Archive for november, 2010


Ezt a rendhagyó magyarórát a József Attila Kör Irodalmi Egyesület támogatja, hiszen a kortárs költészet oldaláról is megfogalmazódott az igény, hogy diákokkal találkozhassanak mint leendő olvasóikkal. Délutáni programról lévén szó, a 8 évfolyamos gimnázium bármely diákja részt vehet a foglalkozásokon, általában 7.-11. osztályosok jönnek el. Kortárs irodalom, drámapedagógia és élménypedagógia, ezek azok az elvek, melyekre épül a programsorozat. Következzen belőle némi ízelítő.

Első vendégem Pál Dániel Levente volt, akinek a Könyvhétre jelent meg 2. kötete, Ügyvezető költő a 21. században címmel. Egy rövid bemutatás, beszélgetés után a kötet címére és az új költőstátuszra tértünk rá. A „költő”, „menedzser” és „ügyvezető költő” szavak szóasszociációi a kötet jellemzőire mutattak rá anélkül, hogy előtte olvastunk volna belőle bármit. A kettősség kirajzolódott, az ügyvezető költő, a menedzser költő ezek szerint egy kettős életet élő, széttartó figura, aki valószínűleg nehezen egyezteti össze kétlakiságát. Új perspektívát kínált mindez az eddigi költőszereppel szemben, a 21. századi költőt erősen befolyásolja a fogyasztói társadalom, mesélte PDL. A költő mint brand, márkanév kell, hogy megjelenjen, illetve nagyon nagy a felelőssége abban, hogy saját magát és a könyveit mint terméket reklámozza, fogyaszthatóvá tegye. Ez egészen más perspektívát kínált a többnyire még csak klasszikusokkal találkozó diákoknak.

A fiatal költő Pilinszky-trip című versét vizsgáltuk először: 3 csoportra osztottam a diákokat. Az alapkérdés az volt, hogy mit látunk, miket látunk, és mi történik.

Az egyik csoport a faragott nagy fej, a második csoport a faragó gyerekisten, a harmadik csoport pedig a bámuló madárhad versbéli figuráihoz talál ki közösen három mozdulatot. Ezt a három csoportot a képnek megfelelően, belül a faragott fej, körülötte a gyerekistenes csoport diákjai, majd a madárhadat játszó diákok helyezkedtek el. A három kör tapsra csinálta a három mozdulatot, melyben megmutatták, hogy milyen lehet a vers kezdő szituációja, egy lehetséges olvasatot, látványt, ami az olvasó elé tárul.

A továbbiakban ez zenével is kiegészíthető, különböző megadott instrukciókkal: pl. legyen benne fokozás, amiről beszélgetünk előtte, milyen irányú fokozást enged meg a vers világa, halkuljon vagy hangosabb legyen. És a figurákhoz tartozó zenék ugyanúgy összeereszthetőek, mint a mozdulatok, végül így hozva létre egy fúgához hasonló képződményt. Segítő kérdésként bevethetjük, hogy induljanak ki abból, milyen hangja lehet a faragásnak, a bámuló madarak tollai vajon milyen hanghatással rezegnek, a fejet faragó kezű gyerekisten az alliterációk által nyújt segítséget az induláshoz a dupla „f”-fel.

