Category: “tudomány”


(Abstract) Using an abstract graph model we describe a hypothetical transformation of a literary entity through the active connections in the graph. First, we weakly define a set of transformations (“morphology”) over a particular entity as a series of the recent activities distinguishing them into categories according to their effect on the entity. Second, to our conjecture, the emerging paths of forms are slowly abandoning the original “birth context”, shaping a decreased, cleaned set of entities, to replace the gap with entities derived from the dynamic set of “recipient context”. Keywords: graph; literary entity; context morphology; morphological space-time dynamics; metatheory; interdisciplinarity.

(Resumo) Usando um modelo abstrato de grafos, descreveremos aqui uma transformação hipotética de uma entidade literária através das conexões ativas no grafo. Primeiro, definiremos, em sentido fraco, um conjunto de transformações (“morfologia”) ao longo de uma entidade particular como uma série de atividades recentes distinguindo-as em categorias de acordo com os seus efeitos sobre a entidade. Depois, segundo a nossa conjetura, os caminhos emergentes das formas vão abandonando lentamente o “contexto de nascimento” original, moldando um conjunto limpo de entidades para substituírem a lacuna com entidades derivadas do conjunto dinâmico do “contexto de receção”. Palavras-chave: grafo; entidade literária; morfologia contextual; dinâmica morfológica espaço-tempo; metateoria; interdisciplinaridade.

LINK > MATLIT 4.2. pp. 77–97.

Reklámok

A (szépirodalmi) szerzők egyik állandó panasza, hogy amikor befejezik remekművüket, és elküldik egy folyóiratnak vagy egy kiadónak, akkor nemhogy másnap nem kapnak választ – elutasítót vagy kedvezőt –, hanem sokszor hetekig-hónapokig kell várakozniuk tűkön ülve, hogy egyáltalán egy rövid hivatalos levélre méltassa őket a nagytiszteletű szerkesztő vagy még nagyobb megbecsülésű kiadó.

A szépirodalom területén dolgozó szerkesztők egyik állandó panasza, hogy annyi remekmű kézirata érkezik be hozzájuk hetente, hogy alig-alig tudnak megbirkózni a mennyiséggel. Nekik egyrészt ugye az a feladatuk, hogy a már elfogadott kéziratok nyers szövegeiből mű, illetve könyv legyen. Ehhez meg elsősorban idő kell, pepecselés, hosszas elmélázások, beszélgetések a szerzővel, dolgos jegyzetelések és váratlan tüneményes ötletek. Emellett kellene érdemben, rendesen, böcsülettel elolvasniuk a rengeteg beérkezett művet, és felfedezni a tömegben a kincset, a disznók közt a gyöngyöt.

Az irodalomhoz közeli emberek állandó panasza, hogy már mindenki ír, mindenki író akar lenni, de legalább könyv címlapján szerepelni, és ez a lelkesültség nemhogy alább hagyna, hanem egyre csak terjed, megállíthatatlanul.

Így egyre több a kézirat, egyre több a szépreményű mű, egyre több az olvasnivaló, egyre nagyobb mennyiséget kell ahhoz feldolgozni, hogy abból ki lehessen választani azt a párat, amiért érdemes ezt az egészet csinálni, végeredményben élni. Ugyanez igaz akkor is, ha egy szerkesztőségben ülünk, és bociszemekkel nézzük a befutó szöveganyagok nem csökkenő valós vagy virtuális bábeli tornyát, és igaz akkor is, ha egy valós vagy virtuális könyvesboltban állunk a szemet gyönyörködtetően sokszínű, hatalmas választék előtt, és csak annyit szeretnénk, hogy egy jó könyvet adjon valaki a kezünkbe.

Utóbbi esetben persze van segítség, a kifogástalan modorú, nagy műveltségű, bibliofil könyvesbolti eladók helyét lassan átveszik az ízlésünk minden kis apró rezdülését figyelő programok, amelyek rögtön olyan könyveket és egyéb termékeket ajánlanak nekünk, amilyeneket minden bizonnyal szeretnénk.

Kiismerik a kattintásainkat, figyelik minden mozdulatunkat, és amikor újra belépünk a (valós, de ez esetben inkább virtuális) könyvesboltba, pontosan azokat az olvasnivalókat dugják az orrunk alá, amelyeket mindig is el szerettünk volna olvasni – akkor is, ha erről két perccel korábban halvány lila fogalmunk sem volt.

Előbbi esetre – a túlterhelt szerkesztők nyavalyáira – ez eddig még nem volt orvosság. A kéziratokat ugyanis valakinek el kell olvasnia, meg kell ítélnie annak milyenségét, és ha megnyerő, akkor érdemeiről meg kell győznie előbb a főszerkesztőt, majd a kiadó vezetőit: érdemes az anyag, jó a szerző.

