Három PRAE.HU & Palimpszeszt verseskötet jelent meg idén: Marno János A semmi esélye, Pál Dániel Levente Ügyvezető költő a 21. században és a legújabb, Pollágh Péter A Cigarettás – utóbbit k. kabai lóránt mutatta be –, a költők pedig felolvastak november 17-én 19 órától a Műcsarnokban.

Elejétől fogva Morriconét hallottam, a legnagyobb csöndben is, a versek szép dala közben. Szóltak szépen, csöndesen a versek, a bemutatás, de Morricone csak nem hagyta abba. Látni véltem Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach arcélét is egy pillanatra. Nem volt felesleges szöveg, csak nézések. Nem volt bevezetés, felvezető, ráhangolódás. Derékszögbe állított két kanapén ültek a költők egymás mellett szögletesen. Általában cigarettáztak. Általában egyikük lazán hátradőlt, a másik előrehajolt, aztán fordítva. Egyikük keresztbe fonta a lábait, a másik széttárta, aztán fordítva. Nem volt több mozgás. Mindig csak egyikük beszélt. Olvasott, nem beszélt. Nem kérdezett senki.

Pál Dániel Levente hat verset olvasott fel, de hét olvasás volt, mert egyet kétszer, áthajolva és nem hajolva, a reménytelen soráthajlást: „gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába/ menekülsz előre, futsz, hátha/ majd te leszel, aki több lehet/ mint aki bárha lehettél volna”Az öreg cukrot: „Nejem közönyös, mert fotel. Ilyenkor besüt a nap, nézem az eget, meditálok, hunyorgok, kiverem. A nap felé. Hátha eltalálom. Máskor éjszaka, ez sokkal intimebb. Benéz egy műhold. Kinézek a műholdra, ráverem. Leginkább a fotelre.”, és Az élet egy folyóját: „ Nincs emlék, ha mindet elmesélem,/ egy folyóba bevezetlek szépen./ Nincs varázslat, mit a parton hagytunk volna/ levetett ruháinkkal egybehajtogatva”.


Reklámok