A másik lehetséges vizsgálódási felület a vers formai jellemzői felől építkezik. A 2. és a 4. versszakban megjelenő ismétlés újraindítja a verset, ez biztos szembetűnik, a lírai én alakot nyer a 4. versszakban: „Egy ember formájú hámlik az égről…”. Aztán vizsgáljuk meg, milyen igék, mozgások jelennek meg, ezek vajon milyen többletet hordoznak. Pl. figyelnek, állnak, bóbiskolnak, szorongatják, és ezzel szemben a hámlik, zuhan igék. Jól látszik, hogy a 2. versszakban belső feszültség, visszafojtottság és figyelem, várakozás áll szemben a 4. versszak passzív cselekvéseivel, ahol a feszültség ebből a magatehetetlenségből fakad. Mondattanilag ráadásul a 2. versszakban szaggatott, rövid mondatok jelennek meg az álomszerűséget ellenpontozva, a 4. versszakban a magatehetetlenség folyamatos lélegzetvételű, összetett mondatokból építkezik, a hámlás mozgásával ellentétben, a zuhanással párhuzamba állítva. Forma és tartalom így egészítik ki egymást. A két versszak között lévő 3. tovább fokozza a feszültséget: az ismételt „nem rettegek”, a „faszilánk” mint fegyverként megjelenő tárgy, illetve a „hunyorítok” koncentrációja az előkészületet, az összpontosítást fokozza. Azonban nem lehet nem megvizsgálni az egész vershez kapcsolódó alapmotívumot, a szülést, amely mind formailag, mind tartalmilag a vers gerincét alkotja. Az előbb vizsgált mondatszerkezetek a szülés töredezett, olykor szakaszos, máskor folyamatszerű mozgásait példázza, tartalmilag pedig a faragás, a születés, formálódás figyelhető meg.

A második ismétlődő szerkezet: „A kerti székben egy gyerekisten/ farag egy sokszemű nagy fejet…” 5. versszakbeli ismétlése hozza meg a változást: a „hirtelen megnövő virág” és a „megrúgom” ige az eddigi mozgásokhoz képest látványosan produkálja a szülés utolsó erőbedobással végzett mozgását. Szépen lezárja az ereszkedő erdő képével, mely maga is izgalmas téma, nőiségszimbólum, összetettség, homály és kuszaság húzódik mögötte.

És a harmadik ismétlési forma, a „Bóbiskolnak. Szorongatják/ egymás kezét.” sorok is átértékelődnek ezáltal, a vers zárása pedig József Attila-i Altatóra emlékeztető megnyugvást hoz.

A lírai én felől vizsgálva meg a mozgásokat, indulok, hunyorítok, felveszek, indulok, megrúgom, fekszem,hasonlóképpen mutatja a megbékélést, a „valaminek a végére érés”-t. A zárósorban a lírai ént kidarabló doktorra rímel a „lehajtja fejét egy sokszemű virág” – a virág lehet ő maga, mely átváltozása előtt még sokszemű nagy fejként jelent meg.

És hogy hogyan csapódott le mindez? Megszületett-e az a bizonyos hang? Következzenek a gyerekektől kért értékelések, hangulatjelentések: ”Élmény volt. A Drága lelked két kezemmel óvom című vers telitalálat volt. Teljesen átéreztem, élveztem, és élvezet volt látni, hogy mindenki mennyire figyelt.” ”Igazán élvezetes és tanulságos volt. Élmény volt betekinteni egy igazi költő költészetébe. A versek csodálatosak voltak.” ”A költészet és a művészet lényege szerintem az, hogy a művész saját szórakoztatására alkot. Általában mások a mű mögött álló érzelmeket nem ismerik. Saját magukat látják a sorok között. Én is megtaláltam magamat ma, többször is. Köszönöm!”

 

Három PRAE.HU & Palimpszeszt verseskötet jelent meg idén: Marno János A semmi esélye, Pál Dániel Levente Ügyvezető költő a 21. században és a legújabb, Pollágh Péter A Cigarettás – utóbbit k. kabai lóránt mutatta be –, a költők pedig felolvastak november 17-én 19 órától a Műcsarnokban.

Elejétől fogva Morriconét hallottam, a legnagyobb csöndben is, a versek szép dala közben. Szóltak szépen, csöndesen a versek, a bemutatás, de Morricone csak nem hagyta abba. Látni véltem Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach arcélét is egy pillanatra. Nem volt felesleges szöveg, csak nézések. Nem volt bevezetés, felvezető, ráhangolódás. Derékszögbe állított két kanapén ültek a költők egymás mellett szögletesen. Általában cigarettáztak. Általában egyikük lazán hátradőlt, a másik előrehajolt, aztán fordítva. Egyikük keresztbe fonta a lábait, a másik széttárta, aztán fordítva. Nem volt több mozgás. Mindig csak egyikük beszélt. Olvasott, nem beszélt. Nem kérdezett senki.

