Csermely Péter hálózatai

A sokszor befejezetlen mondatokból vagy bekezdésekből, a félig végigvitt gondolatnyi nekifutásokból lehetne hálót szőni Csermely Péter Bloghálózatos életfilozófiám című könyvének bemutatója köré, nem matematikai értelemben, hanem ahogy a pók, vagy akár több – figyelmünk kalandozó legyeit befogva a könyv bűvkörébe.

Falus András immunológus kérdez, nem azokat a kérdéseket teszi fel, amiket előre elküldött, más dolgok érdeklik, és arról akar beszélni, ami őt igazán – hogy a könyvről lesz-e szó, vagy sem, majd kiderül, szavaiban látszólag elzárkózik, mozdulataival nem: ujjai, keze végig játszanak a könyv még kéziratos, összefűzött példányával.

S ha már mozdulatok, a beszélgetés egyik első befejezetlen bekezdése – majd a könyvben végig el lehet olvasni – is e köré rendeződik. Falus az úszás tipologizálására kérdez rá: “Ahogy úszol, az jellemző arra, aki vagy.” Példa sajnos nem sok, szinte alig vagy éppen hogy – majd a könyvben, ugye –, ezek nélkül lebeg tovább az igaz megállapítás: a mozdulatok amennyire kevésbé befolyásolhatóak, mint a szavak, annyira többet el is árulnak a mozgolódóról, a személyről, a személyiségről. Például az úszás során… Kerouac ugyanezt a fahasogatásban vette észre (vö. Big Sur), ám ez nem hangzik el… viszont Yehuda Menuhin neve igen, aki nem azt figyelte, hogy melyik tanítványa hogyan játszik, hanem azt, hogy melyik hogyan veszi elő a hegedűt, s hogyan rakja el – nála ez volt a tehetség mértéke, a kód, ami alapján kiválasztotta a legjobbak között a legjobbakat.

S ha már tehetség, Csermely másik nagy témája, úgyannyira tudósilag, mint életileg, és személye kapcsán kihagyhatatlan, megkerülhetetlen, főleg a tehetségkutatás és -gondozás – azaz a Kutató Diákok Mozgalma. El is hangzik a kérdés: Mi a tehetség? Mi a tehetség definíciója? A válasz egy tudós óvatosságával messziről indul, és megpróbál kitérni. Csermely harminc-negyven éve tehetség-gént nevezett volna meg, ma inkább azt mondja, nem lehet a tehetséget sehogysem jól definiálni, nem lehet a tehetséget jól körülhatárolni – bonyolult feladat. Ahogy mondja, az elmúlt öt-hat évben sok szempont, sok megfoghatóságának tűnékenységében is megfoghatatlan faktor hozzátevődött a tehetség általa gondolt mibenlétéhez: az intelligencia, a kitartás, a kreativitás, a szocializáció, a siker mint önmegvalósítás és elégedettség. Egyik sem fedi a fogalmat, ha mégis valami, és ezek nagyon, önmagukban is – szentenciaszerűen – izgalmas gondolatok, akkor a tehetség olyasmi, mint ami ezek mögött a mondatok mögött sejthető: “Az eredetiség nem más, mint az eredethez való visszatérés.” – vagy Poincaré után: “A kreativitás olyan dolgok összekapcsolása, amelyek nagyon távol állnak egymástól.” – vagy: “Ahol a tér nagyon tág két gondolat struktúrája között, ott lehet eredetiséggel kitölteni az űrt.”

Ám mindezt fel kell fedezni valakiben, észrevenni és gondozni… És itt kanyarodik a beszélgetés, vagy az én emlékeim a beszélgetésről az iskola és a tanár irányába, hiszen ahogy Csermely mondja, minden az iskolában dől el. Mik a jó tanár ismérvei? – kérdezi Falus, s kérdésében ott van a Christakis–Fowler kapcsolati hálója alapján meghatározott boldog ember jelensége is, ahogy a kiadó, Votisky Zsuzsa említi közben. Nos, Csermely szerint a jó tanár ismérvei a következők: boldog, van szakmai hitele (amiből következik az emberi hitele) és pozitív energiacentrum. Mondja, ez vitatható, kiegészíthető, erre Falus le is csap, vitatni ugyan nem akarja egyiket sem, de kiegészíteni annál inkább: 1. “Az a jó tanár, aki nagyon jól tud kérdezni.”; 2. csillog a szeme; 3. “Az igazi tanár nem áll a középpontban. Nem ő a középpont, hanem az ügy.”

Befejezetlen mondatokat vagy bekezdéseket, félig végigvitt gondolatnyi nekifutásokat említettem korábban, de nem úgy, hogy hiány jelent volna meg – éppen csak annyi, amennyi rábeszélt a könyvre –, hanem úgy, hogy ha meg is jelent valamiféle hiány, az csak a továbbgondolás előtt nyitott teret. Még akár úgy is, hogy önmagammal is vitába sodródhattam, vagy ahogy legjobban az egyik elhangzott és be is fejezett mondat jelentheti, ha paradox módon magamra vonatkoztatom: “Nem értek egyet veled, sem az általad interpretált önmagammal.”

