosnál nagyobb alázatot vár el a szerző: azt, hogy rá és az ő választásaira legyünk nyitottak, dobjuk el berögződéseinket. Dicséretes az a tudatosság, amivel a “szerepkötet” önmagát és minden olvasatát elbizonytalanítja, gondolkodtat, játszik.

Az emberi kapcsolatok sokszínűségéhez mer sokszínű formát választani, s mivel valóban ismeri azokat, jól párosítja az érzést, témát a formával. Verseiben a tiszta költészet elemeit fedezhetjük fel: ”ahogy álmodhoz álmom,/ szívedhez szívem/ egy nagy zöld szem/ álmai folyamában/ csendben hozzásimul”, teszi ezt az, akit „csutkára rágott az isten”, miközben „A kerti székben egy gyerekisten/ farag egy sokszemű nagy fejet.” A szépség mellett azonban megjelenik egy másik regiszter: a tabukról, pl. maszturbálásról szóló filozofikus beszédmód, mely új olvasatot kínálva hoz létre izgalmas szövegeket, lírában hiánypótlón. Illetve a hűvös eltartás sorai: „két hónap múlva elvetélt/ akinek pocakja megihletett/ abban az órában a kagylóimat tisztogattam”, „a kert birsalmafényű csendje” és a „fáit lóbáló Klauzál tér” kínálnak beszédes díszletet hozzá. Tudja, a fájdalomról és a magányról ridegen szól a legmegrázóbban.

A drámai írásokban izzik a levegő, a szereplők minden helyzetben dönteni kényszerülnek, hiszen kibillentik egymást, a figurák élnek megszólalásaikkor, a sorok mögött tapintható a feszültség. A próza pedig Bartisra emlékeztető kegyetlenséggel dolgozik, „a magány felmelegedik”, nem kímél senkit és semmit, mondatszerkesztésében is kiváló megoldásokat mutat: „Messze volt, mint azok, akik már mindenről lemondtak, és akiket kifejezetten zavar valaki, aki miatt esetleg nem kellene.” „Aki megerőszakol, az is szeret” – ezt az ambivalenciát oldja fel a kötet.

Mert nagy a tét, “Önmagamat önmagammal mérem” – írja Kosztolányi, és ezt teszi az ügyvezető költő is, 21. századi módon, értékrenddel, megdöntve a spleenes dandy, szenvedés-lírát produkáló költőképet, ezáltal persze sokaknak feladva a leckét.