Pál Dániel Levente hat verset olvasott fel, de hét olvasás volt, mert egyet kétszer, áthajolva és nem hajolva, a reménytelen soráthajlást: „gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába/ menekülsz előre, futsz, hátha/ majd te leszel, aki több lehet/ mint aki bárha lehettél volna”Az öreg cukrot: „Nejem közönyös, mert fotel. Ilyenkor besüt a nap, nézem az eget, meditálok, hunyorgok, kiverem. A nap felé. Hátha eltalálom. Máskor éjszaka, ez sokkal intimebb. Benéz egy műhold. Kinézek a műholdra, ráverem. Leginkább a fotelre.”, és Az élet egy folyóját: „ Nincs emlék, ha mindet elmesélem,/ egy folyóba bevezetlek szépen./ Nincs varázslat, mit a parton hagytunk volna/ levetett ruháinkkal egybehajtogatva”.


gyenge vagy, bizalomba menekülsz
minek, kiben, mennyire
magadban, másban, ki ígér, benne
nem lehetsz te, ugyan, saját hazádban
hiába bízol, emelkedel
saját hazádban, több mint ami lehetsz
gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába
menekülsz előre, futsz, hátha
majd te leszel, aki több lehet
mint aki bárha lehettél volna

Három költő vonul vörös szőnyegen a Műcsarnokba: Marno János, Pál Dániel Levente, Pollágh Péter. Ezt adta idén a PRAE.HU+Palimpszeszt a magyar költészethez: A semmi esélyét, az Ügyvezető költő a 21. századbant és az este premierjeként, k. kabai lóránt bemutatásában A Cigarettást!

Időpont és helyszín: 2010. november 17. 19:00 Műcsarnok

Új PRAE.HU könyv jelent meg

Pollágh Péter: A Cigarettás

Pollágh Péter: A Cigarettás

A Cigarettás Pollágh Péter (Tatabánya, 1979) költő, író, szerkesztő negyedik kötete, második a PRAE.HU-nál. A borítón Fehér László Lépcsőn II. című festménye látható.

A Cigarettás mesél. Szeretetről, vezeklésről, árulásról, megkísértésről. 79-ről, a Kávé térről, Víziről és Ecsédiről. És a nyelvről, mindenek felett. Mintha Pollágh Péter második, Fogalom című kötetét mesébe mártották volna. Az ottani nyelv ezúttal varázskalapba öltözik, de ugyanolyan kérlelhetetlen marad: „az előszörre / nincsenek szavak, / se szók”. Kétszemélyes, féléber utazás ez, álomsubák alatt, Pompej és Baton Rouge felé.

Kemény István és Darvasi László fülszövege itt olvasható.

    Titkok és tippek

    Titkok és tippek

    2010. november 3-án és 10-én a Tudós Kávézó két előadásból álló tárgyalástechnikai kurzusnak adott otthont a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében. Meghívott vendégeink, Pál Dániel Levente kommunikációs szakember és filológus-műfordító, illetve Jászberényi Sándor tényfeltáró újságíró és haditudósító a biztonságpolitika férfiasra „hangszerelt” világának általunk eddig kevésbé ismert aspektusait mutatták meg, mindezt közhelyektől mentesen, interaktív módon, s személyes élmények sokaságával igazolva állításaik hitelességét. Mert ki gondolna arra egy egyszerű, szemináriumi referátum elkészítése közben, hogy annak a siker és a meggyőzés felé vezető, tanulható módszerei ugyanúgy jelen vannak a (világ)politika irányát befolyásoló speach-actekben és a mindennapos kommunikációban, mint a mi kétségkívül kisebb jelentőségű, de célját tekintve ugyanúgy befolyásoló jellegű kiselőadásunkban? S kit ne foglalkoztatott volna, hogyan „illik” viselkedni, (burkoltan) manipulálni az egyes társadalmi közegekben? S akkor még nem beszéltünk arról, hányan ábrándozunk olyan egzotikus helyek megismeréséről, amik fiatal kora ellenére megadattak Jászberényi Sándornak (rögtön tegyük hozzá, megérdemelte).

