Milyen élet vagy halál vár az eszkimó asszony ágyában,
tettem fel a kérdést többször is,
vagy írtam egy elhullott állat fagyott lábával a hóba,
ahogy lassan nyugat vagy észak felé
tartottam, talán két hete a méteres hóban.

Hajóm megfeneklett fagy súlyától nyomva,
vártuk a napot, vagy nem vártunk semmit,
és megettük egymást, nem gondolva
családi fotókra vagy a társadalomra,
vagy épp azért, mert külön-külön mégis ezek,
amiktől szakadni lehetetlen, nem lehet.
Azt hittük, némi áldozat úgyis letagadható,
és mi más van fontosabb, mint az élet mint olyan.

Maradtam végül, szükségtelennek ítélt bal karom besóztam,
és egy régi – nagyanyám mesélte még hó súlyától
csendes és nyugodt téli éjszakák imbolygó fedélzetén –,
és egy régi történet bűvkörében indultam
hó fölött lebegve, átfúrva magam hatalmas dombokon,
hogy nyugat felé vagy északon
talán megtaláljam, megtaláljam talán
annak a régi mesének eszkimó asszonyát.

Megjelent: Alföld 2012/október

Reklámok