Csobi Sound, avagy a kortárs irodalom mint esély

Ezt a rendhagyó magyarórát a József Attila Kör Irodalmi Egyesület támogatja, hiszen a kortárs költészet oldaláról is megfogalmazódott az igény, hogy diákokkal találkozhassanak mint leendő olvasóikkal. Délutáni programról lévén szó, a 8 évfolyamos gimnázium bármely diákja részt vehet a foglalkozásokon, általában 7.-11. osztályosok jönnek el. Kortárs irodalom, drámapedagógia és élménypedagógia, ezek azok az elvek, melyekre épül a programsorozat. Következzen belőle némi ízelítő.

Első vendégem Pál Dániel Levente volt, akinek a Könyvhétre jelent meg 2. kötete, Ügyvezető költő a 21. században címmel. Egy rövid bemutatás, beszélgetés után a kötet címére és az új költőstátuszra tértünk rá. A „költő”, „menedzser” és „ügyvezető költő” szavak szóasszociációi a kötet jellemzőire mutattak rá anélkül, hogy előtte olvastunk volna belőle bármit. A kettősség kirajzolódott, az ügyvezető költő, a menedzser költő ezek szerint egy kettős életet élő, széttartó figura, aki valószínűleg nehezen egyezteti össze kétlakiságát. Új perspektívát kínált mindez az eddigi költőszereppel szemben, a 21. századi költőt erősen befolyásolja a fogyasztói társadalom, mesélte PDL. A költő mint brand, márkanév kell, hogy megjelenjen, illetve nagyon nagy a felelőssége abban, hogy saját magát és a könyveit mint terméket reklámozza, fogyaszthatóvá tegye. Ez egészen más perspektívát kínált a többnyire még csak klasszikusokkal találkozó diákoknak.

A fiatal költő Pilinszky-trip című versét vizsgáltuk először: 3 csoportra osztottam a diákokat. Az alapkérdés az volt, hogy mit látunk, miket látunk, és mi történik.

Az egyik csoport a faragott nagy fej, a második csoport a faragó gyerekisten, a harmadik csoport pedig a bámuló madárhad versbéli figuráihoz talál ki közösen három mozdulatot. Ezt a három csoportot a képnek megfelelően, belül a faragott fej, körülötte a gyerekistenes csoport diákjai, majd a madárhadat játszó diákok helyezkedtek el. A három kör tapsra csinálta a három mozdulatot, melyben megmutatták, hogy milyen lehet a vers kezdő szituációja, egy lehetséges olvasatot, látványt, ami az olvasó elé tárul.

A továbbiakban ez zenével is kiegészíthető, különböző megadott instrukciókkal: pl. legyen benne fokozás, amiről beszélgetünk előtte, milyen irányú fokozást enged meg a vers világa, halkuljon vagy hangosabb legyen. És a figurákhoz tartozó zenék ugyanúgy összeereszthetőek, mint a mozdulatok, végül így hozva létre egy fúgához hasonló képződményt. Segítő kérdésként bevethetjük, hogy induljanak ki abból, milyen hangja lehet a faragásnak, a bámuló madarak tollai vajon milyen hanghatással rezegnek, a fejet faragó kezű gyerekisten az alliterációk által nyújt segítséget az induláshoz a dupla „f”-fel.

A másik lehetséges vizsgálódási felület a vers formai jellemzői felől építkezik. A 2. és a 4. versszakban megjelenő ismétlés újraindítja a verset, ez biztos szembetűnik, a lírai én alakot nyer a 4. versszakban: „Egy ember formájú hámlik az égről…”. Aztán vizsgáljuk meg, milyen igék, mozgások jelennek meg, ezek vajon milyen többletet hordoznak. Pl. figyelnek, állnak, bóbiskolnak, szorongatják, és ezzel szemben a hámlik, zuhan igék. Jól látszik, hogy a 2. versszakban belső feszültség, visszafojtottság és figyelem, várakozás áll szemben a 4. versszak passzív cselekvéseivel, ahol a feszültség ebből a magatehetetlenségből fakad. Mondattanilag ráadásul a 2. versszakban szaggatott, rövid mondatok jelennek meg az álomszerűséget ellenpontozva, a 4. versszakban a magatehetetlenség folyamatos lélegzetvételű, összetett mondatokból építkezik, a hámlás mozgásával ellentétben, a zuhanással párhuzamba állítva. Forma és tartalom így egészítik ki egymást. A két versszak között lévő 3. tovább fokozza a feszültséget: az ismételt „nem rettegek”, a „faszilánk” mint fegyverként megjelenő tárgy, illetve a „hunyorítok” koncentrációja az előkészületet, az összpontosítást fokozza. Azonban nem lehet nem megvizsgálni az egész vershez kapcsolódó alapmotívumot, a szülést, amely mind formailag, mind tartalmilag a vers gerincét alkotja. Az előbb vizsgált mondatszerkezetek a szülés töredezett, olykor szakaszos, máskor folyamatszerű mozgásait példázza, tartalmilag pedig a faragás, a születés, formálódás figyelhető meg.

