Archive for augusztus, 2010


Marketing és irodalom

Augusztus 27-én 16 órai kezdettel moderálok egy kerekasztalbeszélgetést a szigligeti JAK táborban. Téma az irodalmi marketing.

Résztvevők: Barta András, Braun Róbert, Fekete Gergely, Gyarmati László

(Hangfelvétel ITT.)

 

Marketing és irodalom

Fotó: Dézsi Judit

 

Részlet Menyhért Anna szigligeti naplójából:

A marketingbeszélgetés. Külön plakát hirdeti, most megtudom a titkot, megtudom, mitől leszek sikeres. Lehengerlőek a résztvevők, különösen Braun Róbert. Tudják a tutit. Én ezt szívesen elhiszem, teljes figyelmemmel hallgatom őket, de zavar, hogy hülyének néznek, hülye amatőrnek, aki maga tehet arról, hogy nem lehet jobban eladni a könyveit. Braun Róbert kioszt mindenkit, aki kérdést tesz fel neki, de valójában nem ad választ a kérdésekre. Az elméleti fejtegetései viszont nekem részben újak és érdekesek. Az, hogy Esterházy lemásolta az Iskola a határont kézzel, egy oldalra, voltaképpen egy marketing gesztus, ettől vált Esterházy márkanévvé. Ilyeneket csináljunk, tessék.

Én nem vagyok marketingszakember. Ahhoz, mint megtudtuk, kell szegmentációs képesség, empátia, és a jövő elképzelésének készsége, valamint interdiszciplináris felkészültség, profizmus, fegyelem, irányított kreativitás, monotóniatűrés. De kétlem, hogy egy ilyen Ottlik-lemásolás ma akkora durranás lenne a sajtóban. És amikor 2000-ben először lettem JAKelnök, azt írtam a bemutatkozó szövegbe és a honlapra is, hogy a cél az, hogy a JAK márkanévvé váljon, amelynek a segítségével a fiatal írók ismertté válhatnak. De ez a márkanév csak az irodalmi életen belül működik, a nagyvilágba nem sikerül kilépni vele.

Továbbá, mondja Braun Róbert, nem a könyv a termék. Hanem egyrészt az a személyiség, akit mögé lehet tenni, másrészt az a fogyasztói vágy, hogy ha ilyet veszek, akkor ilyen és ilyen leszek. Eszembe jut, ezért dolgoznak a szingliregények annyi ruhamárka-névvel. Az sikkes. Ma Magyarországon nem sikkes dolog kortárs irodalmat olvasni. Barta Bandika példája, hogy brit képzőművészek hogyan futottak be egy reklámügynökség segítségével, a képzőművészetre könnyebben lehet érvényes. Az viszont igaz, hogy nemcsak anyagi, hanem szemléleti kérdésekről is szó van itt: a könyvek kiadási költségvetésébe igenis be kellene tervezni a reklámköltségeket. Megkérdem utána Bandikát, mennyi lenne az. 20 millió. Miközben 250ezerből jön ki egy JAKfüzet. És kellene hozzá mindenféle celebesítő technika, Fókusz-interjú, Blikk-hírek. És akkor talán. Ha kell ilyen áron is. És egy-két felfutatott egyén után talán-talán érdekessé válhat az, ha valaki író. Hát ez lenne a megoldás? A celebesítő technikák átvitele az irodalomra is?

De akinek sikerül, ahogy tegnap Reményi Jóska mondta, mint egy szupernova, ha kilövik, ránk többet nem néz le. Bár ott van a pozitív példa, amit Orcsik Roland említett tegnap, neves horvát írók összefogása, közös nagy PRakció a médiában.

Megkérdezem a beszélgetőket, akkor ezt úgy értik-e, hogy megfelelő marketinggel minden könyvet el lehet adni. Igen, úgy értik. Jó, de ne felejtsük, az irodalomban vannak azért ízlések, trendek, épp akkorok. Miért pont akkor talál be a Twilight-saga, amikor? Aztán elhúz magával más vámpíros könyveket, olyat is, ami 15 évvel korábbi, akkor a kutyát se érdekelt, most meg filmsorozat készül belőle. Mert megszólít valamit a közös kulturális tudatban, valami olyanra felel, ami éppen akkor kérdés. Azt mondja Bandika, nem az a cél, hogy a könyvet elolvassák, hanem hogy megvegyék. Na ja. A Harry Pottert el is olvassák.

Præ kortárs irodalmi-művészeti folyóirat 1999 decemberében indult. A Balogh Endre (főszerkesztő), Barta Bandika és H. Nagy Péter által indított művészeti lap negyedéves megjelenésű. Többségében szépirodalommal (vers, próza egyaránt), irodalmi témájú elemzésekkel, esztétikai tanulmányokkal foglalkozik. Az immáron 10 éves Præ mára a fiatal budapesti művészszcéna egyik meghatározó fórumává nőtte ki magát. Mint szakkritikák és művészeti ujjgyakorlatok tere, fontos lehet a következő művészgenerációk szempontjából, hiszen a lap és később a művészeti portál története nagyívű tehetséggondozásról, a marginális témák, gondolatok felkarolásáról árulkodik. A Præ missziója, hogy képviselje a művészet iránt érdeklődő, esetleg magukat abban kipróbálni vágyó, de lehetőségeikben korlátozott (zömében egyetemista) fiatalokat.