Ez edig nem volt, de aztán belefutottam a Flavorwire oldalon Jonathon Sturgeon rövid esszéjébe: The End of the Human Publisher? Introducing the First Novel to Be Chosen by an Algorithm (Az emberi könyvkiadás vége? Az első algoritmus által kiadásra érdemesnek talált regény bemutatása).

A cikk apropója, hogy még április végén a berlini székhelyű Inkitt vállalat bejelentette együttműködését a Tor Books kiadóval, ami nem más, mint annak a hagymázas álomnak a megvalósítása, hogy egy ember helyett egy prediktív algoritmus válassza ki a beérkező kéziratrengetegből a kiadásra érdemes remekműveket.

Emberi erőforrásra tehát ebben a nyűgös munkafázisban nincsen szükség, elég csak a számítógépet megetetni minden kézirattal, megnyomni a start gombot, és várni, amíg a szövegeket átszkennelő mesterséges intelligencia megnyitja a szerkesztő előtt a következő Nagy Mű nyersanyagát.

És a gép természetesen már meg is hozta első döntését, Erin Swan Bright Star (Fényes csillag) című young adult fantasyjére esett a választása. Ehhez még annyit érdemes tudni, hogy az Inkitt egy olyan írói közösségi oldal, ahová bárki feltöltheti írásait, a többiek hozzászólhatnak, kritizálhatják, dicsérhetik, fel- vagy lepontozhatják – jelenleg körülbelül félmillió aktív tagja van.

Rendelkezésre álló szöveg volt tehát bőven, elegendő volt csak szabadjára engedni a kis programot, az választott, és a regény hamarosan meg is jelenik.

„Ennek a könyvnek az esete is világosan jelzi, hogy könyvkiadás jövője a prediktív adatelemzés” – nyilatkozta Ali Albazaz, az Inkitt alapítója és vezetője, majd felvázolta további terveit, amelyek, bármennyire hihetetlennek tűnnek, de annyira azért mégis komolyan veendők, hogy az alig egyéves berlini cégről szakmai körökben már úgy beszélnek, mint az Amazon – és a Kindle Direct self-publishing modellje – egyik lehetséges és komolyan veendő kihívójáról.

Hogy igaza lesz-e abban, hogy az ügynökök és a kiadói munkatársak, szerkesztők helyét átveszi-e a mesterséges intelligencia, még nem tudhatjuk, ez a jövő zenéje. De arra nagyon kíváncsi vagyok máris, hogy mekkora siker lesz Erin Swan regénye – illetve regénysorozata –, egyezik-e a gép által összerakott esztétikai horizont az olvasók tömegének ízlésével.

És végül is arra megy majd a világ, amerre ez a tömeg szavaz – nem máshogy, hanem a legszentebb olvasói állásfoglalással: a vásárlással.

LINK

Tegnap este hosszan beszélgettem egy filmmániás ismerősömmel. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenféle régi és új film szóba került, ajánlottunk egymásnak címeket, egymás szavába vágva meséltük a kedvenc jeleneteinket és anekdotáinkat.

A beszélgetés egy pontján felsóhajtott, és azt mondta, hogy már sok ezer filmet megnézett, az újakat is lehetőség szerint a premier napján, de ez az egész már nem tölti el azzal az örömmel, mint régen. Kiszámíthatónak érzi a cselekményt, a forgatókönyv fordulatait, 99 százalékos biztonsággal tudja, hogy mi lesz a következő jelenet, sőt sokszor még a beállítást és a vágást is érzi előre.

Egyetlen film volt csak az utóbbi időben, ami meglepte, Alfonso Cuarón Gravitá­ciója – Sandra Bullock, George Clooney és Ed Harris főszereplésével. Itt újra abban a kvázi kiszolgáltatott befogadói pozícióban érezte magát, mint régen, mint sok ezer filmmel korábban, ebben a filmben nem tudta, hogy mi fog történni, és csak tátotta a száját, elfeledkezett minden másról és hagyta magát elragadni.

Nem ő volt az egyetlen, akitől az elmúlt években ilyen véleményt hallottam. És talán a kedves olvasónak is támadt már hasonló érzése az újabb és újabb, filmgyári futószalagról érkező, profin összerakott szórakoztatóipari vagy erőszakoltan artisztikus produkciók láttán.

Közhelyszerű – és kiszámítható! – felidézni itt azt a megállapítást – még akkor is, ha igazsága minden oldalról vitatható –, miszerint: már minden történetet elmondtak, nincs új ötlet, nincsenek új történetek, csak az eddigiek újracsomagolt elmesélése.

