Tag Archive: Könyvhét


Még nagyon nem végleges programsorozat, de képtelen vagyok észben tartani. Egy csomó apróság (helyszín, időpont) változhat, de bővülhet is a végtelenségig. Gyertek, ha gyertek! 😀

2013. június 7. (péntek) korahajnal > fürdés az oroszlános kútban 😀

2013. június 7. (péntek) 16-17 (Antológia Kiadó és Hét Krajcár Kiadó pavilonja) > a Kortársalgó dedikálása (Tóth Krisztina és Vörös István után, Payer Imrével) > ez egy interjúkötet, amiben van egy 10-15 oldalas interjú velem is, egészen sok dologról

2013. június 7. (péntek) 19-21 (Lánchíd, pesti hídfő) > Szöveghullám #2 – írók, költők, jazz és elektronika a Duna-parton (teljes program:https://www.facebook.com/events/518291238232239/) ÁRVÍZ MIATT ELMARAD!

2013. június 8. (szombat) kb. 14-15 között > Kalózok és mesék — a Nagyszínpadon (Vörösmarty tér) beszélgetek ‘A kalóz nagypapa’ (Pagony) c. versantológia több szerzőjével

2013. június 8. (szombat) kb. 15 > a Nagyszínpadon (Vörösmarty tér) beszélgetek Paksa Rudolffal Magyar nemzetiszocialisták (Osiris) című könyvéről

2013. június 8. (szombat) kb. 15 > a Nagyszínpadon (Vörösmarty tér) kérdezem Kőrösi Zoltánt Magyarka (Kalligram) c. regényéről

2013. június 8. (szombat) 15-16 (Liszt Ferenc tér) > Szép versek 2013 dedikálása, hatalmas tömegben 😀
Event: https://www.facebook.com/events/140102639515095/

2013. június 8. (szombat) 15-16 (FISz pavilonja, Vörösmarty tér) > felolvasás sokakkal 🙂

2013. június 6-9. folyamatosan + bárhol (Antológia Kiadó és Hét Krajcár Kiadó pavilonja) > a ‘Költői Budapest – Budapest költői’ című antológia dedikálása > ebben van egy remek versek, na miről?, Budapestről 😀

2013. június 9. (vasárnap) 11-12 > Sándor Erzsi beszélget velem a ‘Hogy éltünk, nem hiába’ c. új könyvemről a Nagyszínpadon (Vörösmarty tér)

2013. június 9. (vasárnap) 16-17 > firkálgatok a ‘Hogy éltünk, nem hiába’ c. könyvembe (a FISz – Fiatal Írók Szövetsége pavilonja, Vörösmarty tér), és minden kedves vásárlóval iszom egy kupica pálinkát (erre már volt legalább egy költőietlen példa)

2013. június 9. (vasárnap) éjjel > alszom az egyik bokor menedékében 😀

(Ahol még nagyon gyakran feltűnök/lébecolok majd: ELTE Eötvös Kiadó és FISz pavilonja)

—-

2013. június 11. (kedd) 18-tól (Magyar Írószövetség, Bajza u. 18.) > a ‘Kortársalgó – beszélgetések 21. századi magyar költőkkel’ és a ‘Költői Budapest – Budapest költői’ c. könyvek (mindkettőben ott virítok) bemutatója

Reklámok

Pál Dániel Levente, a prae.hu főszerkesztő-helyettese június 8-án, pénteken, 13:20-tól a Magvető Kiadó Édes Hazám című antológájáról kérdez…

Édes hazám (Turi Tímeával és Bárány Tiborral)

Édes hazám (Turi Tímeával és Bárány Tiborral) Fotó: Irodalmi Jelen

….majd 9-én, szombaton 13:20-tól Szálinger Balázs Köztársaság című kötetével kalauzolja tovább a közönséget a kortárs politikai költészet rejtelmeibe.

Szálinger Balázzsal (Fotó: Bach Máté)

Szálinger Balázzsal (Fotó: Bach Máté)

Vasárnap, 16:20-tól pedig Nagy Bandó Andrással beszélget Százszorszép és Nagyon fájl című új könyveiről…

Nagy Bandó Andrással

Nagy Bandó Andrással (Fotó: Bach Máté)

A 83. Ünnepi Könyvhét egyik péntek délutáni izgalmas programja volt az Édes hazám című, a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent antológia bemutatója, amelyen Turi Tímeát, a kötet szerkesztőjét és Bárány Tibort, a versek összeállítóját kérdezte Pál Dániel Levente.

