Tag Archive: k.kabai lóránt


Három PRAE.HU & Palimpszeszt verseskötet jelent meg idén: Marno János A semmi esélye, Pál Dániel Levente Ügyvezető költő a 21. században és a legújabb, Pollágh Péter A Cigarettás – utóbbit k. kabai lóránt mutatta be –, a költők pedig felolvastak november 17-én 19 órától a Műcsarnokban.

Elejétől fogva Morriconét hallottam, a legnagyobb csöndben is, a versek szép dala közben. Szóltak szépen, csöndesen a versek, a bemutatás, de Morricone csak nem hagyta abba. Látni véltem Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach arcélét is egy pillanatra. Nem volt felesleges szöveg, csak nézések. Nem volt bevezetés, felvezető, ráhangolódás. Derékszögbe állított két kanapén ültek a költők egymás mellett szögletesen. Általában cigarettáztak. Általában egyikük lazán hátradőlt, a másik előrehajolt, aztán fordítva. Egyikük keresztbe fonta a lábait, a másik széttárta, aztán fordítva. Nem volt több mozgás. Mindig csak egyikük beszélt. Olvasott, nem beszélt. Nem kérdezett senki.

Pál Dániel Levente hat verset olvasott fel, de hét olvasás volt, mert egyet kétszer, áthajolva és nem hajolva, a reménytelen soráthajlást: „gyenge vagy, bizakodsz, mindhiába/ menekülsz előre, futsz, hátha/ majd te leszel, aki több lehet/ mint aki bárha lehettél volna”Az öreg cukrot: „Nejem közönyös, mert fotel. Ilyenkor besüt a nap, nézem az eget, meditálok, hunyorgok, kiverem. A nap felé. Hátha eltalálom. Máskor éjszaka, ez sokkal intimebb. Benéz egy műhold. Kinézek a műholdra, ráverem. Leginkább a fotelre.”, és Az élet egy folyóját: „ Nincs emlék, ha mindet elmesélem,/ egy folyóba bevezetlek szépen./ Nincs varázslat, mit a parton hagytunk volna/ levetett ruháinkkal egybehajtogatva”.


Reklámok
Bizarr játékok

Bizarr játékok

Bizarr játékok – Fiatal irodalomtörténészek fiatal írókról-költőkről

10 költő/író és 10 kritikus, akik közül nem egy maga is költő/író. Egyfelől szép párbeszédkísérlet ez a könyv, hiszen ki tudja, a pályatársról alkotott vélemény mikor válik inspiráló tényezővé az életműben. Másfelől ki tudja, ez a néhány 35 év alatti irodalmár nem rajzol-e ki olyan nemzedéki metszéspontokat, amelyeken érdemes elgondolkodni a fiatal irodalom és az irodalmi nyelv szerelmeseinek. Az itt megjelenő szövegek 2009-es JAK Tanulmányi napok előadásainak szerkesztett változatai. A könyv szeptembertől lesz a boltokban, ám letölthető a JAK honlapjáról is.

JAK+PRAE.HU, 2010. 152 oldal, 1.490 Ft


Kele Fodor Ákos: Textolátria

Kele Fodor Ákos: Textolátria

Kele Fodor Ákos: Textolátria

Kele Fodor Ákos képverseivel is, verseivel is bebizonyítja nekünk, hogy él az a régi költői hagyomány, amelyik komoly mesterségbeli tudást igényelt mindazoktól, akik arra a nagyon is ingoványos talajra tévednek, amit költészetnek nevezünk. A szóval, a mondattal, de mindenekelőtt a betűvel való foglalatosság a nagyfokú művészi érzékenység mellett szakmai kompetenciát is igényel, az ismereteknek olyan tárházát, ami nélkül könnyen zsákutcába juthat a fiatal, vagy éppen kevésbé fiatal szerző. Kele Fodor Ákos, munkái alapján ezt bizton állíthatjuk, olyan érzékeny és tehetséges alkotó, aki nem csupán meghódítani akarja, de magabiztosan ismeri is azt a territoriumot, ahova ezzel a kötetével belép.

