Archive for június, 2013


Megjelent és már digitálisan is elérhető (cikkenként vagy pdf-ben) a Gyógypedagógiai Szemle 2013. évfolyamának második száma. A szám tanulmányai többek az adaptív viselkedés mérésével, a segítőkutyák segítségével történő társadalmi szemléletformálással, az SNI tanulók oktatásával, a Diszkalkulia Pedagógiai Vizsgálatával (DPV), a hangképzési zavarok kezelésének egészségügyi jelentőségével, illetve az írásbeli kommunikáció fejlesztésével foglalkoznak.

LINK

Pure Poetry

Pure Poetry

A fotógaléria itt tekinthető meg.

Kedves barátaink, írók, költők, közönségek, zenészek, fényírók! Köszönjük, hogy részt vettetek a dunai árhullám ellen való védekezésben! A Rómain időnként annyian voltak, hogy nem is tudtak munkát adni az önkénteseknek. Az ár levonultával pedig itt az ideje, hogy kiüljünk egy pléddel a Dunához, és a nagy melegben a folyó mellett hűsölve élvezzük a zenét, az irodalmat és a vetítéseket.

Ha minden igaz, a Kacsakő Kocsit is sikerült holnap délutánra installálnunk, így helyben tudtok hozzájutni mindenféle hideg szódatartalmú innivalóhoz is (fröccs, almafröccs, szörpök)!

És hogy stílszerűek legyünk – a Dunáról lévén szó -, ezen az eseményen már minden mindennel összefolyik: a Szöveghullám idei kiadása nemcsak a Margó feszt kései programja lesz, hanem egyúttal a VaLyo által rendezett Dunafesztivál nyitóeseménye is.

Az esemény INGYENES!

FELOLVAS:
Orsolya Bencsik
Kinga Csapody
Anna Terék
Korpa Tamás
Gábor Rhédey
Dániel Levente Pál

ZENÉL:
Másik Szoba
DJ Rozsda

VETÍT:
Prókay Ádám

Facebook-event itt: LINK

A kilences buszon, tegnap délelőtt
az első ülésen, az ajtó mögött
ült, egymáshoz éppen nem összebújva
egy bácsi s egy szőke kisfiú, kinek ujja
a másik tenyerében, mint rozsdás gépen
ügyetlen kismadár, lép, zöttyen,
lép, zöttyen, körbenéz, elpihen.

A bácsi, valami volt vele, ha beszélt,
kicsit hátrébb állt a vézna nagymama,
kásás szavai nehezen találtak utat és célt,
kereste, mit akar, és azt is, mit mondana,
mutatott volna az egyik pirosnál
egy zebrára ugró kiskamasz lányt,
szájából elsőre krákogó szitoknál
egyebet szomorú grimasszal nem hányt,
pedig csak azt akarta volna halkan és szerényen,
hogy az a lányka ott,
örökölt évzárós fekete-fehérben
úgy lóbálja mind a két karját szanaszét,
mint akit tegnap láttak egy régi olasz filmben.

Értette a néni, együtt nézték, mosolygott,
szelíd hunyorral üzente vissza, neki is ez jutott
éppen eszébe, s intett, a kis szőke is talált
valami megosztható, finom valóságmagot.

Visszafordult a bácsi, s a kisfiú azonnal-rögtön:
Papa, mért zörög a busz, mi van alatta a földön?
Ezt át kell gondolni, és nem is mindegy,
s beszéde kitisztult, ahogy a gyerekre nézett:
Mért zörög, nem tudod, valóban kíváncsi vagy?
Kutyák futkároznak alatta, szaladnak,
egymást kergetik, morognak és ugatnak.
Kutyák? Igazi kutyák? Igen, azok és talán
egy macska is, kit, tudod, néha a busz oldalán,
a végállomásnál szoktunk látni,
ahogy igyekszik lopakodva felfele mászni.

Vidám sikkantás volt a válasz, kacsázott négyet
csodálkozó szeme tavának kék vizén.
Ne hangosan, a sofőr bácsit még megrémíted,
s a kismadár ugrálni kezdett végig öreg kezén,
ahogy kilesett, az üvegen át, hogy megfigyelje,
a sofőr bácsi valóban és tényleg megijedt-e.