(…)

A PRAE.HU Kft. az online lap kiadása mellett foglalkozik könyvkiadással is – már több tucat könyv megjelenését jegyezték, ezek közül több nyelvészeti témájút is. A társaság 2008-tól a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) társkiadója. A Præ stábja ezen felül foglalkozik programszervezéssel (2009-től az ELTE-BTK Trefort-kertjében heti rendszerességgel szervez különféle kulturális programokat), petíciókat hirdetett (többek közt a terézvárosi csendrendelet néven elhíresült törvénymódosítás ügyében), koncerteket bonyolít le (a Gödörtől a Millenárisig több kísérleti elektronikus zenei előadót mozgatott meg).

(…)

Præ olyan médiacsoporttá nőtte ki magát, ami túlmutat az irodalmi folyóirat, vagy akár az online felület lehetőségein, hiszen saját kulturális valóságot, saját szubkultúrát teremtett. Ebben meghatározó szerepe van a diffúz, szerzőt és szerkesztőt nem kifejezetten egymás alá-, fölérendelő szerkesztői rendszernek, a művészet szerepét illető antielitista felfogásának, illetve az integratív funkciókat ellátó egyéb tevékenységeknek. Az aktuális kérdések iránt érdeklődő egyetemistáknak érdemes tehát lapozgatni a folyóiratot és rendszeresen látogatni a PRAE.HU-t.

Pál Dániel Levente második kötetében nagy lépést tesz az elsőhöz képest, mely voltaképpen a felnőtté válás narratívájaként is volt olvasható. AzÜgyvezető költő a 21. században ízig-vérig posztmodern verseskötet, mely egyrészről kihasználja az irónia és az önirónia napjainkban oly divatos alakzatait, másrészről halálosan komolyan szólítja meg a mindenkori olvasót.

A kötet a címadó verssel indul, mely elkülönül a további négy nagyobb ciklustól, s lényegében egyfajta költői programként is olvasható. Az első ciklus, a Mara és Szonyecska voltaképpen a költői beszélő két nő közötti vergődését beszéli el, ám ironikus módon egyik alternatíva sem kifejezetten álomszerű – Mara egy hisztérikus, a költői utalásokból kitűnően egyenesen pszichiátriai problémákkal küszködő fiatalasszony, míg Szonyecska egy orosz prostituált. A második, gyerekek szanaszét című ciklus voltaképpen a költő saját kisgyermeke elvesztésének tragédiáját beszéli el, s bár az irónia alakzata itt is megfigyelhető, inkább a versek őszinte komolysága az, ami megteremti a ciklus nyomasztó atmoszféráját. A harmadik, annyit iszom, könnyes a májamon a pókháló már az irónia és az önirónia ciklusa, melyben a lírai beszélő a marginalizált, kocsmajáró értelmiségi poziciójából szólal meg, ahol jóformán csupán nőtől nőig viszi a sors, ám megnyugvást sehol sem lel. Az utolsó, sebhelyes férfitest címet viselő egység a megnyugvás lírai narratívájaként olvasható, amelyben a költői beszélő végre megleli azt a nőt, akit keresett, ám talán a szerelem sem jelenthet teljes megnyugvást egy olyan korban, ahol minden érték megkérdőjelezhető, minden bizonytalan.

Az Ügyvezető költő a 21. században azért is érdekes kötet lehet, mert korunk költői létélményét eredeti, egyéni, ugyanakkor átélhető módon fogalmazza meg. A narrativitás olyan értékes jegye a kötetnek, mely mindenképp kiemelést érdemel, hiszen bár műfajára nézve lírai alkotásról van szó, az voltaképpen a költő hányadtatásait beszéli el. A kötet esetleges hátránya ugyanakkor, hogy a szerző időnként mintha túlzott erővel igyekezne használni az iróniát, s az őszinte hangnem olykor-olykor hatásvadászatba torkollik. A kevesebb néha több, ez a kissé banális, ám mindenképpen igaz megállapítás pedig talán Pál Dániel Levente második kötetére is állhat. Megítélésem szerint a kötet rövidebb, fegyelmezettebben szerkesztett darabjai színvonalukat, mélységüket illetően mindenképp jobbnak mondhatóak, mint a hosszú, időnként tudatfolyamszerűen megszólaló, kissé fegyelmezetlen szabadversek.

Felróható hibái mellett persze a kötet így is értékes irodalmi műalkotás, mely mindenképpen hitelesen fogalmazza meg posztmodern korunk költői létélményét, a széthullást és a bizonytalanságot, ebből kifolyólag pedig mindenképpen olvasásra érdemes mű.

Itt a link!

Angol nyelvű előzetes az Ügyvezető költő a 21. században című könyvemhez. Teljesen posztmodern! Tele referenciákkal! Tele előképekkel! Tele hatásokkal! Tele hatásvadászattal! Hála és köszönet a zseniális rendezőnek, Nicolas D.-nek! 🙂

Az Osztályfőnökök Országos Szövetsége a héten élménypedagógiai továbbképzést tartott határon túli pedagógusoknak. Ma este (aug 4.) a képzés részeként meghirdetett programként Csobánka Zsuzsa és Toroczkay András költőkkel beszélgettem iskolai élményeikről, irodalomoktatásról, jó és rossz pedagógusokról. Az est második felében Csobánka Zsuzsi rendhagyó magyarórát tartott ribizlibokor virágzik homokozóm hűlt helyén című versem alapján.

A rendhagyó magyaróra vázlata elolvasható a Csobi Sound Facebook-csoport oldalán.