A politikai-közéleti líra tulajdonképpen a rendszerváltástól kezdve létezik, csak korábban kevésbé figyeltünk fel rá. A tavaly az Élet és Irodalom folyóirat hasábjain megjelent, heves vitát kiváltó írások is közrejátszottak a kötet megszületésében. Az antológia ötletgazdája Radnóti Sándor volt – fejtette ki Bárány Tibor. Ezzel kapcsolatban Turi Tímea hozzáfűzte: meglepő volt számukra, mennyi mindent tartogat a magyar irodalom közéleti-politikai tarsolya. A kiadványban nem szerzők, hanem tematikus ciklusok szerint csoportosították a verseket. „Alapkérdése nem az, hogy egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját művészi és politikai természetű-igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett olvasókat” – reflektál erre a kötet utószavában Bárány. Nem archívumot szándékoztak megjelentetni, amelyben felsorakoztatják ezeket a költőket, hanem inkább költői tradíciókon, világnézeteken átívelő párbeszédre törekedtek. A szerző személye ebben az esetben nem kap akkora fontosságot, mint maga a mű. A meghívottak elmondták: egyáltalán nem törekedtek valamiféle kanonizációra, csupán az elmúlt húsz-huszonöt év közéleti vonatkozású darabjait gyűjtötték egybe.

Turi Tímeának érdekes élményben volt része a szerkesztés során. Amikor először olvasta az alkotásokat, a szerzők neveit valamiért lehagyta a nyomtató, s a szövegeket olvasván több költőt nem sikerült beazonosítania. Sokkal több a közös vonás ezekben a költeményekben, mint gondolnánk – vonta le a következtetést.

Édes hazám (Könyvhét)

Édes hazám (Könyvhét)

„Hogy a haza fényre derüljön” – tulajdonképpen ezért rukkoltak elő egy ilyen tematikájú kiadvánnyal. Bárány Tibor szerint a mai politikai közbeszéd olykor alkalmatlan arra, hogy minket, olvasókat kizökkentsen egy megszokott gondolkodási sémából. Tele vagyunk előítéletekkel, amelyeket egy-egy ilyen vers olvasása közben talán fel tudunk függeszteni.

A folytatásra vonatkozóan elmondták: van olyan elképzelés is, hogy dalszövegek szülessenek a versekből, de ha valaki kedvet kap hasonló jellegű kiadványt publikálni, annak is örülnének, hiszen a versek közötti párbeszéd természeténél fogva bármikor folytatódhat.

Arra a kérdésre, hogy mi volna, ha egy „másik oldal” karolna fel hasonló ötletet, Turi Tímea frappánsan válaszolt: „Nincsen másik oldal, mindannyian egy oldalon állunk”.

Forrás (szöveg és fotó): Varga Melinda: Hogy a haza fényre derüljön. Irodalmi Jelen. 2012. június 10.

Irodalmi Peep Show a Könyvhéten

Irodalmi Peep Show a Könyvhéten

Németh Zoltán Boldogságtelep, vetélőgépben – Csáth szeretője című verseskötetét az idei Ünnepi Könyvhétre időzítette a Kalligram Kiadó. Budapesti bemutatója június 1-jén, szerda este volt a Cseh Centrumban. Az alább olvasható szöveg ott hangzott el.

Németh Zoltán mindent tud, mondjuk, a mindentudás teoretikusan tiszta értelmében a költészetről, pontosabban: a kortárs költészetről. Soroljam, miért? Minek. Nem ebben a minőségében van most – illetve sajnos nincs – jelen. Ránéz az ember, ha van efféle perverz érdeklődése, az életrajzára: és elhiszi, kénytelen elhinni, hogy tud mindent a kortárs költészetről, ha meg még beszélget is vele bárhol és bármikor, még inkább kénytelen elhinni, tud mindent – aztán most a kezemben fogom a verseskötetét, címe: Boldogságtelep, vetélőgépben.