    Pál Dániel Levente az első foglalkozás alkalmával „a tárgyalástechnika, protokoll, kommunikáció írásos és szóbeli formáinak elméletét és gyakorlati ’know how’-ját” mutatta be „a mindennapi élethelyzetektől (pl. felvételi, állásinterjú) kezdve az üzleti tárgyalásokon át a kommunikációs protokoll legmagasabb szintjeiig, a diplomáciai protokollig és a beszédírásig”, külön hangsúlyt fektetve a biztonságpolitikai kontextusokra is. Önreflektív és gyakorlati jellegű előadásában felhívta figyelmünket az előadók tipikus hibáira (sűrű bocsánatkérések és visszatérő indokok, úgymint „az időkeretek végessége a téma bővebb kifejtését nem teszi lehetővé”, megfázás miatti halk beszéd etc.; időhúzó szófordulatok, szünetkérések), és ezt kiküszöbölendő – a hasznos praktikák közlésén túl – konkrét példákkal illusztrálta előadását. Így amikor a prezentáció erős nyitányáról beszélt, humoros és figyelemfelkeltő filmrészletet mellékelt állításaihoz. Hallhattunk a (jószándékú) blöffölés történelmi példáiról is, no meg azok esetenként nem várt mellékhatásairól (v.ö. A világok háborúja című legendás hangjáték tömegpánikot generáló hatása), és megtudtuk, hogy a hitelesség, mint az újságírói tevékenység elvárt, de napjainkban erodálódó követelménye, a magabiztos hozzáállás elengedhetetlenek a jó újságcikkek megszületéséhez, éppúgy, mint a világpolitikában nagyhatalomként elismert államok sikerességéhez is. Ugyanakkor a meggyőző kommunikáció és a jó marketing nem jelent automatikus garanciát az állandó „fogyasztásra” és támogatásra (lásd például az iraki háború megítélését). Pál Dániel leszögezte, hogy az újságírók élete csak akkor igazán érdekes, ha krízishelyzetek vannak az adott politikai-gazdasági-társadalmi-kulturális-vallási színtéren, de az adott helyzetek empatikus, tudatos, hiteles, pontos megközelítése és bemutatása, a protokollnormák mindenkori tiszteletben tartása elengedhetetlen.

    Utóbbi gondolatot tovább erősítette Jászberényi Sándor haditudósító előadása, aki kalandos utazásai (Csád, Jemen, Gázai-övezet, Nigéria, Líbia) során gyerekkatonákkal és iszlám terroristákkal közvetlen kapcsolatba kerülve sok esetben kulturális toleranciájának és tudatosságának köszönhette azt, hogy egyáltalán életben maradt. Lehetetlen visszaadni azt a rengeteg, sokszor irigykedésre okot adó, rendkívül érdekes történetet, amelyeket második előadónktól hallhattunk. Egy olyan előadótól, akit pár órára a terrorista-szervezetként bejegyzett Iszlám Dzsihád palesztin harcosai tartottak fogva megbizonyosodva arról, hogy valóban csak riportot kíván készíteni, s nem kémkedik (a riport és a fotósorozat a nehézségek ellenére elkészült), s egy olyan őszinte előadótól, aki bár nem nevezi magát klasszikus haditudósítónak – indoka az, hogy nem járt a világ legveszélyesebb országában, Afganisztánban –, mégis mi mindannyian kétkedés nélkül elhisszük neki, hogy mik a haditudósítás legfontosabb alapszabályai, jelesül: tudd, hova mész, milyen ott az adott politikai helyzet, milyenek a szokások; hogyan tudod csökkenteni a különböző rizikófaktorokat, és végül milyen esélyed van egy jó riporta. Mert miként a Reuters főépületén is olvasható, No picture worths a life, azaz nem ér egy fotó egy emberéletet. Mindenesetre talán az ő sokszor nagy kockázatok árán elkészült cikkei és meghökkentő fotói is közelebb viszik a világot ahhoz a nézethez, amit a legendás fotós, Robert Capa vallott, miszerint ha az emberekhez a tudósítások révén közelebb viszik a háborút, előbb-utóbb rájönnek, hogy békét kell kötni.

