Archive for április, 2012


A sokszor befejezetlen mondatokból vagy bekezdésekből, a félig végigvitt gondolatnyi nekifutásokból lehetne hálót szőni Csermely Péter Bloghálózatos életfilozófiám című könyvének bemutatója köré, nem matematikai értelemben, hanem ahogy a pók, vagy akár több – figyelmünk kalandozó legyeit befogva a könyv bűvkörébe.

Falus András immunológus kérdez, nem azokat a kérdéseket teszi fel, amiket előre elküldött, más dolgok érdeklik, és arról akar beszélni, ami őt igazán – hogy a könyvről lesz-e szó, vagy sem, majd kiderül, szavaiban látszólag elzárkózik, mozdulataival nem: ujjai, keze végig játszanak a könyv még kéziratos, összefűzött példányával.

S ha már mozdulatok, a beszélgetés egyik első befejezetlen bekezdése – majd a könyvben végig el lehet olvasni – is e köré rendeződik. Falus az úszás tipologizálására kérdez rá: “Ahogy úszol, az jellemző arra, aki vagy.” Példa sajnos nem sok, szinte alig vagy éppen hogy – majd a könyvben, ugye –, ezek nélkül lebeg tovább az igaz megállapítás: a mozdulatok amennyire kevésbé befolyásolhatóak, mint a szavak, annyira többet el is árulnak a mozgolódóról, a személyről, a személyiségről. Például az úszás során… Kerouac ugyanezt a fahasogatásban vette észre (vö. Big Sur), ám ez nem hangzik el… viszont Yehuda Menuhin neve igen, aki nem azt figyelte, hogy melyik tanítványa hogyan játszik, hanem azt, hogy melyik hogyan veszi elő a hegedűt, s hogyan rakja el – nála ez volt a tehetség mértéke, a kód, ami alapján kiválasztotta a legjobbak között a legjobbakat.

S ha már tehetség, Csermely másik nagy témája, úgyannyira tudósilag, mint életileg, és személye kapcsán kihagyhatatlan, megkerülhetetlen, főleg a tehetségkutatás és -gondozás – azaz a Kutató Diákok Mozgalma. El is hangzik a kérdés: Mi a tehetség? Mi a tehetség definíciója? A válasz egy tudós óvatosságával messziről indul, és megpróbál kitérni. Csermely harminc-negyven éve tehetség-gént nevezett volna meg, ma inkább azt mondja, nem lehet a tehetséget sehogysem jól definiálni, nem lehet a tehetséget jól körülhatárolni – bonyolult feladat. Ahogy mondja, az elmúlt öt-hat évben sok szempont, sok megfoghatóságának tűnékenységében is megfoghatatlan faktor hozzátevődött a tehetség általa gondolt mibenlétéhez: az intelligencia, a kitartás, a kreativitás, a szocializáció, a siker mint önmegvalósítás és elégedettség. Egyik sem fedi a fogalmat, ha mégis valami, és ezek nagyon, önmagukban is – szentenciaszerűen – izgalmas gondolatok, akkor a tehetség olyasmi, mint ami ezek mögött a mondatok mögött sejthető: “Az eredetiség nem más, mint az eredethez való visszatérés.” – vagy Poincaré után: “A kreativitás olyan dolgok összekapcsolása, amelyek nagyon távol állnak egymástól.” – vagy: “Ahol a tér nagyon tág két gondolat struktúrája között, ott lehet eredetiséggel kitölteni az űrt.”

Ám mindezt fel kell fedezni valakiben, észrevenni és gondozni… És itt kanyarodik a beszélgetés, vagy az én emlékeim a beszélgetésről az iskola és a tanár irányába, hiszen ahogy Csermely mondja, minden az iskolában dől el. Mik a jó tanár ismérvei? – kérdezi Falus, s kérdésében ott van a Christakis–Fowler kapcsolati hálója alapján meghatározott boldog ember jelensége is, ahogy a kiadó, Votisky Zsuzsa említi közben. Nos, Csermely szerint a jó tanár ismérvei a következők: boldog, van szakmai hitele (amiből következik az emberi hitele) és pozitív energiacentrum. Mondja, ez vitatható, kiegészíthető, erre Falus le is csap, vitatni ugyan nem akarja egyiket sem, de kiegészíteni annál inkább: 1. “Az a jó tanár, aki nagyon jól tud kérdezni.”; 2. csillog a szeme; 3. “Az igazi tanár nem áll a középpontban. Nem ő a középpont, hanem az ügy.”