Ha innen, mármint a költészetről való mindent tudás felől indulunk a verseskötet olvasása felé, Németh Zoltán verseinek értelmezése és talán egyre jobb értése felé, önkéntelenül eszünkbe juthat egy párhuzam, elég távoli, de talán van benne igazság. Nekem tegnap este hazafelé – már sötétedett a Józsefvárosban – jutott eszembe, megosztom. A párhuzam értéséhez és körülrajzolhatóságához azonban először fogadjunk el axiomatikus minőségben egy sejtést és e sejtés által megmozgatott előfeltevéseket. A költészet, a versírás, a költői lét, ennek az egésznek a csinálása valami módon harc, folytonos és végeérhetetlen harc. Kinek mivel. Kinek mi ellen. Kinek amiért. Ez már (ön)interpretátori vagy (ön)történetírói vagy (ön)irodalomelméleti problematika, hagyjuk most részleteiben, csak soroljunk fel párat a lehetséges harcba kényszerítő ontológiai és episztemológiai minőségek közül. Ilyen például a halál, a szerelem, nőknek a férfiak, férfiaknak a nők, más férfiaknak férfiak, más nőknek nők, politikai vagy erkölcsi igazságérzet, a kultúra állapota fölött érzett különböző előjelű rágörcsölések, változatos parák, betegségek, lelki és testi nyomorúság, Isten, haza, anya vagy apa, test, szellem és végül a talán legfontosabb és leginkább kedvelt: ÖNMAGUNK – csupa nagybetűvel.

Tehát harc, és így aki költő lenne, annak bele kell mennie ebbe a harcba, minden szép és nem szép következményével együtt.Visszautalnék most Németh Zoltán mindent tudására: ő korábbi (elméletet középpontba állító) könyveiben és tanulmányaiban mindent megtanult e harc működési mechanizmusáról, hosszan tanulmányozta sok költő (magas labda: harcostárs) egyéni vagy csoportos vagy generációs harcának folyamatát, kimenetelét, kontinuitását és folytathatóságát, valamint sok költészet – diakron vagy szinkron – együtt élését, egymással folytatott párbeszédét – legyen az, volt az békés vagy békétlen. Így és e mellett írt, szépirodalmat: verseket. Talán egyfajta gyakorlásként, talán a jobb megértés egy evidensen lehetséges másik megközelítéseként. Mindegy. A lényeg, hogy végül jött a tett, az igazi szövegaktus: például e kötet.

Németh Zoltán: Boldogságtelep, vetélőgépben

Nos, korábban egy párhuzamot készítettem elő. Mielőtt rátérnék és kibontanám, még engedjék meg, hogy idézzek csapongva Németh Zoltántól. Csodaszép sorokat, olyan sorokat, amiket nemcsak olvasni jó, hanem amiért néha élni is – ha nem is érdemes, de – jobb lesz. Például: „A század első felében egy nő / Kizárólag a testével tudott kommunikálni. A férfiaknak tetszettek nagy melleim…” És: „De Kosztolányi csak beszél, beszél. / Egyedül a női test képes versenyezni a nyelvvel, / Valami ilyesmit mondhat…” És: „A vonat lágy, írtad olvashatatlanul, de rögtön átfirkáltad. / A női test túl kemény egy nőnek.” És: „Halkan szitál a tört fény / A bordélyszobában. / A feleség kiszolgáltatottsága, / Ahogy a férj folyton bámulja. / Mindenki elérhető, aki boldogtalan.” És: „…ahogy feküdtél alattam szétvetett, magasra rakott lábakkal, / sarkad a laptopon avantgarde verset írt…” És: „Kétségbeesett vagyok, mondtam már. / Az utcán mindenki megbasz az arcával, a mozdulataival.” És egy szakasz az Iszonytartályból: „A felejtés mint statisztikai adat:/ A meddig bírod nélkülem úgy aránylik a meddig bírom nélküledhez, / Mint a semmi egy másik, egészen másik semmihez.” És egy sorpár az Élvezőautomatából: „És amikor újra lefeküdtünk, / Akkor tulajdonképpen már ráélveztem az előző élvezetre,” És még egy utolsó, a Senkiföldje című versből: „Mindig azt hiszem, amit épp elhitetek magammal. / Az idióta, aki körbetekeri nyálával a világot, hogy megízlelje. / De te megszelídítettél, kidobtál a senkiföldjére, / viszont az ízemet elvitted a nyelved hegyén.”