    Mindkét előadás rendkívül hasznos gyakorlati tapasztalatokkal gazdagította a résztvevőket. A BSZK ezúton is köszönetet mond az előadóknak, akik a bölcsész szemszögéből közelítve új látásmódokra hívták fel a hallgatóság figyelmét, s szereztek számunkra hasznos délutánokat.

    Netirodalom

    GODOT Irodalmi Fesztivál

    GODOT Irodalmi Fesztivál

    Élő netirodalom. A hálózat hálózata, megosztások, hivatkozások, kommentek, zajlik az irodalmi élet a neten és a Facebookon, szinte mindenkiről lekövethető a kapcsolatrendszere: éppen kivel van jóban, melyik irodalmi csoportosulás tagja, a kommentekből egész élettörténetek követhetők. Élő net-irodalom címen létrejött egy olyan csoport a Facebookon, amelynek célja, hogy összegyűjtse azokat az irodalmi (és művészeti) kezdeményezéseket, amelyek elsősorban a Facebookon jelennek meg és kísérleti jellegűek. A kép- és videó-megosztás sokkal inkább kísérleti, mint egy kötött irodalmi szöveg, a Facebook mint közösségi portál, forradalmi médium és kommunikációs tér alkalmas az egyes szövegek,alkotások publikálására is.

    Felolvas és beszélget: Kálmán C. György, Lantos László Triceps, Pál Dániel Levente

    Beszélgetőtárs: Falcsik Mari

    Helyszín: Fogasház (VII. Akácfa u. 51.)

    Időpont: 2010. november 11. (csütörtök) 14:00–15:30

    Vécsei Rita Andrea beszámolója (prae.hu)

    – beszélgetés Jászberényi Sándor haditudósítóval

    Jászberényi Sándor a minimális számú magyar haditudósító egyike. A világ számos konfliktuszónájában készített interjút, riportot, filmet. A beszélgetés a rengeteg fotóval és soha be nem mutatott videóval színesített élménybeszámolókon túl elsősorban a háború mindennapos krízishelyzeteinek megoldásáról, az életveszélyes szituációkban érvényesülő iszlám-európai kulturális különbségekről és ezek kommunikációs vonatkozásairól szól – a közönség kérdéseiben és hozzászólásaiban bízva.

    Helyszín: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tudós Kávézó

    Időpont: 2010. november 10. (szerda) 14:00–15:30

    a kommunikációs tréning plakátja

    a kommunikációs tréning plakátja

    Könyvmarketing Konferencia

    Könyvmarketing Konferencia

    Három nagyobb témakör köré lehetne rendezni a Diversity in Book Publishing (DBP) és a Kreatív által szervezett második Könyvmarketing Konferencia (IBS, november 4.) tíz előadását – noha a középpontba leginkább az e-könyvek, az e-könyvekre való átállás, ennek technikai és (szerzői) jogi dimenziói voltak állítva.