Befejezetlen mondatokat vagy bekezdéseket, félig végigvitt gondolatnyi nekifutásokat említettem korábban, de nem úgy, hogy hiány jelent volna meg – éppen csak annyi, amennyi rábeszélt a könyvre –, hanem úgy, hogy ha meg is jelent valamiféle hiány, az csak a továbbgondolás előtt nyitott teret. Még akár úgy is, hogy önmagammal is vitába sodródhattam, vagy ahogy legjobban az egyik elhangzott és be is fejezett mondat jelentheti, ha paradox módon magamra vonatkoztatom: “Nem értek egyet veled, sem az általad interpretált önmagammal.”

Csermely Péter Bloghálózatos életfilozófiám (Typotex, 2012) c. könyvének bemutatója

Eredeti megjelenés: prae.hu

Éltünk Kalászon, Budán, Keszthelyen,
mi nyúl-urak és csaholó kutyák,
térdre estünk minden kupleráj előtt,
hogy elfelejtsük Isten ostorát.
Ittunk, nem szégyen, se a másnap,
szerettünk, nagyon… főleg egymás humorát,
elkerült minket tragédia, bánat,
virágba borítottuk nőink templomát.

Kedvünk nem tűrte, ha gúzsba kötött
otthonról érkező kétségbeesés,
férfiak voltunk, bátrak, erősek, szentek,
nyomunk azóta por, feledés
homokja lepte be, s elfújta vagyonunk,
hogy éltünk, s nem volt otthonunk.

S a nők, lehetne róluk is, nem érdemes,
szépek voltak, olcsók vagy drágák,
csalfa szellem fűzte láncra őket,
s mi nyúl-urak és csaholó kutyák,
vidáman ráztuk szaladva körbe
nőink nyakunkra kötött láncát.

Valahogy így, és pénzünk elfogyott,
egy kislány sírjánál várt a búcsú,
Tibi nem bírta, ülve könnyezett,
„Kegyetlen Isten, ez hogy szopott!”
Álltunk ott, árnyékunk görbén összeért,
s tudtuk, hogy éltünk, nem hiába,
ezt el nem adnánk bármi összegért.

Eötvös Kiadó

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál beharangozó sajtótájékoztatóját tartotta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a Millenáris Csodák Palotájának Osztovits termében 2012. március 29-én délelőtt. A prae.hu idén is folyamatosan tudósít az eseményekről mint a BNK egyik hivatalos médiapartnere.

Minden a Könyvfesztiválról ITT!

A Könyvfesztivál a Facebookon ITT!

Vonaton ül, útlevél nélkül.

Határt nem ismer,
szabadon utazik magánéletünk
egyre bővülő schengeni övezetében,
boldogságot csempész felszámolt
határátkelők mindkét oldalára.

Ha valamire, erre nincs politikám.

Ha mégis, ügyes diplomáciával
táncol változó intenzitású
területkövetelések között.

Várom haza, ha hazája én vagyok,
várom, hazája én legyek.

Előadja: Guttin András (szöveg színház)

Vagány Históriák

Vagány Históriák

EUPL

EUPL

Sokan még nem is hallottak róla, de máris a legnagyobb tekintélyű irodalmi díj kistestvérének szánják. Persze, hosszú út vezet odáig, hogy a 2009-ben alapított, kis Nobelként emlegetett EUPL (European Union Prize for Literature, az Európai Unió Irodalmi Díja) csak megközelítőleg hasonló rangot vívjon ki magának. Pedig volna miért drukkolnunk, az alapítás évében, 2009-ben egy magyar alkotó, Szécsi Noémi is átvehette az elismerést. Akkor a Kommunista Monte Cristo című regényt díjazták.

Igaz, az új elismerés tekintélyét nem csupán a több mint százéves hátrány, hanem az is csökkenti, hogy míg az irodalmi Nobelt évente egyvalaki kapja meg, addig az EUPL-t évente 12 ország alkotóinak adják át. Pozitívum viszont, hogy mivel egy-egy kiemelkedő alkotást ismernek el vele, így nagyobb esélyük van a fiatalabb szerzőknek is.

– Léteznek más művészeti díjak is, de az EU korábban nem hozott létre olyan elismerést, amely irodalmi lett volna, ilyen formában is hangsúlyozva az általa képviselt értékeket –magyarázza Pál Dániel Levente, a Magyarországot képviselő négyfős zsűri elnöke. Az elismerést az Európai Könyvkereskedők Szövetsége, az Európai Írók Tanácsa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége alapította. Az alapító szervezetek fontosnak tartják a különböző kultúrák, irodalmak közti kommunikációt, hiszen sokszor a nem értés és az ebből eredő elutasítás vezet a különböző konfliktusokhoz. A díj ezért olyan hiánypótló elismerés, amelyet már az EU megalapításakor fontos lett volna létrehozni, hangsúlyozza Pál Dániel Levente.

Az odaítélés módja ciklikus, vagyis az Európai Unió Kultúra Programjában részt vevő 36 ország közül mindig 12-nek az írói kerülnek reflektorfénybe, ami azt jelenti, hogy háromévenként biztos, hogy magyar díjazottal (is) bővül a csakhamar tekintélyes méretűvé duzzadó lista. A nemzeti jelöltek mindegyike díjazott lesz, azaz nincs további versenyeztetés. Ezért nemzetközi, Európa-szintű lobbitevékenységre sincs szükség.

– A magyar zsűri idén szeretne egy olyan magyar szerzőt, illetve művet kiválasztani, aki a politikai és más érdekcsoportok fölött áll. Az elmúlt időszak hazai díjbotrányai és a kultúrpolitika túlzott belenyúlásai hozzánk nem jutnak el, ellenben az általunk kiválasztott szerző a hazai díjaknál egy jelentősebb és sokkal nagyobb reflektorfénybe kerülő európai díjat vehet majd át – mondja Pál Dániel Levente. A zsűri hitelessége és megvesztegethetetlensége a díj magyarországi presztízsének záloga, ez a szempont hangsúlyosan elő is került a jelölés folyamatának kezdetén, március 6-án, Brüsszelben. Tagjai: Barna Imre (az Európa Könyvkiadó igazgatója, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke), Garaczi László (író, a Szépírók Társaságának tagja) és Szentmártoni János (költő, a Magyar Írószövetség elnöke).

A magyarországi jelölés folyamata többlépcsős: több egyeztetés folyik Brüsszellel, és a zsűri jelentéseket is ír. Magát a jelölés folyamatát szigorú titoktartás övezi, annyi azért elmondható, hogy olyan szerző jelölhető, aki már több prózakötettel bizonyította tehetségét, és műve nem olyan szélsőséges szempontokat állít be pozitív fényben, mint a háborús bűnök, rasszizmus, idegengyűlölet vagy a pornográfia.

A győztes művek listáját októberben, a Frankfurti Könyvvásáron hozzák nyilvánosságra, a díjat novemberben adják át Brüsszelben. Ezt követően kezdődik a díjazott művek (és lehetőség szerint szerzők) majdnem egy évig tartó, jelentős médiafigyelemmel kísért európai és nemzetközi promóciós kampánya. Az EUPL tehát jelenleg inkább a könyvipar képviselőinek jelent tájékozódási pontot, mintsem az olvasóknak. Ha olyan magyar szerző veheti majd át a díjat, aki még nem ismert külföldön, akkor ez számára olyan kitörési pont, amely például több tucat fordítást, európai, esetleg globális figyelmet jelenthet.

Forrás: NOL/Papp Sándor Zsigmond

Elégia V. című versemet elmondja Sándor Jászberényi. Helyszín: Kairó, Egyiptom.

Autoekphrasis

Lehettünk volna festmény egy úriház
falán, vagy elkent úriház egy festmény
hátoldalán, vagy egymásnak épp háttal
két keresztény, hogy megfeszítve rajtam
száddal keresd az istentagadást, vagy
maradást kérj, néhány skiccelt arcvonást
egy képen, amin egyikünkek talán
helye van, hogy másikunk vázlat legyen
neki épp háttal egy elkent úriház
falán kifeszített kép hátoldalán.

Kedves tyúkjaim,
így a baromfiudvar istene,
azaz nagyanyám,
kezében gyilkos villám,
közűletek ma meghal,
éhes istenek
asztalára az kerül,
aki egyik lábát felemeli –,
álltak hát meredve,
mozdulni tyúkeszükkel sem,
de tyúkszemüket
forgatták körbe, ki lesz a gyenge,
ki kap először
a baromfiudvar istenének
kezéből finoman
alápergő magok után.