Archive for október, 2010


Egyre több művészethez vagy kultúrához köthető társaságban találkozni azzal az igénnyel, hogy komolyabban kellene venni a készülő „produktumok” marketingjét, professzionalizálni kellene a kultúra kommunikációját. Egy pozitív, társadalmi szintű paradigmaváltás előtt állunk, amiben a kultúra narratívái végre nem a posztszocialista berendezkedés, hanem tényleg a piacgazdaság szabályai szerint rendeződnek. A nemsokára egyéves Sonntag Media is az egyik fontos szereplője ennek a váltásnak – a maga nemében első a kulturális kommunikáció szűz területén.

Reklámok
Prae043: Észtország

Prae043: Észtország

Az elmúlt időszakban az észtek több dologgal is fölhívták magukra a figyelmet: hamarosan csatlakoznak az euróövezethez s hatékonyan óvják természeti kincseiket az emberi jelenlét nyomaitól. A nyugati típusú szekularizált, technologizált, újrafüggetlenedett társadalom és a természettel való harmónia tapasztalata egyszerre szembenézés a történelemmel, valamint annak megélése, és így az észt irodalom sem annyira az északi egzotikum, mint inkább a különös ismerősség világába kalauzol. Figyelembe véve, hogy ma egyre erősebb érdeklődés mutatkozik a közép- és kelet-európai kis irodalmak iránt, s felismerve, hogy a „nagyok” kevésbé érthetők a „kicsik” nélkül, a Prae kortárs észt számával szeretne hozzájárulni északi nyelvrokonaink gazdag literatúrájának közvetítéséhez – a műveket fiatal fordítók tolmácsolásában adjuk közre.

2010. október 20. (szerda) 19:00 – Műcsarnok (XIV. Hősök tere)

Program

Észtországról, a kortárs észt irodalmról és kultúráról Reet Klettenberg, Márkus Virág és Lőrincz Gergely beszélget L. Varga Péter moderálásával.

Ezt követően számunk kortárs magyar szerzői: Csobánka Zsuzsa, Hartay Csaba és Tolvaj Zoltán olvasnak fel.

Az est vidámsága érdekében észt vodkával kedveskedünk vendégeinknek – amíg a készlet tart. (A vodkáért köszönet Reetnek!)

Teljes tartalomjegyzék és képek ITT!

4 éves a PRAE.HU

Pontosan ebben a percben, 2006. október 19-én 15 órakor kezdődött 4 éve a PRAE.HU indulását bejelentő sajtótájékoztató a Merlin Színházban. Nem könnyen, de sikerült előtúrnom egy fotót, amin az akkori induló szerkesztőség látszik. Nosztalgia-könnycseppek morzsolgatása – ez már történelem… 🙂

A PRAE.HU alapító szerkesztősége

A PRAE.HU alapító szerkesztősége

Büszkeség és balítélet

 

 

 

Büszkeség és balítélet (A teljes szöveg a Prae 2010/3-as számában.)

Hajnalonta sok rettenetes kéz,
Egy nyikorgó ajtó, egy sejtelem,
Egy pengeként hasító üvöltés,
Egy kidülledt, engem figyelő szem.
Orvosi vényt ketté tépő beteg,
Egy hang, mint utolsó ítéletem,
Egy szipogva sírdogáló gyerek,
Egy eskü, ahol de nincs figyelem,
Eltaszító kar, sötét nevetés,
Egy csapda, ami rád les a sarkon,
Egy tál megrágott ételmaradék,
Egy vert asszony végigdől az ágyon.

Az álom poklának kilenc köre
És tizenkét halálos próbája,
Felkel a nap, minden új lesz végre,
Így kell legyen, így kell legyen, drága.

 

(Megjelenik: PoLíSz 129. 2010/ősz)

Új PRAE.HU könyv jelent meg

Deák Botond: Egyszeri tél

Deák Botond: Egyszeri tél

A vers a vállán viszi, cipeli a szót, botladozik, térdre hullta után újra és újra nekiveselkedik, mint a partizánfilmek hőse tárnyi lőszerrel a testében. Nem szégyelli beismerni azt sem, ha kiderül, hogy körbe-körbe jár. A vershelyzet, amikor megíródna, kimondásra kerülne a vers, ez a pillanat nyílik meg: a vershelyzet, amikor a költészet felfüggesztődikegybezárva lenni “egy kiforrott tollal karanténban”.

Valaki erősen ír és közben túlbeszéli a saját hangja. Deák Botond kötetében nem az a vers szól, amit olvasunk. Ez azonban nem tölti el boldogsággal a verset, ellenkezőleg, próbál az eltűnő szavak után szólni. A versek nem erről, hanem így szólnak. A költészetről, a szavakról szenvedélyes monotóniával. Nincs komolytalankodás, nincs önsajnálat sem. Lehet, hogy a bánat egy nagy óceán, de most elszántan tempóz a vers, miközben a kar könyékig az iszapba csapkod, a has meg sztrádát szánt a mederbe a kagylóknak. (Z. Kovács Zoltán fülszövege)

JAK+PRAE.HU, 2010. 1.490 Ft

iPad gyerekkézben

iPad gyerekkézben

A könyves világot talán alapjaiban átalakító e-forradalom a mesepiacon is követeli a maga paradigmaváltását. Technikailag már egyre több megoldás lehetséges, egyre több ötlet kivitelezése. A szükséges eszközök és kütyük pedig tíz éven belül minden háztartásnak olyan természetes részei lesznek, mint ma például egy TV vagy számítógép.

