Ügyvezető költő a 21. században

Ügyvezető költő a 21. században

Az eddig tárgyalt költőket összekapcsolja, hogy nagyon ritkán, és legfeljebb kivételes, jelölt, legtöbbször ironikus módon fordulnak a hagyományos verseléshez, inkább csak egy-egy sor erejéig – egyáltalán, a versforma megválasztása és tradíciója mintha nem is különösebben érdekelné őket. E tekintetben (is) némileg más a helyzet Pál Dániel Levente: Ügyvezető költő a 21. században című kötetének szövegeivel: vannak itt prózák, sőt jelenet is; vagyis hát nehéz megállapítani, hogy a próza-alakú (s nem is szükségképpen hagyományosan elbeszélő) szövegek minek volnának tekinthetők. Van olyan eset, amikor akár hosszú mottóként is olvashatjuk őket, a rákövetkezők elé; van, amikor prózaversekként érdemes értelmezni őket. Megvan ennek az alakításnak az a veszélye, hogy kevésbé regulázza a megszólalást, a sorokba tördelés több fegyelmet, tömörítést hozhat magával. Pál Dániel Levente esetében viszont, úgy vélem, nem a kötet verseinek egységességét (vagy egymáshoz való hasonlítását) kell megtennünk az értelmezés egyik (fontos) kritériumává, hanem magának a kötetnek a felépítettségét. Magyarán, a kötet négy egysége (egyenként és egymáshoz képest) nagyon is tudatos szerkesztés révén alakul ki, és mintha éppen ez volna itt a lényeg – nem az egyes versek, hanem az építmény a fontos (amibe tehát sokféle anyag és forma épül bele). Noha a szövegek gyakran erősen erotikusak (és, megint: test-közeliek, a nemiség kimondásától sosem tartózkodóak), más és más az a funkció, amit a kötet egyes egységeiben betöltenek. Anélkül, hogy készpénznek vennénk a szerzői útmutatásokat, amelyek a kötet hátsó borítóján olvashatók, világos, hogy például a harmadik rész szókimondása az utca, a kocsma, a „gengszterek és boszorkányok” trágársága – míg a negyedik részben a szerelmes versek leghagyományosabb hangjával keveredve ugyanez (vagyis: éppen hogy nem ugyanez) a nőhöz, a női testhez, a nőkhöz fűződő kapcsolathoz tartozó intimitás kifejeződése; az első rész a fikció terepére vezet („egy orosz utcalány és egy paranoid skizofrén vamp” világába), a második pedig a gyermekkorba. Mindezekben az egymástól igen távol álló világokban versek és prózák (sőt regényrészlet!) kavarognak, s olykor megszokott költői hangon, máskor durván, ijesztően abszurd jeleneteket idézve, akár szimplán malackodó szólamokkal alakítják ki azt a szöveg-terrénumot, amit bejárunk. Nagyon gondosan szerkesztett és izgalmas kötet, jóllehet a „szerethető” szót aligha lehetne használni vele kapcsolatban.

Eredeti megjelenés: Kálmán C. György: Ex libris. Élet és Irodalom, LV/14. 2011. április 8.

 

Reklámok