A képversek, különösen azok időszámításunk előtti változatai, így például az ógörög Theokritosz munkái, vagy éppen Szenczi Molnár Albert és Moesch Lukács művei a 17. századból, mindig is – az esztétikai élményen túl – mágikus szerepet is betöltöttek. Egyetlen példa: a négyzet alakú képversnek – lásd Szenczi Molnár Cubus című munkáját – erő és egészség megőrző hatást tulajdonítottak. Ugyanakkor rejtvények is voltak ezek a művek, ami azt jelentette, hogy mintegy arra kívánják rávenni az egyes szerzők az olvasójukat, hogy ne lépjen túl olyan gyorsan egy-egy versen, hanem próbálja megfejteni, mint valamiféle titkot, az adott szöveg, betűkép, képvers rejtett üzenetét. A rejtvényszerű titkos üzenetre kézenfekvő és klasszikus példák lehetnek Balassi Bálint egyébként hagyományos formájú verseinek az akrosztichonjai, ezekben a költeményekben, mint tudjuk, a sorok kezdőbetűit is össze kell olvasni. Vagyis, mondja az ilyen jellegű alkotás szerzője, álljunk meg egy pillanatra a “rohanó világban”, és időzzünk el egy-egy mű esetében annak felfejtésével: ezzel is valamiféle meditációra, vagy éppen szellemi játékra invitálja az olvasót.

Kele Fodor Ákos a legjobb munkáiban szintén ezt teszi. Nem elsősorban avantgárd tehát – ez a jelző sokaknak eszébe juthat a “képvers” szó hallatán – hanem sokkal inkább annak a tudós-, mágikus- és rejtvényköltészetnek a megújítója, amely hagyomány mindig jelen volt az emberi kultúrában, amióta az írott szó létezéséről beszélhetünk. (Petőcz András ajánlása)

JAK+PRAE.HU, 2010. 70 oldal, 1.490 Ft


Ayhan Gökhan: Fotelapa

Ayhan Gökhan: Fotelapa

Ayhan Gökhan: Fotelapa

Apaszótár. Könnyű volna azt írni ennek a kötetnek a fülszövegébe, hogy Ayhan Gökhan versei az idegenség érzésének versei. Felületes és igazságtalan volna a Név idegenségét kiterjeszteni a versek világának idegenségérzésére. Az anyanyelv szavai is ugyanúgy képesek az idegenség és otthontalanság világát megteremteni a beszélő körül, mint egy idegen nyelv üzenete. Az anyanyelv szavai Ayhan Gökhan verseiben az Apa világát faggatják. A tragikusan eltűnő apát megidéző tárgyak, emlékek nevei az Apa neveivé válnak, mint az apafotel. Ismerős voltuk ellenére is idegen nevek és szavak ezek, hiszen az eltűnt apát idézik vissza az Apa számára idegen nyelvben. Pedig mégis az Apa ebben a kötetben minden hasonlat alapja. A kifejezés és a megfogalmazás keresése az Apa utáni nyomozás. Az Apa a nyelv eltűnő és megfoghatatlan voltáról tanúskodik. Az Apa az emlékekben van jelen, hiánya jelzi jelenlétét. A betegség neve, az intimitás hiánya, a szeretet elgondolhatatlansága: vagyis a nyelv elvesztése és megtalálása a kötet drámai tere. Egy erős, tárgyias, költői nyelv szól itt az apához. Apanyelv. (Borbély Szilárd ajánlása)

JAK+PRAE.HU, 2010. 84 oldal, 1.490 Ft


k.kabai lóránt: klór

k.kabai lóránt: klór

k.kabai lóránt: klór

Évtizedek óta hajtogatjuk, hogy a magyar líra nagy öröksége milyen nyűgözően hat az újonnan színre lépőkre, de ez a szólam igazán csak a kétezres években vált aktuálissá. Az irodalom mostanra vesztette el polgár(i elő)jogait, s akik a gyökeresen megváltozott közegben megszólalnak, az unalmas, tét nélküli epigonizmust csak a nyelv rendkívül kockázatos, radikális útkeresésével kerülhetik el. Ilyen fajta hang k.kabai lóránté, akinek az elmúlt években írt versei következetesen és egyre intenzívebben közvetítik ezt a nyelvi munkát. A nyelv kíméletlen vizsgálata persze a személyiség kíméletlen analízisével párosul. Öntetszelgés és önsajnálat nélküli líra az övé — épp így és ezért megrendítő, avíttasan merem írni: szívhez szóló. (Reményi József Tamás ajánlása)

JAK+PRAE.HU+SZOBA KIADÓ, Budapest-Miskolc. 126 oldal, 1667 Ft.