Most esett le – szóban és írásban –, szóval most esett le, hogy sikerült éppen olyan részekbe szeretnem bele, amelyek valahogy és valahol igazolják a fentebbi, a költészet harc utáni hevenyészett felsorolásom elég sok elemét. Így talán nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Németh Zoltán névvel fémjelzett líra is harc, néha belső, néha külső valami ellen, de nem hiteltelenül, hanem átélve és személyesen és jelen lévő módon, harc a szó legjobb hagyományokat folytató legjobb értelmében – ahogy manapság mondani szokták: van költészetének tétje, Németh Zoltán költészetének tétje van.

És akkor a párhuzam, jobban már nem tudom előkészíteni. A helyzet tehát az, hogy van az elméleti felkészültség totalizálása, aztán meg a tényleges tett, ebben a sorrendben, hangsúlyt téve az elméleti felkészültséget követő tett kifutásának egyáltalán nem biztosított, az előkészítéssel, annak idejével és milyenségével nem biztosítható sikerére. Nem olyan ez, mint az Egyesült Államok terror elleni harca? Mindent tudnak a terrorizmusról, a pénzek mozgásáról, az elektronikus levelek és titkos üzenetek metaforáiból kirajzoló szándékadatbázisról, műholdjaik látják az utolsó kiképzőtábor vagy eldugott barlangrendszer minden négyzetcentiméterét, kémeik és besúgóik minden falon keresztül minden beszélgetést kihallgatnak, egyszóval náluk van a mindent tudás, egyszerre időben és térben, eredetében és folyamatában. Igen, pontosan úgy, ahogy a költészetről való minden tudás Németh Zoltánnál. Aztán a sok év alatt, a lehető legjobban előkészített, elpróbált, minden mozdulatig és betűig megszerkesztett tett következik, és pontosan ez Németh Zoltán költészetének tétje is: a mindent tudás elegendő-e ahhoz, hogy önmagában és nekünk, olvasóknak felfedje a költői világa mögötti létre kérdezéseket, meg tudja-e adni (az ötödik kötetében megint) az ehhez szükséges kulcsot, azaz el tudja-e kapni a szavak és mondatok afgán hegyei közt bujkáló ontológiai Oszama bin Ládent – ennek minden pozitív és negatív következményével együtt.

Aaron Blumm: Biciklizéseink Török Zolival
Biciklizéseink Török Zolival

Aaron Blumm: Biciklizéseink Török Zolival – Sinkovics EdE rajzaival

Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival című prózakötete a vajdasági szerző harmadik könyve. A korábban blogként olvasható rövid történetek a kötetben összeolvasódnak, a történetek mellett álló illusztrációk segítségével sajátos hangulatú utazásra hívják az olvasót.

„Olykor azt hiszem, hogy Zolit csak álmodom. Pedig minden pillanatban érzem az ízét a számban, és minden pillanatban érzem a keménységét a lábam között. És érzem a nyelvét is, ahogy simogat, a fogait, ahogy néha finoman, néha durván belém harap, de leginkább a tekintetét érzem magamon, pedig tudom, hogy más nem is láthatja, hogy látom: a szemével követi minden mozdulatom.”

Köszönet a könyv szerkesztésében vállalt munkájáért Orcsik Rolandnak.

JAK+Symposion+PRAE.HU, 2011.


Deres Kornélia: Szőrapa
Szőrapa

Deres Kornélia: Szőrapa

Deres Kornélia Szőrapa című verseskötetének megjelenése sokak által várt esemény. A Puskin utca című folyóirat szerkesztőjeként és a Telep-csoport egyetlen női tagjaként feltűnt Deres Kornélia nemzedéke egyik legkiválóbb költőnője. A Szőrapa című kötet egy apa-történet kibontása és folyamatos újrafogalmazása, amely az elbeszélhetetlenség, a tragikum, a mítosz és az irónia határán egyensúlyoz. Az apa figurája köré mítikus világot épít, hol zsarnok, hol áldozat, hol fenséges, hol hitvány figuraként látjuk feltűnni. A kötet egésze akár egyfajta verses regényként is olvasható, melynek narratív mozgásait az elbeszélő és az apa figurájának örökké változó hierarchiája és párbeszédkészsége befolyásolja.

Köszönet a könyv szerkesztésében vállalt munkájáért Pollágh Péternek.

JAK+PRAE.HU, 2011.