Csermely Péter Bloghálózatos életfilozófiám (Typotex, 2012) c. könyvének bemutatója

Eredeti megjelenés: prae.hu

Április 19-én kezdődik a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál beharangozó sajtótájékoztatóját tartotta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a Millenáris Csodák Palotájának Osztovits termében 2012. március 29-én délelőtt. A prae.hu idén is folyamatosan tudósít az eseményekről mint a BNK egyik hivatalos médiapartnere.

Minden a Könyvfesztiválról ITT!

A Könyvfesztivál a Facebookon ITT!

Beszélgetés John F. Deane-nel (videótudósítás)

John F. Deane Hódolat a Madárembernek című versantológiáját a Kráter Műhely Egyesület jelentette meg a Könyvfesztiválra. A kötetet bemutató beszélgetésen Pál Dániel Levente, Tornai József, Turczi István és Turcsány Péter beszélgetett az ír költővel.

Forrás: prae.hu

A XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tanulságai – interjú Barna Imrével

Fél órával a fesztiválzárás előtt vont mérleget a szervező MKKE elnöke. Barna Imrével Pál Dániel Levente készített interjút a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Forrás: prae.hu

Nem gerontológiai találkozó

(fotó: Bach Máté)
(fotó: Bach Máté)

A Könyvfesztivál egyik utolsó programja a Teátrum félsötét és hűvös nagytermébe összehívott Születésnapi Irodalmi Szalon. A színpadon, az ilyenkor kötelező pátosz és a manapság ritka apolitikusság fénykörében széles karéjban ülnek fiatalos nagyöregek. Az arcokon a 20. század, mely vagy alácsorgó üres árok, vagy örök kamasz, huncut-vagány.

A porondmester Tarján Tamás – csaknem minden mondata irodalomtörténeti allúziókra, intertextusokra, célzásokra épülő, a laudátor dimenzióját nem szem elől tévesztő humorral operál. Tarján gyors, pattogós ritmust diktál, udvariasan, de erőteljes jelenléttel szólít fel, kérdez vissza, vált a születésnaposok különböző stílusa, karaktere és beszédessége között.

Az első köszöntött Turcsány Péter (60), aki legszívesebben száz verset olvasna fel száz barátnak, de végül csak egyet, szép-nemes artikulációval. Követi Végel László (70), aki ha teheti, Újvidék főutcáján sétál föl és alá, a várossal együtt ünnepelve a nagy napot, február elsejét, egyikük születése, másikuk alapítása évfordulóját. Mondja még, hogy Gion Nándor is itt lehetne, de nincs, hiányzik, és a legszívesebben most nem itt ülne, hanem vele beszélgetne, mondjuk fociról, leginkább fociról.

Jankovics Marcell (70) megjegyzi, lehet, hogy nem a kérdésre fog válaszolni, mert nagyothall, de fontos, és elmondja, ő 70, aTragédia 150, a magyar animáció 50, felesége édes jelenléte 40 – mind kerek, mind fontos évforduló. Ungváry Rudolf (75) következik, tőle származik a fanyar és öngúnyos, általam is megkedvelt, noha fentebb tagadott „gerontológiai találkozó” szókapcsolat. Tarján sem ért egyet vele, s kiemeli, oka nem lehet a panaszra, úgy néz ki, mintha egy skandináv távfutóverseny rajtjához készülne állni, piros nadrágban, citrom pulóverben – valóban szálfa termet, egyenes gerinc, ruganyos mozgás.

Szakonyi Károly (80) Adáshibás kitérő után első cigarettáiról mesél, meg arról, hogy amikor 18 lett, s apja először kínálta meg cigarettával, úgy tett, mintha először lett volna cigarettával megkínálva. Komáromi Gabriella (70) meghatott zavarban mondja, hogy „szép volt élni, de szorongásból ötöst kaptam volna minden egyes nap”. Kőbányai János (60) széles mosollyal, de őszinte aggodalommal mondja, hogy „most már elkezdhetne valamit csinálni”, majd a mellette ülő Jankovicshoz fordul, hogy a zsidó költészet évszázadait bemutató versgyűjteményére még kis haladékot kérjen. Tarján: „Azt hittem, pénzt akarsz kérni.” Jankovics néma arcán derűs mosoly (ha hallotta, akár sem) – Tarján: „Melyikünk nem kért még pénzt tőled?”

Buda Ferenc (75) – mint mondja – manapság legalább annyit néz hátrafelé, mint körül, majd szaval, két rövidebb verset, fejből: „Ép elmével, ha megérném, / A belépőt visszakérném.” Barna Imre (60) meséli, a hatodik ikszet hogyan, például sztárvendég volt lánya együttesében, gitárral, énekhanggal. Majd felolvas, nem, nem a mobil mikrofonba, inkább az állványosba. Lehet? Lehet. Meséli, utoljára 1984. február 29-én olvasott fel pódiumon, egy Turcsány Péter szervezte szabad költői esten, a Fiatal Művészek Klubjában… nos, akkor amíg olvasott, valaki leült a helyére, ő lett a felesége.