Talán hasonló gondolatok juthattak Oscar Sharp rendező eszébe is, amikor azon gondolkozott, hogy milyen filmmel nevezzen a Sci-Fi London által meghirdetett 48 Hour Film Challenge című, tudományos-fantasztikus tematikájú filmes versenyre.

Sharp elmondása szerint már korábban is rengeteg forgatókönyvet nyálazott át, sőt minden, az interneten fellelhető sci-fi forgatókönyvet elolvasott, ha hihetünk neki, akkor az összeset! Ám ezt követően nem merült nyúlós és semmittevő alkotói válságba – ha mégis, arról nem szól a fáma, és rendezőnk sem nyilatkozik –, hanem támadt egy vagány ötlete: be kellene tölteni az összes elérhető forgatókönyvet egy algoritmusba, majd hagyni, hogy a film megírja saját magát.

Fel is hívta régi cimboráját, Ross Goodwint, a New York-i egyetem mesterségesintelligencia-kutatóját, és rábeszélte a közös kísérletre. Goodwin pedig kapva kapott az alkalmon, és ráállította a feladat megvalósítására Benjamin nevű botját. Benjaminról annyit érdemes tudni, hogy egy „AI bot” (gépi tanulásra is képes program), egészen pontosan egy LSTM RNN (Long Short-Term Memory Recurrent Neural Network), azaz egy olyan rekurrens neuronhálózat, amelyet gyakran használnak szövegfelismerési feladatok elvégzésére.

Benjamint megetették valamennyi forgatókönyvvel, ő pedig emészteni kezdett – zárójeles érdekesség, hogy az antropologizált robotok működésének fázisait egyre gyakrabban írják le a táplálkozás és az anyagcsere szavaival, kifejezéseivel és nyelvi metaforáival –, egészen addig, amíg össze nem rakta azt a predikciós képletet, hogy a legnagyobb valószínűség szerint mely betűk, szavak és mondatok fognak együtt szerepelni, egymás mellett és után feltűnni.

Végül Benjamin megtanult forgatókönyvet írni a megfelelő formátumban – a rendezői utasítások és a párbeszédek precíz jelölésével.
„Amikor felolvastuk a forgatókönyvet, az asztal körül mindenki csak rázta a fejét és röhögött” – nyilatkozta az elkészült munkáról Oscar Sharp az Ars Technica magazinnak. Ő viszont nem hagyta magát, és ha már belevágott ebbe a projektbe, végig is vitte: megrendezte a Sunspring című, kilencperces tudományos-fantasztikus rövidfilmet, amely már szabadon elérhető és megnézhető valamennyi videómegosztó oldalon is.

Ez a vállaltan kis költségvetésű, egy helyiségben játszódó kamaradráma a maga módján egyszerre tud – a film keletkezésének érdekességén túl – nyomasztóan drámai és az angol abszurd humor legjobbjait megidéző módon vicces is lenni. Már ha komolyan vesszük, és komolyan próbáljuk elemezni, értelmezni.

A se füle, se farka mondatok így lesznek enigmák, olyan rejtélyek, amelyek szépen illeszkednek a film által sejtetett futurisztikus világ egyébként is rejtélyes és önmagát alig megmutató kontextusába.

És ezzel együtt így állnak össze egy olyan allegorikus jelentésmezővé, amelyben az egymással folytatott párbeszéd ugyanúgy elsiklik a másik kognitív percepciójának felületén, mint ahogy az egymás mellett történő elbeszélés is betölti ennek külső szemlélőjét – minket, nézőket – valamiféle formátlan melankóliával és ugyanakkor az ezt feloldani hivatott abszurd humor észlelésével és működésbe hozásával.

LINK

Pál, Dániel Levente: La Primera Guerra Mundial y la revista literaria Nyugat. III Jornadas de Literatura y Cultura Húngaras – La Gran Guerra en el arte Austrohúngaro. Salón de Grados, Facultad de Filología, Universidad Comlutense de Madrid, Madrid, 18 de noviembre de 2014.

1655953_10152882353449917_3717687227320630760_n

Előadás Veszelszki Ágnes meghívására az ELTE BTK A/047-es termében.

tipo

 

Ezzel a címmel tartottam előadást a madridi UCM egyetemen, utána költői est: bemutattam a ‘Hogy éltünk, nem hiába‘ c. könyvemet, majd ‘Az Úr Nyolcadik Kerületét‘ is.

