Archive for november, 2014


Pál, Dániel Levente: La Primera Guerra Mundial y la revista literaria Nyugat. III Jornadas de Literatura y Cultura Húngaras – La Gran Guerra en el arte Austrohúngaro. Salón de Grados, Facultad de Filología, Universidad Comlutense de Madrid, Madrid, 18 de noviembre de 2014.

1655953_10152882353449917_3717687227320630760_n

Reklámok

Mostanában kutyákról álmodom. Nyúl-urak és csaholó kutyák esnek térdre minden kupleráj előtt, / hogy elfelejtsék Isten ostorát. Ahol ébrenlét és álom összeérni látszik, az a horizont. Érdemes a meghatározásokat néha kifordítani, rájössz, hogy jön kutyához Pál Dani. Úgy, hogy éltünk, nem hiába. Kötet, Budapest, 2013.

Van látszólagos és látható határ, közöttük ott a depresszió, nem vicc, horizontális depressziónak nevezik. Cosinus gamma meg Földsugár ér szemmagasságig. Még föntebb a cukros-habos kékség, föltűnik benne rögtön egy repcsi. Közbevetés, Az Úr Nyolcadik Kerülete. Facebook, 2013, jelenleg is. Részlet:

Práter utca, fiatal anyuka tolja kislányát egy babakocsiban.
gyermek: (felmutat az égre) “Kejmtéj.”
anyuka: “Repülő az, kincsem.”
gyermek: (mutat fel az égre) “Kejmtéj.” (És elpityeredik.)
anyuka: “Kicsim, kicsim, csak egy repülő…”

Dani rám csörög, mielőtt az isztambuli gépre felszáll, hogy kéne róla írni valamit. Este már a Küçük Ayasofya Camiinál fog verseket olvasni. Ez az a pasi, akit anyád vejéül kíván. (Nehogy baj legyen belőle aztán.) Sorrendiség nélkül pár dolog, hogy miért. (Legizgalmasabbak a kontrasztok.) Mathématiques sans frontières és Kölcsey, Rimbaud, Miatyánk-parafrázis plusz kémia, mozgásszínházi adaptáció, HVG Golden Job vs. korai fejlesztés, ügyvezető főosztályvezető, alapító-helyettes, projekt-asszisztens, ösztöndíjazott zsűrielnök. Azt mondja, szeretné körbejárni és leírni, hogy a lineáris (vagy vektoriális) és/vagy hálózatos szövegtartományok mellett harmadikként milyen szövegtartomány létezhet és létezik – egyelőre a technikai fejlődést megelőzve, pusztán informatikai-matematikai-logikai alapon. Simán bele lehet veszni.

Ha például grönlandi nő vagy, máris a tiéd. Milyen élet vagy halál vár az eszkimó asszony ágyában, / tettem fel a kérdést többször is, / vagy írtam egy elhullott állat fagyott lábával a hóba (…) egy régi történet bűvkörében indultam / hó fölött lebegve, átfúrva magam hatalmas dombokon, / hogy nyugat felé vagy északon / talán megtaláljam, megtaláljam talán / annak a régi mesének eszkimó asszonyát.

Vagy ha őt nem, egy másikat. A játék folyton az, mik voltunk, és mivé leszünk. Hogy mi lehettünk volna, az nyír ki igazán. Lehettünk volna festmény egy úriház / falán, vagy elkent úriház egy festmény / hátoldalán, vagy egymásnak épp háttal / két keresztény, hogy megfeszítve rajtam / száddal keresd az istentagadást, vagy / maradást kérj, néhány skiccelt arcvonást / egy képen, amin egyikünknek talán / helye van, hogy másikunk vázlat legyen / neki épp háttal egy elkent úriház / falán kifeszített kép hátoldalán.

Miért nem a kurvás versek, rá lehet kérdezni, ahogy Danitól kérdezték egykor, ő azt válaszolta, idő előtti volna, majd ősszel. Közben kiderült, a kurvák ideje sose telik le, ez egy másik ősz, hát tessék, szabályos gyöngyszem a nyolcadikból:

kurva: “Szia. Szex?”
én: “Nem, dehogy.”
kurva: “Akkor nem veszel nekem egy csokit?”
én: “Dehogynem!”

Ti, szép, olcsó vagy drága lányok, ha egyszer lágy szívvel jön felétek, Cadburyjét el ne eresszétek, majd miután elmajszoltátok, simogassátok meg álmotokban a kutyátok, itt futnak, amott a múltat csaholják – vidáman ráztuk szaladva körbe / nőink nyakunkra kötött láncát.

A teljes szöveg az ICA oldalán