A második ismétlődő szerkezet: „A kerti székben egy gyerekisten/ farag egy sokszemű nagy fejet…” 5. versszakbeli ismétlése hozza meg a változást: a „hirtelen megnövő virág” és a „megrúgom” ige az eddigi mozgásokhoz képest látványosan produkálja a szülés utolsó erőbedobással végzett mozgását. Szépen lezárja az ereszkedő erdő képével, mely maga is izgalmas téma, nőiségszimbólum, összetettség, homály és kuszaság húzódik mögötte.

És a harmadik ismétlési forma, a „Bóbiskolnak. Szorongatják/ egymás kezét.” sorok is átértékelődnek ezáltal, a vers zárása pedig József Attila-i Altatóra emlékeztető megnyugvást hoz.

A lírai én felől vizsgálva meg a mozgásokat, indulok, hunyorítok, felveszek, indulok, megrúgom, fekszem,hasonlóképpen mutatja a megbékélést, a „valaminek a végére érés”-t. A zárósorban a lírai ént kidarabló doktorra rímel a „lehajtja fejét egy sokszemű virág” – a virág lehet ő maga, mely átváltozása előtt még sokszemű nagy fejként jelent meg.

És hogy hogyan csapódott le mindez? Megszületett-e az a bizonyos hang? Következzenek a gyerekektől kért értékelések, hangulatjelentések: ”Élmény volt. A Drága lelked két kezemmel óvom című vers telitalálat volt. Teljesen átéreztem, élveztem, és élvezet volt látni, hogy mindenki mennyire figyelt.” ”Igazán élvezetes és tanulságos volt. Élmény volt betekinteni egy igazi költő költészetébe. A versek csodálatosak voltak.” ”A költészet és a művészet lényege szerintem az, hogy a művész saját szórakoztatására alkot. Általában mások a mű mögött álló érzelmeket nem ismerik. Saját magukat látják a sorok között. Én is megtaláltam magamat ma, többször is. Köszönöm!”

 

A Csöndes, az Ügyvezető, a Kisbetűs, a Cigarettás

Három PRAE.HU & Palimpszeszt verseskötet jelent meg idén: Marno János A semmi esélye, Pál Dániel Levente Ügyvezető költő a 21. században és a legújabb, Pollágh Péter A Cigarettás – utóbbit k. kabai lóránt mutatta be –, a költők pedig felolvastak november 17-én 19 órától a Műcsarnokban.

Elejétől fogva Morriconét hallottam, a legnagyobb csöndben is, a versek szép dala közben. Szóltak szépen, csöndesen a versek, a bemutatás, de Morricone csak nem hagyta abba. Látni véltem Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach arcélét is egy pillanatra. Nem volt felesleges szöveg, csak nézések. Nem volt bevezetés, felvezető, ráhangolódás. Derékszögbe állított két kanapén ültek a költők egymás mellett szögletesen. Általában cigarettáztak. Általában egyikük lazán hátradőlt, a másik előrehajolt, aztán fordítva. Egyikük keresztbe fonta a lábait, a másik széttárta, aztán fordítva. Nem volt több mozgás. Mindig csak egyikük beszélt. Olvasott, nem beszélt. Nem kérdezett senki.

Pál Dániel Levente hat verset olvasott fel, de hét olvasás volt, mert egyet kétszer, áthajolva és nem hajolva, a reménytelen soráthajlást: „gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába/ menekülsz előre, futsz, hátha/ majd te leszel, aki több lehet/ mint aki bárha lehettél volna”Az öreg cukrot: „Nejem közönyös, mert fotel. Ilyenkor besüt a nap, nézem az eget, meditálok, hunyorgok, kiverem. A nap felé. Hátha eltalálom. Máskor éjszaka, ez sokkal intimebb. Benéz egy műhold. Kinézek a műholdra, ráverem. Leginkább a fotelre.”, és Az élet egy folyóját: „ Nincs emlék, ha mindet elmesélem,/ egy folyóba bevezetlek szépen./ Nincs varázslat, mit a parton hagytunk volna/ levetett ruháinkkal egybehajtogatva”.


