Előadásomban a szövegelméletek, illetve hypertext-elméletek paradigmaváltására ráépülő lehetséges folytathatóságot, a paradigmaváltás kiterjeszthetőségét mutatnám be röviden. Feltevésem szerint egy szövegelmélet (vagy filológiai módszertan) mindig egy technikai és egy műveltségi/kulturális tengely által meghatározott parciális leképezésen (függvényen) mozog – akár az antikvitásban, akár a 20-21. században keletkezett (vö. Miller, Thaller, Foucault). A könyvnyomtatás előtti, a Gutenberg utáni és a digitális korszak elméleti paradigmái a szöveget és a szöveg létét alapvetően meghatározó, átalakító technikai változásokkal együtt alakultak ki és finomodtak (vö. Kernan vagy Kahle).

A technikai fejlődés és elméleti eredmények jelen fázisát nagymértékben átszövő hypertext-elmélet (vö. Landow) kortárs teoretikusai úgy váltanának paradigmát, hogy „ráolvassák” a 20. század alapszövegeit (pl. Bahtyin, Derrida, Barthes vagy Bush, Nelson) a technikai lehetőségek villámsebességű szaporodására, több vonalon is, melyek rafináltságuk mellett sok apró kritikával bírálhatók.

Előadásomban szeretném röviden továbbgondolni a szövegelméletet, elfelé és szembemenve azzal az elképzeléssel, hogy a szöveg a „digitális fázisban” csak egy egyre tökéletesített hypertext-aximóma és tulajdonságcsokor alapján írható le. Az előadás zárógondolataként pedig azt szeretném bemutatni, hogy a lineáris (vagy vektoriális) és/vagy hálózatos szövegtartományok mellett harmadikként milyen szövegtartomány létezhet és létezik (vö. Trishank Karthik, Fu Lee Wang, C. C. Yang) – egyelőre a technikai fejlődést megelőzve, pusztán matematikai-logikai alapon.

A szótól a szövegig c. konferencia teljes programja itt található.

 

Reklámok