Illés utca, hajnali óra, hamarosan kel fel a nap. Szél sípolt a fák között, kergetett egy papírzacskót, tépázta a celluxszal felragasztott, csimbókos aljú lakáshirdetéseket. Átfutott egy fekete szőrű macska az úton, jobbról balra, épp előttem iszkolt át a járdán, át egy régi, vaskos kapu alatt.

Megálltam, eldobtam a félig elszívott cigit, háromszor balra fordultam a tengelyem körül, átköptem háromszor a bal vállam fölött. A biztonság kedvéért hármat még hátra is léptem, majd rágyújtottam egy másik cigarettára.

Amikor a kapuhoz értem, az kinyílt, és egy sötét hajú, kecses termetű cigány lány lépett ki rajta.

– Szia, akarsz szexet?

– Kösz, most nem.

– Pedig tudok ám a gecidből jósolni is – szólt utánam, mire megtorpantam.

– Naaa…! Megmutatom – dorombolta.

– Gyerünk! – vágtam rá gondolkodás nélkül.

Megfogta a kezem, behúzott a kapualjba, leültetett a lépcső aljára, elém térdelt. Kívánatos volt, romlatlanul szép, főleg a szeme, ahogy néha-néha rám nézett, mikor elhalkult nyögdécselésem. A bőre olyan savanykás szagot árasztott, mint múlt héten az a döglött állat, amit végül a kukák mögött talált meg az egyik szomszéd. Nagy seb tátongott az oldalán, a szőre, a bajsza le volt égetve, a karmait tőből kitörték, a mancsait mintha gondosan egy tűvel szurkálták volna végig.

Belefeledkeztem a hajába, szétterült virító combomon. A fekete szálak közé egy-egy ősz tincs keveredett. Mikor befejezte, egy fehér hajszál a kezemben maradt, rátekeredhetett az ujjaimra, s ahogy kiegyenesedett, kitéphettem.

– De szép gecid van! – Köpte a tenyerébe. – Szerelmes leszel. Örökre. Így mutatja, itt-itt, látod? Azt mondja, megtalálod az igazit. A szemed hazudhat, a szíved hazudhat, a geci nem hazudik.

Megjelent: Irodalmi Jelen

Advertisements