Archive for október, 2012


Prófétakör

Imádkozott, a fedélzeten térdelt, fejét bűnbánón,
könnyek csorogtak, csónakba rakták, kivitték,
nézte a tenger színét, amely mintha, a napra pillantott,
amely mintha, és belényilalt, ahogy kirángatták
a csónakból, a felismerés, ahogy átráncigálták
a nedves parton, hogy kicsoda is, ahogy egészen
egy sziklafalig, egy omlás mellé, akinek hála,
egy eldugott szájú barlangba, akinek és kegyelem,
megláncolták, fejét lehajtva bevitték, taszigálták,
és belényilalt, ahogy hozzákötözték, a felismerés,
egy falba vert-erősített vaskarikához, hogy kicsoda is,
ahogy vizet és ételt tettek elé, aki éj leple alatt,
és ahogy szó nélkül távoztak, magára hagyták,
akinek szívében kihunyt a hála, ahogy fel sem tudott
állni, akinek szívében kihunyt a kegyelem, ahogy
meg sem tudott mozdulni, mintha csak,
ahogy annyira kimerült, mintha csak a felismerés súlya,
ahogy követ gördítettek a barlang szája elé, rátelepedett
belül a nyomasztó, kívül a fojtogató, és belényilalt,
hogy meghalni, ahogy tapogatta maga körül, nem fogják
hagyni, ahogy kitapintott egy szelet, és belényilalt,
ahogy évek múlva évek nélkül belényilall, hogy
kicsoda is, ahogy majd kitapint egy ugyanilyen szelet,
akinek kegyelem, ahogy a belül fojtó, kívül nyomó,
és akinek hála, hogy a szája elé gördített szikla súlya
alatt, ahogy évektelen éveken át, mert meghalni nem
hagyják, mintha csak, ahogy szó nélkül érkeznek, mintha
csak a barlang kör alakú szája, ahogy egy falba erősített-vert
vaskarikából, egyre nőtt-közeledett, ahogy taszigálták,
fejét lehajtva kivitték, és belényilallt, ahogy az omlás mellől
a nedves parton át, hogy kicsoda is, ahogy berángatták
egy ugyanolyan csónakba, aki nemsoká éj leple alatt,
ahogy a napra pillantott, amely mintha,és ahogy nézte
a tenger színét, amely mintha, és belényilalt, ahogy
behajóztak a nyugodt vizen, a felismerés, hogy ki lesz majd,
aki nemsoká az éj leple alatt, és kicsoda is, akinek
kegyelem és hála, és ki ő, és ki az, aki a szemből érkező hajón,
alig kivehetően, fejét bűnbánón lehajtva térdel a fedélzeten.

Megjelent: Alföld 2012/október

Reklámok

La Facultad de Filología de la Universidad Complutense de Madrid (UCM), la Universidad Loránd Eötvös de Budapest (ELTE) y la Embajada de Hungría en Madrid organizan los próximos días 23, 24 y 25 de octubre las I Jornadas de cultura y literatura húngaras en Madrid. En el marco de estas jornadas, la Biblioteca de Filología de la UCM presenta una exposición bibliográfica, que se podrá visitar en la Sala de lectura de la Biblioteca General (Edificio A) a partir del 23 de octubre hasta el 23 de noviembre de 2012.

Revoluciones y cambios de paradigma en la literatura en torno al año 2000

La ponencia abordará el tema de las tendencias principales, cambios y modas de la literatura húngara (lírica, prosa, drama y teoría literaria, experiencia estética) posterior a 2000. Se dibujará el perfil de varios autores importantes y sus influencias, mencionando los temas explorados por la literatura húngara (tema padre, madre, cuerpo, culto de muerte, medievalismo) y los mecanismos de la literatura actual húngara.

Breve comentario del escenario literario en Hungría (Grupos, médiums, maestros – redes de la literatura húngara)

Esta ponencia estudiaría la construcción de la literatura húngara de la actualidad y las agrupaciones más importantes, su historia, las revistas más importantes y las relaciones de los autores jóvenes con sus maestros y con sus ideales estéticos.

LINK

Felszálltam egy vonatra,
egy csomag sör, egy hátizsák ruha,
egy karton cigi, egy útlevél,
és a jegy, átszállás és eltévelyedés nélkül,
csak oda.

Hoztam egy füzetet is, hátha
eszembe jut valami, rólad
vagy nem rólad, amit az út alatt
leírhatok, elsősorban neked.

Se levelet, se szerelmes
költeményeket nem küldtem
hónapok óta,
pedig ígértem, többször is,
hogy írok a nélküled napokról
és amiről nem lehet – neked.

Még iszom egy kávét, elszívok
egy utolsó szorongást,
hátradőlök a szűk ülésen,
és azon gondolkozom,
mi minden lehet veszélyben,
ha vársz majd a pályaudvaron,
elfajul-e az első cirógatás.

Milyen élet vagy halál vár az eszkimó asszony ágyában,
tettem fel a kérdést többször is,
vagy írtam egy elhullott állat fagyott lábával a hóba,
ahogy lassan nyugat vagy észak felé
tartottam, talán két hete a méteres hóban.

Hajóm megfeneklett fagy súlyától nyomva,
vártuk a napot, vagy nem vártunk semmit,
és megettük egymást, nem gondolva
családi fotókra vagy a társadalomra,
vagy épp azért, mert külön-külön mégis ezek,
amiktől szakadni lehetetlen, nem lehet.
Azt hittük, némi áldozat úgyis letagadható,
és mi más van fontosabb, mint az élet mint olyan.

Maradtam végül, szükségtelennek ítélt bal karom besóztam,
és egy régi – nagyanyám mesélte még hó súlyától
csendes és nyugodt téli éjszakák imbolygó fedélzetén –,
és egy régi történet bűvkörében indultam
hó fölött lebegve, átfúrva magam hatalmas dombokon,
hogy nyugat felé vagy északon
talán megtaláljam, megtaláljam talán
annak a régi mesének eszkimó asszonyát.

Megjelent: Alföld 2012/október

Kis esti gyors

Kitöltöttem a nyomtatványokat,
Mappába rendeztem rossz döntéseket,
Kulcsot kivettem, ha meglátogat,
Legyen mellettem helye, mellettem
Élete, szíve, mosolya, álma,
Legyen az egy, s ne legyen sorszáma.