Néztem őket, lehető láthatatlan,
s néztem, és néztem és tanultam,
hogy lehet és van olyan szeretet,
hol a huncut játék s a végtelen bizalom
együtt él, egyszerre mozdul s vesz lélegzetet.

(BEFORE) Pár óra múlva az MTA MFT konferenciáján el fog hangozni ez a mondat a számból: “Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom szeretném két idézett mondattal kezdeni. Az első: „E két feltétel játéka kell tehát – nagyon csak a lényegre szorítkozva –, hogy a webergonómia prakticitásának eredményeképpen létrejöhessen és okot nyerjen a kultúrtechnikák alkalmazása. Ebben az esetben tehát a kultúra és a technika nem választható el egymástól.” A második: „Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a filológia jövője, milyen utak állnak egy filológus előtt, nekem két válaszom van egy régi közérzet-viccet kicsit átírva. A filológus előtt két út áll: az egyik a digitalizált szöveg analízisének útja, a másik elviselhetetlen.” Az első mondattal fejeztem be a tavaly ugyanezen a konferencián az előadásomat, legalábbis az írott változatát, a másodikkal fogom kezdeni jövőre – ha ismét szerepelhetek. A kettő közötti logikai űrt fogom a következő negyed órában, még az ebéd előtt kitölteni.”

(AFTER) Ha jól tudom, ritka az olyan tudományos konferencia-előadás, ahol az elmondottak és elhallgatások valakiből azt a hatást váltják ki, hogy kicsordul a könnye. Ez volt az utolsó mondat: “A magánember tehetetlen, mert csak nézni tudja, hogy mi történik, de az ember mint tudós, esetemben éppen filológus, itt jelenik meg, mert ez utóbbi először szemléli a dolgokat, majd csak utána analizálja és írja le a lehető legobjektívebben – ennél kegyetlenebb nem történhet, ha mindez egy személyiségben és egy testben zajlik le egyszerre és ugyanakkor. Sajnos be kell ismerni, hogy az élet ugyanolyan kegyetlen, mint az a tudomány — legyen természettudomány vagy éppen a (kiber)filológia –, ami a leírására alkalmas, vagy inkább: egyedül képes.” — Köszönöm a figyelmet.

Teljes konferenciaprogram itt: LINK

Veszelszki Ágnes beszámolója itt: LINK

Hiába éltünk, ezer bocsánat,
ki elhitte, hogy elkerült minket
tragédia, bánat.

Sajnálom, barátom, hiába voltak
nők, szerelmek, otthonok,
s noha el nem adtuk magunk,
bárhogy éltünk, mi is csak meghalunk.

Hiába éltünk, ha kit szeretsz,
ugyanúgy becsap, ahogy
te csaptál be másokat,
de annyit sem tanultál, hogy
megbocsásd a hazugságokat.

És hiába simogattad kedvesed homlokát,
ha láz visz el, hogy más ölében keresi otthonát,
és hiába éltél, ha ez így megvisel,
és hiába éltél, ha beszélni sincs kivel.

Hiába szerettél, ha hidegebb,
ami a szeretetből született,
mint nem szeretni vagy
törvénybe írni, hogy
mások se szeressenek.

És hiába írtál, ha leég a könyvtár
vagy olvasni mindenki elfelejt,
és hiába volt édesanyád,
ha sírjához se mész ki,
és hiába tanultad meg nyelvét,
ha veled szóba se áll senki,
vagy az, kit leginkább szeretnél
átkozni vagy szeretni.

És szádra az Úr nevét hiába veszed,
ha nincs hited, és ha halsz is,
hiába hívod, hiába fognád meg kezét,
ha nem tudod, merre-hol keresed.

Hiába éltünk, barátom, hiába,
kit szerettél, nem szeretett,
kiben hittél, hiába volt hited,
hová indulsz, semmi se vár,
és hiába sírsz, csak te reméled,
hogy a körúton a reggel majd eljön
és bárki arra járó rád talál.

Hiába éltünk, ezer bocsánat,
ki elhitte, hogy elkerült minket
tragédia, bánat.

A szabadság korlátai

A szabadság korlátai

Sírvers

Meghalok, például holnap.
Sok értelme volt sok szónak.
Volt egy élet, és imádtam.
Csinálja bárki utánam.