Szabó Marcell: A szorítás alakja
A szorítás alakja

Szabó Marcell: A szorítás alakja

Szabó Marcell A szorítás alakja című verseskötete a fiatal költő első könyve. Márton László így ír Szabó Marcell költészetéről a litera.hu-n: „Ezek a versek a garas letevéséről, a mindenkori utolsó szavakról szólnak. A költői megszólalás tárgyát felvillantják, egyszersmind monásszá is alakítják. Így lesz a bonyolult vergődésből homályos engedmény, az összetett fahasábból egynemű végszó. Amikor a versben megszólaló Én azt mondja, hogy: «Egész életemben csak üres akartam lenni», akkor ebben nemcsak a telítettség indirekt állítását vesszük észre, hanem a középkori misztikusok elgondolását is a teremtés aktusáról, vagyis, hogy a teremtő a világ létrehozásakor kiüresíti magát. Ebben a szándéknyilatkozatban nem a homo faber gőgje szólal meg, hanem annak egyszerű, de messzire vezető tudása, hogy a költői aktus egyszersmind létesítés, az pedig áldozathozatal.”

Köszönet a könyv szerkesztésében vállalt munkájáért Varga Mátyásnak.

JAK+PRAE.HU, 2011.


Friss dió – A Műhely Kör antológiája
Friss dió

Friss dió – A Műhely Kör antológiája

Friss dió a Műhely Kör antológiája. Márton László utószavában ezt írja a körről: „A Műhely nincs hivatalosan bejegyezve. Nincs postacíme. Nincs pecsétje. Nincs vezetősége, nincs választmánya, nincs hivatalos tagnévsora. Értelemszerűen tagdíjbevétele sincs. Nincs szabályzata, legfeljebb íratlan illemszabályai vannak. A találkozókról nem készül sem jegyzőkönyv, sem hang- vagy videofelvétel. A Műhely egyszerűen csak van. Működik.”

Köszönet a könyv szerkesztésében vállalt munkájáért Benedek Szabolcsnak.

JAK+PRAE.HU, 2011.

82. Ünnepi Könyvhét

Ünnepi Könyvhét

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése sajtótájékoztatót tartott a 82. Ünnepi Könyvhét és a 10. Gyermekkönyvnapok alkalmából 2011. május 31-én, kedden 11 órától a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. Az Ünnepi Könyvhét sajtópartnere a prae.hu általános művészeti portál.

Minden a 82. Ünnepi Könyvhétről és a 10. Gyermekkönyvnapokról ITT!

Facebook-csoport ITT!

A 81. Könyvhét után az elsőkötetes Tallér Edinát és Simon Mártont faggattam erről-arról…

Az írás a harmadik verzió – Interjú Tallér Edinával

A Könyvhét forgatagában a virtuális térben értük el Tallér Edinát, akinek A húsevő című első prózakötete a Kalligram Kiadónál jelent meg idén. Írásról, kötetről, fontos könyvekről, tervekről és más ontológiai csecsebecsékről faggattam.

Beszélgetés a magasföldszint gangján – Interjú Simon Mártonnal

Simon Márton első verseskötete a Könyvhétre jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában. A Dalok a magasföldszintrőlfülszövegében Kemény István azt írja, hogy “Mindehhez képest szinte mellékes, hogy mennyien vártuk Simon Márton első kötetének a megjelenését. De sokan, az biztos.” Ez a sokan ott is volt a Váci utcai standnál, Marci dedikálásához hosszú, tömött sor vezetett.

Marno János: A semmi esélye

Marno János: A semmi esélye

Marno János szándékos kívülállása ellenére a fiatal költőgeneráció meghatározó „elődje” tud lenni költői életművével. Idén a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjban részesült. A semmi esélye címmel jelenik meg új verseskötete a 2010-es Ünnepi Könyvhétre, szombaton és vasárnap egyaránt 15 és 16 óra közt dedikálja kötetét a József Attila Kör standjánál. Június 16-án, 17 órától Dunajcsik Mátyás és Nemes Z. Márió mutatja be az Írók Boltjában.

