A PoLíSz 132. számában (2011/március) két Deane-fordításom jelent meg: a Drumlin-ország és a Sekina, a sátrak öreg istene.

Vidék, hol szélhajlított sövények,
sások borítanak lápon ülő mezőket,
felvert sáraljú szalmaágyra
dől a jószág,
s a hazaterelt, herélt marha behúzódik
vonakodva; a rögök és a latyak,

akár a mélabúban tespedő, indulni
vonakodó lélek,
a csatornák csurig, az ösvényeket
behabzsolták az éhes folyók,
tanyák dugják fel lélegzetért fejük
és kutyák ugatják hosszan a reményt.

Így van ez nemzedékek óta, s íme
bizonyság, sírköveken a büszke nevek.
Ám nemsoká erdő lesz e föld, s a drumlinok
majd nyögik távoli, új urak lassú aratását,
s szóródnak mindenfelé feldühödött holtak,
mint szélben a spórák szanaszét.