Fenákel Juditot (75) és Bárdos Pált (75) egyszerre hívja táncba Tarján, a hölgy kikosarazza („Nem vagyok még 75.”), az úr kissé lerázza („Valamikor egyidősek voltunk Judittal, ma én tíz évvel idősebb vagyok.”). Kabdebó Lóránt (75) öt röpke percre jóféle egyetemi kollokvium-hangulatot teremt, majd idézi a róla vagy annak idején hozzá elmélkedő Szakonyit: „Ahol Szabó Lőrincnek gáláns kalandja volt – ezt Szakonyi nem ilyen finoman szokta mondani –, ott Kabdebó emléktáblát állított.”

Markó Béla (60) a fegyelmezett politikus mintaképe, újra ír, két kötete is megjelenés előtt, mert „úgy tűnik, hogy írni jobb”. Szakolczay Lajos (70) legnagyobb boldogsága az öregsége, innen nem tudja egy főnök sem kirúgni – és ha már fiatalság, akkor a talán legszebb emlék, az általa alapított 10 Ft-os József Attila-díj, melyet a hetvenes években olyan pályatársaknak adott a minisztérium legnagyobb megrökönyödésére, akik addig senkitől semmit, akiknek ez volt első díjuk, talán nem érdemtelenül, olyan nevek ők, mint – ha jól emlékszik – Mészöly, Kardos G., Csukás, Tandori.

Czigány György (80) jelenleg a korelnök – „Nemrég még 40 voltam, de azóta nem történt olyan sok minden, amihez 40 év kellett volna.” –, készül új kötete, elővesz egy fekete füzetet – „Ez nem az, ez csak a noteszem.” – elővesz a noteszből egy 5×6 centiméteres papírlapot, óvatosan kihajtogatja – „Ennyi készült már el a kötetemből.” –, és felolvassa.

Kukorelly Endre (60) nem oly fegyelmezett, nem is oly rég politikus, épphogy megérkezik, fociról kérdezi Tarján, s mondja, még bírja, lefutja a fiatalokat, nem fog áttérni a teniszre, mert amíg foci van, addig fiatal ő is, majd felolvassa az irodalmi esteken újabban mindig felolvasott Hallgat szépen ül című irodalmi esteken mindig felolvasott versét, ami az irodalmi estek és felolvasások mindig kedvelt darabja, mert minden irodalmi est és felolvasás görbe tükre lehetne minden irodalmi esten és felolvasáson ironizáló szövegvilága okán.

Végül újra Végel László, aki köszön egy furcsa új élményt, körbesétált a fesztiválon, kereste a kiadóit, ahol, de sehol nem találta saját könyveit, egyet sem, annyi nem sok, de nem keseredett, hanem elöntötte e furcsa élmény furcsa nosztalgiája: újra a szamizdat-időszakban érezte magát, ugyanígy nem találta sehol a könyveit a boltokban, a pultokon.

Ennyi, sötét, zene, betolnak egy elég nagy, könyv alakú tortát, ihletett sötét, valaki áttrappol a torta és a közönség között, idehallik a bocsánat-elnézést-bocsánat, majd újra fény, kikapcsolják a zenét, szeletelik a tortát, pezsgő, bor, fogadás, a húsz-harmincéves nem-beszélő-viszonyok szigorúan bekeretezett öt percekre feloldódnak, röhögés, tényleg őszinte hogyvagy-ok, régi-de-régi közös emlékek… Ha jól csináljuk, de legalább valahogy, akkor 30-40-45-50-stb. év múlva ez nekünk is kijár majd.

Eredeti megjelenés: prae.hu

Könyvfesztivál Afterparty

Épphogy véget ér az ország egyik legnagyobb könyves rendezvénye, a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, felhalmozódott rengeteg élmény, tapasztalat. Úgy érezzük, azon melegében érdemes lesz ezeket összegezni, átbeszélni, külfölddel összehasonlítani, jövőbe tekinteni, majd a felhalmozott energiákat kiereszteni, a fáradtságot kimulatni. Szeretettel vár minden már és leendő könyvszerető embert a PRAE.HU csapata a Könyvfesztivál Afterpartyn.

Könyvfesztivál Afterparty

Könyvfesztivál Afterparty

Hol? 

  • Műcsarnok (XIV. Hősök tere) … majd ?

Mikor?

  • 2011. április 20. (szerda) 19:00 – 22:00 … majd ?

Szépirodalom?

  • Nagypál István
  • Solymosi Bálint
  • Zerza Béla Zoltán

Fesztivál-körkép?

  • Balázs Eszter Anna (a PRAE.HU rovatvezetője)
  • Halmos Ádám (a Nyitott Könyvműhely vezetője)
  • Karádi Éva (szervező, Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja)
  • Sárközy Bence (a Magvető Kiadó főszerkesztője)
  • Zentai Péter László (a Könyvfesztivál igazgatója)

Házigazdák?

  • Balogh Endre
  • Pál Dániel Levente