A teljes program ITT, rezümék ITT.

jornadas

 

In this presentation I attempt to describe some similarities and analogies between literary theory (cultural techniques) and webergonomics, first of all, how could theoretical evidence work in a different field, while still being in a text-based or visualized dimension. The aspect of search means a kind of reading and interpretation for syntax and semantics appear in searching processes as well as in the classical way of text-/texture-reading and interpretation. The aspect of defence means the “health” of the text/texture, either on the web or in a dictatorship; while writing, one has the idea of transparency and usability of his text/texture, but in some contexts one has to change his mind and his writing techniques, too, just for the sake of the special needs of his future readers’ expectations about web2.0/web3.0/mobile technologies.

Az előadás elhangzott: Visual Learning: Emotion – Expresion – Explanation. 4th Visual Learning Conference – Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Nov. 15–16, 2013.

A konferencia teljes programja itt érhető el.

2012. augusztus 29-én a szigligeti JAK táborban Áfra János moderálása mellett beszélgetés zajlott a könyv/szöveg lehetséges jövőjéről, illetve az e-könyvekről. Résztvevők: Dén Mátyás András, Dragon Zoltán, Pál Dániel Levente, illetve még hozzászólt: Dunajcsik Mátyás, György Péter, Schein Gábor. A terv szerint a beszélgetés írott változata bekerül készülő Philologia 3.0 című kötetembe – mint függelék, mint egyfajta állapotrögzítés.

(BEFORE) Pár óra múlva az MTA MFT konferenciáján el fog hangozni ez a mondat a számból: “Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom szeretném két idézett mondattal kezdeni. Az első: „E két feltétel játéka kell tehát – nagyon csak a lényegre szorítkozva –, hogy a webergonómia prakticitásának eredményeképpen létrejöhessen és okot nyerjen a kultúrtechnikák alkalmazása. Ebben az esetben tehát a kultúra és a technika nem választható el egymástól.” A második: „Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a filológia jövője, milyen utak állnak egy filológus előtt, nekem két válaszom van egy régi közérzet-viccet kicsit átírva. A filológus előtt két út áll: az egyik a digitalizált szöveg analízisének útja, a másik elviselhetetlen.” Az első mondattal fejeztem be a tavaly ugyanezen a konferencián az előadásomat, legalábbis az írott változatát, a másodikkal fogom kezdeni jövőre – ha ismét szerepelhetek. A kettő közötti logikai űrt fogom a következő negyed órában, még az ebéd előtt kitölteni.”

(AFTER) Ha jól tudom, ritka az olyan tudományos konferencia-előadás, ahol az elmondottak és elhallgatások valakiből azt a hatást váltják ki, hogy kicsordul a könnye. Ez volt az utolsó mondat: “A magánember tehetetlen, mert csak nézni tudja, hogy mi történik, de az ember mint tudós, esetemben éppen filológus, itt jelenik meg, mert ez utóbbi először szemléli a dolgokat, majd csak utána analizálja és írja le a lehető legobjektívebben – ennél kegyetlenebb nem történhet, ha mindez egy személyiségben és egy testben zajlik le egyszerre és ugyanakkor. Sajnos be kell ismerni, hogy az élet ugyanolyan kegyetlen, mint az a tudomány — legyen természettudomány vagy éppen a (kiber)filológia –, ami a leírására alkalmas, vagy inkább: egyedül képes.” — Köszönöm a figyelmet.

Teljes konferenciaprogram itt: LINK

Veszelszki Ágnes beszámolója itt: LINK

KULTOK II.

KULTOK II.

Mobile Text in Broad Present – avagy az átalakuló medialitás bája

Egy-másfél évtizeddel ezelőtt mindenki, ideértve az irodalmi/kulturális életet is, elkezdte felfedezni az online világot, elkezdte megválaszolni – jól, jobban vagy legalább valahogy – az interneten való megjelenés és jelenlét kérdéseit. Körülbelül mostanában egy táblagépekre, okostelefonokra, illetve e-könyv olvasókra (azaz mobil eszközökre) épülő hasonló változás vette kezdetét. Ennek fontos – és elméleti szempontból sem elhanyagolható tanulságokkal kecsegtető – része, hogy szinte gyökereiben átalakulnak majd az írás és szerkesztés, azaz a szöveg létrehozása, valamint a tartalom megjelenítése, azaz az olvasás és interpretáció (kultúr)technikái. Ezzel párhuzamosan zajlik egy másik, nehezebben dekódolható mediális átalakulás is: a szöveg idő-tér koordinátáinak ha nem is felcserélődése, de mindenképpen radikalizálható megváltozása. Ezek folyamatos, apró tünetekben felfejthető kölcsönhatása az, amely érdemes a figyelemre – egyrészt egy tudományos kontextusban, másrészt egy médium létrehozása és fejlesztése során.

Teljes program itt.

%d blogger ezt kedveli: