Elcsábítottam egy férjes asszonyt

Az ágyon ült, seszínű neglizsében,
majd lefeküdtünk, majd néztük a plafont,
mondta, nem tudja, mi lesz,
van egy férje, nem szereti,
szeressem én, szeressem jobban,
és sikoltson hangosabban,
mint amikor majd kövezik.

Senkinek nem kellett lennem
vagy kiadnom magam,
elég egy európai útlevél,
s a fülébe suttogás:
kisdrága, elviszlek, velem jössz,
ennyi kell, és semmi más.

Egy könnyű lábú hazugság
maga a szép szabadság,
és a szerelem, természetesen:
úgyis e kettő kell nekem:
a szabadságért föláldozom
szerelmemet,
egy éjszakányi szerelemért
pedig egy életet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s