Az egyik legkedvesebb egyetemi tanárom volt, Weöres- és más versszemináriumát sok-sok szemeszteren keresztül felvettem. Egy dolgot bizonyosan tőle tanultam meg, méghozzá azt, hogy az össze-vissza olvasott irodalomelméleti alapszövegek hogyan néznek ki működés közben. Egy szóbeli rögtönzött verselemzést és -értelmezést is szét tudott szedni tagmondatokra: “ez az állítás strukturalista, ez az észrevétel inkább a késői hermeneutikára jellemző, ez olyan, mintha a korai Jauss mondta volna, a következtetése ellenben az önmagát meghaladó dekonstrukcióé – eklektikusságában meggyőző, összességében azonban kaotikus az érvelése”, valahogy így, s közben leesett a tantusz, még nekem is. Nyugodjon békében. (LINK)

Reklámok