reménytelen soráthajlás

gyenge vagy, bizalomba menekülsz
minek, kiben, mennyire
magadban, másban, ki ígér, benne
nem lehetsz te, ugyan, saját hazádban
hiába bízol, emelkedel
saját hazádban, több mint ami lehetsz
gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába
menekülsz előre, futsz, hátha
majd te leszel, aki több lehet
mint aki bárha lehettél volna

Marno, PDL, Pollágh a Műcsarnokban

Három költő vonul vörös szőnyegen a Műcsarnokba: Marno János, Pál Dániel Levente, Pollágh Péter. Ezt adta idén a PRAE.HU+Palimpszeszt a magyar költészethez: A semmi esélyét, az Ügyvezető költő a 21. századbant és az este premierjeként, k. kabai lóránt bemutatásában A Cigarettást!

Időpont és helyszín: 2010. november 17. 19:00 Műcsarnok

Új PRAE.HU könyv jelent meg

Pollágh Péter: A Cigarettás

Pollágh Péter: A Cigarettás

A Cigarettás Pollágh Péter (Tatabánya, 1979) költő, író, szerkesztő negyedik kötete, második a PRAE.HU-nál. A borítón Fehér László Lépcsőn II. című festménye látható.

A Cigarettás mesél. Szeretetről, vezeklésről, árulásról, megkísértésről. 79-ről, a Kávé térről, Víziről és Ecsédiről. És a nyelvről, mindenek felett. Mintha Pollágh Péter második, Fogalom című kötetét mesébe mártották volna. Az ottani nyelv ezúttal varázskalapba öltözik, de ugyanolyan kérlelhetetlen marad: „az előszörre / nincsenek szavak, / se szók”. Kétszemélyes, féléber utazás ez, álomsubák alatt, Pompej és Baton Rouge felé.

Kemény István és Darvasi László fülszövege itt olvasható.

    Titkok és tippek a protokoll és a haditudósítás világából

    Titkok és tippek

    Titkok és tippek

    2010. november 3-án és 10-én a Tudós Kávézó két előadásból álló tárgyalástechnikai kurzusnak adott otthont a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében. Meghívott vendégeink, Pál Dániel Levente kommunikációs szakember és filológus-műfordító, illetve Jászberényi Sándor tényfeltáró újságíró és haditudósító a biztonságpolitika férfiasra „hangszerelt” világának általunk eddig kevésbé ismert aspektusait mutatták meg, mindezt közhelyektől mentesen, interaktív módon, s személyes élmények sokaságával igazolva állításaik hitelességét. Mert ki gondolna arra egy egyszerű, szemináriumi referátum elkészítése közben, hogy annak a siker és a meggyőzés felé vezető, tanulható módszerei ugyanúgy jelen vannak a (világ)politika irányát befolyásoló speach-actekben és a mindennapos kommunikációban, mint a mi kétségkívül kisebb jelentőségű, de célját tekintve ugyanúgy befolyásoló jellegű kiselőadásunkban? S kit ne foglalkoztatott volna, hogyan „illik” viselkedni, (burkoltan) manipulálni az egyes társadalmi közegekben? S akkor még nem beszéltünk arról, hányan ábrándozunk olyan egzotikus helyek megismeréséről, amik fiatal kora ellenére megadattak Jászberényi Sándornak (rögtön tegyük hozzá, megérdemelte).

    Pál Dániel Levente az első foglalkozás alkalmával „a tárgyalástechnika, protokoll, kommunikáció írásos és szóbeli formáinak elméletét és gyakorlati ’know how’-ját” mutatta be „a mindennapi élethelyzetektől (pl. felvételi, állásinterjú) kezdve az üzleti tárgyalásokon át a kommunikációs protokoll legmagasabb szintjeiig, a diplomáciai protokollig és a beszédírásig”, külön hangsúlyt fektetve a biztonságpolitikai kontextusokra is. Önreflektív és gyakorlati jellegű előadásában felhívta figyelmünket az előadók tipikus hibáira (sűrű bocsánatkérések és visszatérő indokok, úgymint „az időkeretek végessége a téma bővebb kifejtését nem teszi lehetővé”, megfázás miatti halk beszéd etc.; időhúzó szófordulatok, szünetkérések), és ezt kiküszöbölendő – a hasznos praktikák közlésén túl – konkrét példákkal illusztrálta előadását. Így amikor a prezentáció erős nyitányáról beszélt, humoros és figyelemfelkeltő filmrészletet mellékelt állításaihoz. Hallhattunk a (jószándékú) blöffölés történelmi példáiról is, no meg azok esetenként nem várt mellékhatásairól (v.ö. A világok háborúja című legendás hangjáték tömegpánikot generáló hatása), és megtudtuk, hogy a hitelesség, mint az újságírói tevékenység elvárt, de napjainkban erodálódó követelménye, a magabiztos hozzáállás elengedhetetlenek a jó újságcikkek megszületéséhez, éppúgy, mint a világpolitikában nagyhatalomként elismert államok sikerességéhez is. Ugyanakkor a meggyőző kommunikáció és a jó marketing nem jelent automatikus garanciát az állandó „fogyasztásra” és támogatásra (lásd például az iraki háború megítélését). Pál Dániel leszögezte, hogy az újságírók élete csak akkor igazán érdekes, ha krízishelyzetek vannak az adott politikai-gazdasági-társadalmi-kulturális-vallási színtéren, de az adott helyzetek empatikus, tudatos, hiteles, pontos megközelítése és bemutatása, a protokollnormák mindenkori tiszteletben tartása elengedhetetlen.