    Az első csoport előadásai inkább termékbemutatók vagy szolgáltatás-prezentációk voltak, ezeknek minden előnyével (pontos belső információk, vállalati víziók) és hátrányával (a piaci szektor nem átfogó bemutatása, „corporate identity optimizmus”) együtt. Walitschek Csilla a Libri Zrt. különböző szolgáltatásainak ismertetése mellett pedáns statisztikákkal kitért olyan közönségérdeklődést kiváltó témákra is, mint egy-egy új cím belistázásának 16 szempontja (az alapadatok mellett például a szezonérzékenység, benchmark, helyettesíthetőség, marketing- és sztrárindexek) vagy a sortiment egészének létjogosultsága (a Mammut plázakönyvesbolt 24.000 címéből 17.000-re van kereslet, azaz minimális vásárlás mellett is fenn kell tartani a teljes állományt). Ezek után talán megdöbbentő lehetett hallani, hogy „nincs igazán” e-könyv értékesítési stratégiájuk – ellenben az ebbe nagy energiákat rakó Sanomával vagy Gyomai Kner Nyomdával, akik egyes területeken már komoly látomásokkal, más területeken kidolgozott forgatókönyvekkel készülnek az eljövendő új kor hajnalára. Mi pedig kénytelenek vagyunk minden előítéletünket félretéve hinni nekik, ha olyan számokat kapunk, hogy az évi 64 milliárdos forgalmú magyar könyvpiacból 2012-re 700 millió, 2013-ra 1,4 milliárd, 2017-ben 30% lesz az e-könyvek tortaszelete.

    A második kör szereplői leginkább a szerzőmarketing, a „szerző mint brand” elve köré rendezhetők. A konferencia egyetlen külföldi előadója, a német mogul S. Fischer Verlag Kelet-európai Irodalmi Programjának felelős szerkesztője, Isabel Kupski – gyaníthatóan miatta lett nemzetközi jelen esemény – előadása a magyar kiadói szemmel hatalmas számok prezentálása mellett inkább egy tíz-húsz évvel ezelőtti, maradvány gondolkodást tükrözött. A klasszikus eszköztár (könyvkereskedőknek szervezett VIP-bemutató, részletek közreadása, napi- és hetilapfelületek, felolvasókörút stb.) jól bejáratott használata mellett egyáltalán nem gondolkodnak online vagy social media marketingben. Talán címenként több tíz- vagy százezer eladott példány mellett nincs rá szükségük…, talán konzervatív szemléletük konzervatív fogyasztóikhoz igazodik (vissza). Nem így a minőségi skálán hasonlóan kvalifikált brandet jelentő, ám példányszámok és munkatársak (140 fő vs. 9 fő) számában szegény kistestvérnek számító Magvető, amelyik minden lehetséges (és ingyenes) csatornát kénytelen kihasználni és ezek hatékonyságát folyamatosan elemezni, hogy könyveit minél több példányban értékesítse. Álljon ezt szemléltetendő három szám Sárközy Bence főszerkesztőtől citálva: 1. egy csúcscímet 3-5.000 példányban adnak ki (másod-, harmadkiadásokat nem igazán számítva); 2. 2.400 eladott példány után kezd a kiadónak nyereséget hozni; 3. 10.000 példány alatt egy könyvnek nem lehet marketingköltséget számolni.

    A legizgalmasabb talán a harmadik témakör volt a szerzői jogok kaotikus világát és a másolásvédelmi technikák feketepiacot katalizáló hatását elegáns és szellemes módon bemutató előadásaival. Dr. Gyenge Anikó jogász a tömeges digitalizálási (pl. Google Books) projektek által elindított globális szerzői jogi háború hatásait és következményeit ismertetve hosszan elemezte – diakrón (jogtörténet) és szinkrón (nemzeti és EU szabályozási modellek) dimenziók mentén – az úgynevezett „árva művek” problematikáját. De mik is ezek? Árva könyvnek vagy árva műnek az a műalkotás minősül, amelyiknek még nem járt le a szerzői joga, de 1. nem tudjuk, hogy ki a szerzője, ki a jogtulajdonos; 2. tudjuk, de lehetetlenség megtalálni – gondoljunk csak a 20. század emigrálási hullámaira és a bolygón szétszóródó akár több tucat örökösre. Miért érdekes ez? Miért probléma? A e-könyv elterjedése a kiadók számára a mű új felhasználási módját jelenti, a szerzővel annak idején kötött szerződés pedig nem terjed ki az elektronikus formára, új szerződést kell kötni, vagy ennek lehetetlen teljesülése esetén a szükséges kritériumok mentén a könyvet árva műnek kell minősíttetni. Ez egy jogi érdekesség vagy átfogó probléma? Mekkora számról beszélünk? Egy pár éve készült felmérés szerint az európai könyvtárak címei közül a védett könyvek 19%-a árva.