Hogyan meséltek neked? Vagy inkább: mit csináltál egy mesekönyvvel, amikor nem ülhettél nagymamád ölébe a muskátlis tornác legyektől zsongó nyári csendjében belefeledkezve áradó mesélőjének varázsos boszorkány-erdeibe? Vagy akkor, amikor szüleid róka-meséi érthetetlen írógépelt papírosokon várták a szépen kikérlelt felolvasót? Vagy akkor, amikor a mesekönyv csak este nyílt ki, fogmosás után? Vagy akkor, amikor már kívülről fújtad a TV alatti szekrény kincseskamrájának összes rajzfilmjét? Amikor még olvasni nem, vagy csak épp hogy tudtál, és a benned izgő-mozgó fantázia kitüremkedett, s bele akartál folyni, alakítani a mesét?

Ekkor kerültek elő a színezők, később talán a „fejezd be te a mesét” típusú könyvek, a kettő között pedig a három dimenzióssá nyitható, méretes táblaképeket egymás után sorakoztató mesealbumok, a narratívát továbbmozdító nyelvecskékkel és papírfogaskerekekkel – a banya így dugta be Jancsit és Juliskát a kemencébe, a hét törpe így tudott a bányába jutni, Csipkerózsika valahogy így ült fel álmából. Kaland volt egy-egy ilyen, a zöld és kék élőhalottá festett Mátyás királytól kezdve a legókatonákkal feltuningolt 3D oltárképekig. Kaland és készségfejlesztés – olvasni tanulás, vonalkövetés, színezés, képmásolás, színtan, térrendezés stb.

Hogyan mesélsz te? Mit adsz porontyod kezébe, ha nem érsz rá? Az otthoni DVD store egy valós alternatíva, a játékkonzol szintén, az interaktív mese-honlapok és -szoftverek szintén –, a gyerekosztályokon pedig kifogyhatatlan mennyiségben hemzsegnek a színes-szagos, mozgó, röfögő, zenélő, illatozó színezők és könyvek, jobb esetben egy mesefranchise kiegészítőjeként. (Az ún. mutáns könyvekről minőségi okok miatt inkább most egy sort se.)

S mi lesz mindez után? A hamarosan megszülető, következő generáció meséinek és könyveinek milyen jellemzői, milyen főbb irányok szerinti elrendeződése lesz? A könyves világot talán alapjaiban átalakító e-forradalom a mesepiacon is követeli a maga paradigmaváltását. Technikailag már egyre több megoldás lehetséges, egyre több ötlet kivitelezése – ha még nem, de van ötlet, akkor holnap már igen, ilyen az e-logika. A szükséges eszközök és kütyük tíz éven belül minden háztartás olyan természetes részei lesznek, mint ma pl. egy TV vagy számítógép.

Okostelefonok, e-könyvek, érintőképernyők, X generációs iPadok stb. Animációkkal és videókkal organikusan összenövő szövegek, hangsáv varázsos muzsikával, audióeffektekkel és választható felolvasóval, ujjbegynyomással alakítható folytatású meselabirintusok, átszínezhető figurák, életre kelő szövegdarabok. Lenyűgöző világok – elsőre mindenképp. S ha nem értjük félre, s utasítjuk el élből egy születő technika első kísérleteit, hanem a megfelelő helyén kezeljük a létrejött termékeket, akkor működni is fog, akkor a megfelelő mértékben jól szerveződik át a világ – minket pedig nem az új és még ismeretlen kritikai alapú elutasítása, hanem életünkbe egészséges arányban történő integrálása fog izgatni és mozgatni.

Nem gondolom, hogy a cikkbe illusztrációként illesztett videók által felvillantott e-mesék várható népszerűsége és általános elterjedése helyettesíteni fogja a jövő nagymamái és nagypapái, az ágy mellé telepedő szülők meséit – a személyességet, a szeretett hang élményét, a közelséget. Azt sem, hogy minden esetben alkalmazhatók és bevethetők lesznek, és azt sem, hogy miattuk majd nem fognak zsírkrétával vagy mindent összefröcskölő vízfestékkel színezni a gyerekek, s bizonyos szenzomotoros készségeik és ettől függő kompetenciacsíráik majd idő előtt elsorvadnak. (A nyál- és törésálló, valamint szétszerelhetetlenül és megvizsgálhatatlanul összerakott, nem mérgező, azaz rágható anyagból gyártott készülékek piacra kerülése pedig csak technikai kérdés…)

Inkább azt gondolom, hogy megtalálják megfelelő helyüket – vagyok annyira naiv, hogy azt hiszem, hogy egy egészséges világlátású családban minden a megfelelő helyre kerül, minden harmonikusan van jelen – az ősidőkből öröklött meséléstechnikák ugyanúgy, mint a technikai evolúció termékei. S azt hiszem, mindkettőnek helye is van, sőt: szerepe egy gyerek fejlődésében. Mozgásra, természetre, ölelésre, állatokra, koszra, társadalmi normákra ugyanúgy szüksége van, ahogy készségfejlesztő játékokra, és ahogy életkora értelmi képességeit szem előtt tartó módon tervezett és kivitelezett kütyükre és alkalmazásokra – hogy ne váljon belőle se érzelmi, se testi, se funkcionális, se digitális analfabéta.

Kütyükre és alkalmazásokra egyre inkább, egészen kis korától fogva… Miért? Mert ahogy cseperedik-növekszik, egyre több gép, elektronikai eszköz, program és alkalmazás veszi körül, s ezek az élet vagy az életben maradás szükséges velejárói és feltételei. Erre is, a gépek használatára is egészen kis kortól kezdve kondicionálni kell. Hogy természetes legyen a közelségük, hogy természetes legyen a használatuk, hogy évekkel-évtizedekkel később ilyen szempontrendszer szerint se keserítse meg az életét az ingerszegény gyerekkor.

Eredeti megjelenés (sok videóval kiegészítve): prae.hu