    Utóbbi gondolatot tovább erősítette Jászberényi Sándor haditudósító előadása, aki kalandos utazásai (Csád, Jemen, Gázai-övezet, Nigéria, Líbia) során gyerekkatonákkal és iszlám terroristákkal közvetlen kapcsolatba kerülve sok esetben kulturális toleranciájának és tudatosságának köszönhette azt, hogy egyáltalán életben maradt. Lehetetlen visszaadni azt a rengeteg, sokszor irigykedésre okot adó, rendkívül érdekes történetet, amelyeket második előadónktól hallhattunk. Egy olyan előadótól, akit pár órára a terrorista-szervezetként bejegyzett Iszlám Dzsihád palesztin harcosai tartottak fogva megbizonyosodva arról, hogy valóban csak riportot kíván készíteni, s nem kémkedik (a riport és a fotósorozat a nehézségek ellenére elkészült), s egy olyan őszinte előadótól, aki bár nem nevezi magát klasszikus haditudósítónak – indoka az, hogy nem járt a világ legveszélyesebb országában, Afganisztánban –, mégis mi mindannyian kétkedés nélkül elhisszük neki, hogy mik a haditudósítás legfontosabb alapszabályai, jelesül: tudd, hova mész, milyen ott az adott politikai helyzet, milyenek a szokások; hogyan tudod csökkenteni a különböző rizikófaktorokat, és végül milyen esélyed van egy jó riporta. Mert miként a Reuters főépületén is olvasható, No picture worths a life, azaz nem ér egy fotó egy emberéletet. Mindenesetre talán az ő sokszor nagy kockázatok árán elkészült cikkei és meghökkentő fotói is közelebb viszik a világot ahhoz a nézethez, amit a legendás fotós, Robert Capa vallott, miszerint ha az emberekhez a tudósítások révén közelebb viszik a háborút, előbb-utóbb rájönnek, hogy békét kell kötni.

    Mindkét előadás rendkívül hasznos gyakorlati tapasztalatokkal gazdagította a résztvevőket. A BSZK ezúton is köszönetet mond az előadóknak, akik a bölcsész szemszögéből közelítve új látásmódokra hívták fel a hallgatóság figyelmét, s szereztek számunkra hasznos délutánokat.

    Netirodalom

    GODOT Irodalmi Fesztivál

    GODOT Irodalmi Fesztivál

    Élő netirodalom. A hálózat hálózata, megosztások, hivatkozások, kommentek, zajlik az irodalmi élet a neten és a Facebookon, szinte mindenkiről lekövethető a kapcsolatrendszere: éppen kivel van jóban, melyik irodalmi csoportosulás tagja, a kommentekből egész élettörténetek követhetők. Élő net-irodalom címen létrejött egy olyan csoport a Facebookon, amelynek célja, hogy összegyűjtse azokat az irodalmi (és művészeti) kezdeményezéseket, amelyek elsősorban a Facebookon jelennek meg és kísérleti jellegűek. A kép- és videó-megosztás sokkal inkább kísérleti, mint egy kötött irodalmi szöveg, a Facebook mint közösségi portál, forradalmi médium és kommunikációs tér alkalmas az egyes szövegek,alkotások publikálására is.

    Felolvas és beszélget: Kálmán C. György, Lantos László Triceps, Pál Dániel Levente

    Beszélgetőtárs: Falcsik Mari

    Helyszín: Fogasház (VII. Akácfa u. 51.)

    Időpont: 2010. november 11. (csütörtök) 14:00–15:30

    Vécsei Rita Andrea beszámolója (prae.hu)