Category: szerkeszt


Jövő héten a Kossuth Rádió Rádiószínháza minden hétköznap ebéd után brazil novellákat közvetít, hallgassátok, szeressétek. 🙂

Esti kiruccanások – Válogatás brazil írók novelláiból
Közreműködik (azaz eljátsszák): Epres Attilla, Kiss-Végh Emőke és Széles Tamás
Összeállította: Pál Dániel Levente
Hangmérnök: Drobek Attila
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztette és rendezte: Zelki János

1. rész: 2016.08.08 (hétfő) 13:04 – 13:30
Afonso Henriques de Lima Barreto: Aki tudott jávaiul (fordította: Faragó Éva)

2. rész: 2016.08.09 (kedd) 13:04 – 13:30
Lygia Fagundes Telles: Gyere, nézzük meg a naplementét! (fordította: Pál Ferenc)

3. rész: 2016.08.10 (szerda) 13:04 – 13:30
Dimas Carvalho Muniz: A kézirat (fordította: Pál Zsombor Szabolcs)
Clarice Lispector: Titkos boldogság (fordította: Lukács Laura)
Márcio Barbosa: Újra élni (fordította: Borbáth Péter)

4. rész: 2016.08.11 (csütörtök) 13:04 – 13:30
Marina Colasanti: Jeffrey Curtam író új dimenzióba lép (fordította: Pilhál Zsófia)
Lygia Fagundes Telles: A szappanbuborék struktúrája (fordította: Kovács Lenke)

5. rész: 2016.08.12 (péntek) 13:04 – 13:30
Moacyr Scliar: Kapcs (fordította: Nagy Dóra)
Moacyr Scliar: Ballada a hamis messiásról (fordította: Gergely Veronika)

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt megrendelésére, az MTVA megbízásából készítette a Kaneta Produkció, 2016-ban.

Reklámok

A (szépirodalmi) szerzők egyik állandó panasza, hogy amikor befejezik remekművüket, és elküldik egy folyóiratnak vagy egy kiadónak, akkor nemhogy másnap nem kapnak választ – elutasítót vagy kedvezőt –, hanem sokszor hetekig-hónapokig kell várakozniuk tűkön ülve, hogy egyáltalán egy rövid hivatalos levélre méltassa őket a nagytiszteletű szerkesztő vagy még nagyobb megbecsülésű kiadó.

A szépirodalom területén dolgozó szerkesztők egyik állandó panasza, hogy annyi remekmű kézirata érkezik be hozzájuk hetente, hogy alig-alig tudnak megbirkózni a mennyiséggel. Nekik egyrészt ugye az a feladatuk, hogy a már elfogadott kéziratok nyers szövegeiből mű, illetve könyv legyen. Ehhez meg elsősorban idő kell, pepecselés, hosszas elmélázások, beszélgetések a szerzővel, dolgos jegyzetelések és váratlan tüneményes ötletek. Emellett kellene érdemben, rendesen, böcsülettel elolvasniuk a rengeteg beérkezett művet, és felfedezni a tömegben a kincset, a disznók közt a gyöngyöt.

Az irodalomhoz közeli emberek állandó panasza, hogy már mindenki ír, mindenki író akar lenni, de legalább könyv címlapján szerepelni, és ez a lelkesültség nemhogy alább hagyna, hanem egyre csak terjed, megállíthatatlanul.

Így egyre több a kézirat, egyre több a szépreményű mű, egyre több az olvasnivaló, egyre nagyobb mennyiséget kell ahhoz feldolgozni, hogy abból ki lehessen választani azt a párat, amiért érdemes ezt az egészet csinálni, végeredményben élni. Ugyanez igaz akkor is, ha egy szerkesztőségben ülünk, és bociszemekkel nézzük a befutó szöveganyagok nem csökkenő valós vagy virtuális bábeli tornyát, és igaz akkor is, ha egy valós vagy virtuális könyvesboltban állunk a szemet gyönyörködtetően sokszínű, hatalmas választék előtt, és csak annyit szeretnénk, hogy egy jó könyvet adjon valaki a kezünkbe.

Utóbbi esetben persze van segítség, a kifogástalan modorú, nagy műveltségű, bibliofil könyvesbolti eladók helyét lassan átveszik az ízlésünk minden kis apró rezdülését figyelő programok, amelyek rögtön olyan könyveket és egyéb termékeket ajánlanak nekünk, amilyeneket minden bizonnyal szeretnénk.

Kiismerik a kattintásainkat, figyelik minden mozdulatunkat, és amikor újra belépünk a (valós, de ez esetben inkább virtuális) könyvesboltba, pontosan azokat az olvasnivalókat dugják az orrunk alá, amelyeket mindig is el szerettünk volna olvasni – akkor is, ha erről két perccel korábban halvány lila fogalmunk sem volt.

Előbbi esetre – a túlterhelt szerkesztők nyavalyáira – ez eddig még nem volt orvosság. A kéziratokat ugyanis valakinek el kell olvasnia, meg kell ítélnie annak milyenségét, és ha megnyerő, akkor érdemeiről meg kell győznie előbb a főszerkesztőt, majd a kiadó vezetőit: érdemes az anyag, jó a szerző.

Ez edig nem volt, de aztán belefutottam a Flavorwire oldalon Jonathon Sturgeon rövid esszéjébe: The End of the Human Publisher? Introducing the First Novel to Be Chosen by an Algorithm (Az emberi könyvkiadás vége? Az első algoritmus által kiadásra érdemesnek talált regény bemutatása).

A cikk apropója, hogy még április végén a berlini székhelyű Inkitt vállalat bejelentette együttműködését a Tor Books kiadóval, ami nem más, mint annak a hagymázas álomnak a megvalósítása, hogy egy ember helyett egy prediktív algoritmus válassza ki a beérkező kéziratrengetegből a kiadásra érdemes remekműveket.

Emberi erőforrásra tehát ebben a nyűgös munkafázisban nincsen szükség, elég csak a számítógépet megetetni minden kézirattal, megnyomni a start gombot, és várni, amíg a szövegeket átszkennelő mesterséges intelligencia megnyitja a szerkesztő előtt a következő Nagy Mű nyersanyagát.

És a gép természetesen már meg is hozta első döntését, Erin Swan Bright Star (Fényes csillag) című young adult fantasyjére esett a választása. Ehhez még annyit érdemes tudni, hogy az Inkitt egy olyan írói közösségi oldal, ahová bárki feltöltheti írásait, a többiek hozzászólhatnak, kritizálhatják, dicsérhetik, fel- vagy lepontozhatják – jelenleg körülbelül félmillió aktív tagja van.

Rendelkezésre álló szöveg volt tehát bőven, elegendő volt csak szabadjára engedni a kis programot, az választott, és a regény hamarosan meg is jelenik.

„Ennek a könyvnek az esete is világosan jelzi, hogy könyvkiadás jövője a prediktív adatelemzés” – nyilatkozta Ali Albazaz, az Inkitt alapítója és vezetője, majd felvázolta további terveit, amelyek, bármennyire hihetetlennek tűnnek, de annyira azért mégis komolyan veendők, hogy az alig egyéves berlini cégről szakmai körökben már úgy beszélnek, mint az Amazon – és a Kindle Direct self-publishing modellje – egyik lehetséges és komolyan veendő kihívójáról.

Hogy igaza lesz-e abban, hogy az ügynökök és a kiadói munkatársak, szerkesztők helyét átveszi-e a mesterséges intelligencia, még nem tudhatjuk, ez a jövő zenéje. De arra nagyon kíváncsi vagyok máris, hogy mekkora siker lesz Erin Swan regénye – illetve regénysorozata –, egyezik-e a gép által összerakott esztétikai horizont az olvasók tömegének ízlésével.

És végül is arra megy majd a világ, amerre ez a tömeg szavaz – nem máshogy, hanem a legszentebb olvasói állásfoglalással: a vásárlással.

LINK

13344743_10154310641084917_7445049503262203306_n

“Szakmai fórummal egybekötött búcsúbulit tartott a nyomtatott kiadásról lemondó Színház folyóirat a Jurányi Közösségi Házban szerda este. Tompa Andrea főszerkesztő elmondta, miután áprilisban a folyóirat eddigi fő támogatója, a Nemzeti Kulturális Alap hat hónapra nyújtott a korábbi éveknél kevesebb – 6 milliós forintos – támogatást, elhatározták, nem készítenek ilyen körülmények között több nyomtatott lapszámot. (…) Pál Dániel Levente, a Prae negyedévente megjelenő print és rendszeresen frissülő online irodalmi médium főszerkesztő-helyettese a beszélgetés előremutató jellegét igyekezett erősíteni. (…) Pál Dániel Levente végül azzal zárta a vitát, hogy igazi zsákutcába futott a magyar művészeti folyóirat, mivel az elitista lapok értékteremtő munkájára maga az elitista sem tart igényt azzal, hogy nem vásárolja meg a lapot.” (Népszava, link)

 

Megjelent a nyugdíjba vonulásom utáni első print Prae! Más lapok megszűnnek… a Prae teljesen megújult! 😀

12106953_10153711849994917_7320923886950403472_n

11008787_10153197908904917_8423821114968635546_n

Ez az a (szerkesztői) szemlélet, ami egy ideje Magyarországon nem divat (volt valaha?), se a kultúrában, se a közéletben, se a kultúrpolitikában (stb.), se az egyik vagy a másik vagy a harmadik oldalon (vö. haverok, vö. esztétikai korrupció, vö. kánonpánikkeltés). Álomvilágban élnénk, hogy évtizede ezt képviseljük, és a továbbiakban is ezt fogjuk? 😀 >>> “…olyan felfogásban képzeljük el a kultúra és a tudomány mintázatait, amely nem rendezi azokat hierarchikus szerkezetbe, sokkal inkább mellérendelő és egymást értelmező viszonyban gondolja el őket. Irodalmi kínálatunk elsődleges célkitűzése továbbra is annak a profilnak a megőrzése, amely az alakuló kortárs literatúrában képes a folyamatos megújulásra, a beszédmódokat pedig nem bemerevíti, hanem párbeszédbe hozza.” (by L. Varga Péter, a fotó is tőle 😉 )

Forrás: prae.hu

Az ELTE Eötvös Kiadó 2006-ban jelent meg önállóan az interneten – a kiadói honlap rövidesen webáruházzá alakult. A bolthálózat fokozatos kiépülésével az immár harmadik generációs internetes könyváruház (www.eotvospontok.hu) az elmúlt években az érdeklődőkkel és vásárlókkal való online kapcsolattartás legfőbb színterévé vált. Az idén tavasszal elindított elektronikus publikációs projektünk, az ELTE Reader külön felületet (www.eltereader.hu) és alkalmazásokat (iOS-re és Androidra) kapott. Végül most – a könyvpiachoz közvetlenül vagy közvetve sem kapcsolódó egyetemi és külső megbízatásainkat is bemutatandó – útjára bocsátjuk kiadói honlapunkat (www.eotvoskiado.hu). Itt képet adunk a könyvkiadóban folyó munka eredményeiről, információkkal szolgálunk jelenlegi és leendő szerzőinknek, és – a blogbejegyzések révén – ízelítőt adunk a kiadó munkatársainak életéből, gondolataiból is. A kiadói élet e három szegmensének – a szerkesztőségi munka, az elektronikus fejlesztések és a kereskedelmi tevékenység – fejleményei a Facebookon két helyen, az Eötvös Körön és az ELTE Reader csoportban is nyomon követhetők.

eotvoskiado

ELTE Eötvös Kiadó

eltereader

Egyre nagyobb divat az e-könyvek kapcsán az oktatási anyagok digitalizálásáról beszélni, arra rámutatni, hogy a 21. században talán ideje lenne végre a kor technológiáját figyelembe véve, azt használva és kihasználva lépéseket tenni a tananyagok formáját és elérhetőségét illetően. Nem a nyomtatott könyvek ellenében kell ezzel komolyan foglalkozni, hanem amellett – a felhasználás sokoldalúságát hivatott követni a digitális formátum. Tény ugyanis, hogy az olvasás színtere megállíthatatlanul tolódik a digitális interfészek felé, amit persze lehet szeretni, vagy nem szeretni, attól még így van. Ma már egy ilyen interfész tud olyan minőséget produkálni, ami élvezhetővé teszi az olvasást, ráadásul olyan közvetlen előnyöket tud felmutatni, amit a nyomtatott formátum soha nem lesz képes: lehet keresni a szövegben, kijelölni részeket, amit automatikusan össze lehet ollózni egy fájlba, meg lehet osztani másokkal is ezeket, át lehet állítani a betűméretet, stílust, amivel komfortosabbá válik az élmény, és persze tényleg élményszerűvé lehet varázsolni a legunalmasabb szakszöveg fogyasztását is, ha épp úgy szottyan kedvünk. Ne vitázzunk most azon, hogy mely kortól időszerű ezzel a kérdéssel foglalkozni, egyezzünk ki abban, hogy egy egyetemistának már csak ne vessük a szemére, ha digitális eszközzel abszolválja tanulmányait. Sőt, támogassuk ezt a trendet, mert hosszú távon olcsóbb, könnyebben fenntartható több szempontból is, és tulajdonképpen simán ki lehet kalkulálni egy win-win szituációt, hogy a kiadó, az oktató, és a felhasználó, vagyis a hallgató is nyerjen. Több modell is elképzelhető: lehet egyszerűen elsődlegesen digitális eszközre készült e-könyveket kiadni (ezt tesszük az AMERICANA eBooks esetében), vagy fel lehet építeni egy egész infrastruktúrát is alkalmazástól a tartalomig, ahogy azt az Eötvös Kiadó csinálja azELTE Reader alkalmazással. Ráadásul profin!

Adott egy egyetemi kiadó – van több ilyen is ugye az országban -, aminek elsődleges feladata nyilván az, hogy az egyetemi tananyag publikálásával foglalatoskodjon. Jönnek a jegyzetek, tanulmánykötetek, stb., és ezeket a hallgató szépen megvásárolja, tanulmányozza, és optimális esetben szépen le is vizsgázik a félév végén, mindenki boldog. No de miért ne lehetne áramvonalasabbá tenni az egészet úgy, hogy a hallgató egy jól irányzott koppintással is hozzá tudjon férni egyszerre több anyaghoz is, ha úgy vezérli a tudásvágy? Az Eötvös kiadónál gondoltak egyet, és egy teljes rendszert hoztak össze, amiben az egyetemi kiadványok – jelen pillanatban legalábbis – ingyen elérhetőek, de mindezt úgy oldották meg, hogy ne kelljen mindenféle helyről származó, mások által másra optimalizált olvasó applikációkkal bűvészkedni, hanem adnak egy ingyenesen letölthető alkalmazást a két vezető platformra, és ennyi: ezen keresztül lehet letölteni az olvasmányokat, ezzel lehet olvasni, stb. Végre valaki felismerte, hogy a mai mobilos penetrációval már bizony bátran neki lehet vágni ilyen projektnek, és én csak partvonalról szurkolok, hogy sikeres legyen a vállalkozás, mert egyértelmű, hogy ez a jövő.

Vannak persze problémáim az alkalmazással, de ugye az egészben a szép, hogy ha a Kiadó úgy találja, szépen frissítgeti majd a rendszert, és észrevétlenül optimalizálja az appot a felhasználói visszajelzések alapján. Jelen pillanatban én speciel a könnyebb indulást elősegítendő könyvelem el azt, hogy pdf-es oldalszerkezettel találkozom, és az erre jellemző zárt szerkesztési elv érvényesül, tehát nem tudok betűt átméretezni, így nagyításnál ide-oda swipe-olgatok, hogy a sor végére is eljussak, de könnyen lehet, hogy ez csak nekem zavaró, ki tudja, mások (pláne a célközönség) hogy olvas. Nem tudom egyébként, hogy nyitottabb lesz-e a rendszer, vagyis az itt elérhető kiadványok kikerülnek-e alternatív olvasóeszközökre is, vagy marad ez az áramvonalas megoldás, annyi viszont biztos, hogy az ELTE Reader örömteli vállalkozás, kiváló ötlet, és elsőre is igényes kivitelű alkalmazás: minél többen használják, annál jobb lesz, gondolom. Ha én egyetemi kiadó lennék, most gyorsan elkérném a receptet, nehogy lemaradjak!

Forrás: dragonweb.hu

Az ELTE Reader létrehozatalának egyik legfőbb célja, hogy korszerű és naprakész tananyagok összegyűjtésével, az oktatáshoz jól illeszkedő forrás- és segédanyagok elérhetővé tételével, a tanuláshoz és a követelményekhez kapcsolódó információk közreadásával segítsük az oktatók és a hallgatók munkáját.

Az oktatási tevékenység támogatása mellett az ELTE Reader fontos célja, hogy helyet biztosítson az egyetemen folyó tudományos munka eredményeinek, élénkítse az információcserét és olyan tudástárat hozzon létre, amely a szakemberek, az oktatók és a hallgatók számára egyaránt áttekintést nyújt az ELTE-n zajló kutatásokról.

Az ELTE Reader lehetőséget kínál arra, hogy az intézmény egésze, az egyetemi karok, szervezeti egységek és társaságok, a hallgatói képviseletek és csoportok bemutassák tevékenységüket, képzéseiket vagy szolgáltatásaikat. Dokumentálja az egyetemi közélet főbb eseményeit és új kommunikációs csatornát nyit az ELTE leendő, jelenlegi és egykori hallgatói felé.

Az ELTE Reader pillanatnyilag nyilvános béta-tesztüzemben működik. Azon dolgozunk, hogy az elérhető dokumentumok körét folyamatosan bővítsük, a kínálat sokszínűségét és az alkalmazási területek számát gyarapítsuk.

Az ELTE Reader honlapja: http://www.eltereader.hu/

Táblagépre vagy okostelefonra az applikáció ingyenesen letölthető a Google Play-ről (Androidos készülékekre) vagy az iTunes-ról (IOS-es készülékekre).

Az ELTE Reader Facebook-csoportja, folyamatosan frissülő hírcsatornával, új megjelenésekkel ITT található.

Kérjük, amennyiben tudomása van olyan anyagokról, melyek hasznosságuk és fontosságuk miatt helyet érdemelnek és széles körben hozzáférhetővé tehetők az ELTE Reader digitális könyvtárában (pl. egyetemi jegyzetek, szöveggyűjtemények, konferenciakötetek, a pályázat szigorúsága miatt kereskedelmi forgalomba nem hozható fontos kiadványok, kutatások dokumentációja vagy az anyagi források szűkössége miatt “csak” digitálisan megjelentethető könyvek stb.), vegye fel velünk a kapcsolatot az eltereader@eotvoskiado.hu e-mail címen.

Hiszen ma már kevés csak jelen lenni a weben, de jól láthatóvá és könnyen megtalálhatóvá is érdemes válni – akár egy munkahelyi számítógépen, akár otthon, akár egy hosszú vonatút alatt vagy egy okostelefonon a dugóba ragadt buszon.

eltereader
Gyógypedagógiai Szemle az ELTE Reader könyvespolcán

Gyógypedagógiai Szemle szerkesztői mindig nyitottak voltak a technikai fejlődés kínálta lehetőségek felé, ezzel egyre több olvasót toborozva és egyre szélesebb olvasóközönséget elérve.

Öt évvel ezelőtti, 2008-as indulása óta a Gyógypedagógiai Szemle Online jelentősen beágyazódott nemcsak a szakmai, hanem a szélesebben értelmezhető online média világába is: a lap archívumának folyamatos gondozása mellett (számonként 10.000–20.000 olvasó) friss hírek, felhívások, képzési és konferencia-információk, könyvajánlók és -kritikák gazdagítják az webes felületet (kb. 50.000 egyedi látogató/hó), mely a párhuzamosan külön hírgyűjtő-csatornaként és közösségként is funkcionáló Facebook-csoporttal kiegészülve (több mint 2.000 tag) jelentős szerepet visz a hazai (illetve magyar nyelvű) széles körűen értelmezhető gyógypedagógiai témájú tájékoztatásban és információáramlásban.

A szerkesztőség másik következetes stratégiája – a folyóirat szakmai megerősítése és tematikus gazdagítása mellett – az esetenként talán “váratlan és meglepő” fúziókban való gondolkodás.

2008-ban egy informatikai céggel (PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft.) és a hozzá több szálon kötődő kulturális portállal (prae.hu általános művészeti portál) összefogva jött létre a Gyógypedagógiai Szemle Online, mely együttműködés azóta is eredményes és kölcsönösen gazdagítja a két érdeklődési terület egyikéről érkező nyitott olvasó tájékoztatását (pl. közös projektek, könyvek és kiadványok (Péterke-sorozat), átvett cikkek és hírek, kölcsönösen segített petíciók, folyamatosan fejlesztett és karbantartott informatikai háttér stb.).

Ettől eltérő logikájú, de jellegében hasonló nyitás az ELTE Eötvös Kiadó ELTE Reader nevű projektjében történő úttörő és aktív részvétel, mely alapvetően szintén a kölcsönösségen alapul:

  1. Gyógypedagógiai Szemle átadja az ELTE Reader részére teljes digitális archívumát, mellyel új olvasókat toboroz az új rendszer eltérő hálózatossága miatt (pl. az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar vagy a Tanító- és Óvóképző Kar hallgatói, a tanárképzésben részt vevő hallgatók);
  2. az ELTE Eötvös Kiadó az ELTE Reader projekt szabványai szerint technikailag továbbfejleszti a Gyógypedagógiai Szemle archívumát: (a) az archív PDF állományokat belső navigációval látja el, illetve (b) keresőrendszerének köszönhetően a teljes anyagot még átláthatóbbá teszi a jelenlegi vagy leendő kutatók és hallgatók előtt.
Megköszönjük, ha ebben a munkában az Ön közreműködésére is számíthatunk. Kérdéseit, észrevételeit, javaslatait az eltereader@eotvoskiado.hu e-mail címen várjuk.

Projektindításnak nem is lehetett volna jobb hely, mint az Index főoldala pár héttel ezelőtt! A cikk itt érhető el: LINK

eltereader_index