A semmi esélye című kötethez készült egy könyvjelző, melyben maga a szerző világítja meg, miért ezt a címet választotta. „Azt hiszem, magamnak is mint olvasó(m)nak tartozom egy rövid magyarázattal, hogy miért inkább A semmi esélye, mint mondjuk a korábban fölvetődött, majd végül csak egy ciklus élére került Kész Nárcisz lett a jelen könyv címe. Mert sokáig szerettem én a Kész Nárciszt, úgy éreztem, ha Nárcisz készül, akkor annak nem maradhat el túl sokáig a fejleménye sem, nem lévén azonban derűlátó alkat, a kimerülése, vagyis a kimerültsége mellett voksoltam, amit a Kész Nárcisz visszhangzott a fülemben. Mint amikor vízzel eltömött hallójáratunk miatt kong a fejünk a saját szavunktól. Na de épp ezt kezdtem lassacskán megelégelni; ezt a kellemetlenné váló bensőségességet, a szó koponyaűri akusztikáját, a szóét vagy a köhintését vagy éppen a nyelését, illetve a zörgetését, amivel hiába próbálunk benyitni a labirintusba, a víz nem enged. (…) Jártam-keltem tehát, törtem a fejemet, átolvastam a ciklusokat, újrajártam a vers-színhelyeket, de semmi; sehol semmi esélye egy átfogóbb, az apróságokra is figyelő-figyelmeztető főcímnek.

PRAE.HU+Palimpszeszt, 2010. 176 oldal, 2.750 Ft


Ariane Mnouchkine: A jelen művészete – Beszélgetések Fabienne Pascaud-val

Ariane Mnouchkine: A jelen művészete

Ariane Mnouchkine a XX. század második felének egyik legjelentősebb, ráadásul a mai napig aktív rendezőegyénisége. Neve összefonódott az általa 1964-ben alapított Théâtre du Soleil-jével (Napszínház), amely nem csak hazájában, Franciaországban vált mára érettségi tétellé, de bemutatóit évtizedek óta kultikus tisztelet övezi világszerte.

A Mnouchkine által vezetett társulat társadalmi elkötelezettségéről, különböző tradíciókat egyesítő formanyelvéről és kollektív alkotási módszeréről vált ismertté. Fél évszázados színházi munkásságát, a műfaj alkotónemzedékeit inspiráló tevékenységét bemutató számos kiadvány közül az első magyar nyelvű a Krétakör gondozásában jelenik meg a 2010-es Ünnepi Könyvhét és a Pécsi Országos Színházi Találkozó alkalmából.

A közérthető, olvasmányos beszélgetőkönyv reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy itthon is mind többen felfedezzék ezt az „élő klasszikust”, akiről – egy elhívatott újságírónő kérdéseire válaszolva – a kivételes művészen túl, a közvetlen, esendő, tiszteletre és szeretetre méltó ember képe bontakozik ki előttünk.

Ariane Mnouchkine radikális – majdnem 50 év tapasztalataival alátámasztott – nézeteket vall színházról, társulatról, a létről, az embert körülvevő világról.

A két éven keresztül zajlott beszélgetések nem csupán az előadásokról szólnak, hanem Ariane Mnouchkine-ról, az emberről, a nőről – egy olyan világban, amelynek tükrözésére a művész dolga adott keretek között a leghitelesebb formákat keresni.

A könyvet Fehér Anita, Khaled Abdo Szaida, Kőrösi Petra és Molnár Zsófia fordította, akikben az a közös, hogy tapasztalataik a magyarországi francia nyelvű színjátszásban gyökereznek. Kőrösi Petrának, akárcsak a könyvet gondozásba vevő Krétakör-producer Gáspár Máténak személyesen is volt alkalma a francia színház „nagyasszonyával”, Ariane Mnouchkine-nal együtt dolgozni.

Krétakör+PRAE.HU, 2010. 120 oldal, 2.500 Ft


Pál Dániel Levente: Ügyvezető költő a 21. században

Ügyvezető költő a 21. században

Négy történet, számos elbeszélő. Pál Dániel Levente első kötetében (Sortűz a körkörös éjszakára, 2005) felnőtt, most belevág. Otthagy minden értéket és mindenkit, akit szeretett vagy szerethetett volna. Közben ír, ír, ír és ír. Az elsőben egy orosz utcalány és egy paranoid skizofrén vamp között kergeti közepesen túlérzett sorsát. A másodikban gyerekekről ír, halálra ítélt sajátjáról és elveszített saját tündérországáról. A harmadikban még ennyi sincs – kocsmák vannak, ivások, csajok, magányok, gengszterek és boszorkányok. A negyedikben sok nő, aztán egy nő, aztán csak egy nő – akihez egy nagy zöld szem álmai folyamában csendben hozzásimul. Az Ügyvezető költő a 21. században című kötetet a szerző június 5-én, 16 órától dedikálja a JAK standjánál.

PRAE.HU+Palimpszeszt, 2010. 108 oldal, 1.500 Ft