    Ezt kiegészíti más oldalról az e-könyvolvasók (plusz okostelefon-applikációk) megjelenésével egykorú félelem, hogy hogyan lehetne megelőzni saját területen a film- és zeneipar kalózokkal folytatott sziszifuszi küzdelmét, hogyan lehetne ettől a tízéves recessziótól megkímélni a könyvpiacot. Egyrészt ott a rossz példa, a másolásvédelmi technikákba ölt fejlesztési pénzek eredménytelen két kézzel szórása (nincs olyan program, amit ne lehetne feltörni), a minél szigorúbb ellenszabályozás, az egyre nagyobb kirakatperek és büntetések. Másrészt ott a használható és működtethető elv: a kereslet és kínálat közötti rés szűkítése (ebben a résben szaporodnak el a kalózok), a piaci modelleknek, a termékek diverzifikálásának valós fogyasztói igények szerinti (át)alakítása. Bodó Balázs (BME MOKK) a fogyasztóvédelmi panaszblogok narratívája szerint, induktív módon vezette le személyes küzdelmétől (egyik e-könyvéből három oldalt kinyomtatna és sokszorosítana diákjainak, szövegelemzés céljából, de nem tud) a fogyasztói lojalitás lépésről-lépésre történő elvesztésének logikáján át az ennek köszönhetően kitenyésző feketepiac széleskörű, piaci szektort megroppantó elterjedéséig terjedő ívben a DRM mítoszának kritikáját és a „csőd” megelőzésének lehetséges stratégiáit – az ár és fogyasztói szokás szerinti szükséges szegmentálásig. (Rengeteg példát felvonultató prezentációja elérhető az előadó honlapján.)

    Ahogy sokféle irányban keresi a könyves szakma a lehetőségeit, kapkodja a fejét az óránkénti friss technikai hírek után, sikertelen vagy egyelőre sikeresnek látszó kísérletekről olvas, olyan volt a konferencia egésze is: szerteágazó, bekeretezhetetlen, gazdag asszociációjú, nem letisztult, néhol retró, máshol high-tech. Viszont minden stiláris és nyelvi egyenetlensége ellenére szükséges, és fél évente vízióiban és reflexióiban is fontos – nemcsak a szűk könyvszakmának, hanem az ő látásmódjuknak, döntéseiknek „kiszolgáltatott” olvasóknak, az évi 64 milliárdos forgalmú piacnak.

    A konferencia anyagai november 5-étól letölthetők a Kreatív Online oldaláról.

    Eredeti megjelenés: prae.hu

    Az előadás a tárgyalástechnika, protokoll, kommunikáció írásos és szóbeli formáinak elméletét és gyakorlati ’know how’-ját mutatja be a mindennapi élethelyzetektől (pl. felvételi, állásinterjú) kezdve az üzleti tárgyalások típusain át a kommunikáció legmagasabb szintjeiig, a diplomáciai protokollig és a média-folyamatok bemutatásáig, illetve a kommunikációs osztályok kríziskommunikációjának kritikájáig terjedő ívben – hangsúllyal biztonságpolitikai kontextusokra, dimenziókra.

    Helyszín: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tudós Kávézó

    Időpont: 2010. november 3. (szerda) 14:00–15:30