Tag Archive: marketing


The Night Circus
The Night Circus

Erin Morgenstern The Night Circus (’Az éjszakai cirkusz’) című első kötetét lelkes várakozás előzi meg mind a közönség, mind a filmesek, mind pedig a kritikusok felől. De ez még mind nem elég! Kiadója, a Random House Group a könyvmarketingnek olyan új technikáival kísérletezik, amit eddig nem igen láthattunk.

The Night Circus szeptember 15-ére beharangozott megjelenése előtt egy héttel a kiadó netre dobta a könyv világába bevezető ingyenes RPG flash-játékot. A The Night Circus online marketing-kampánya szép felvezetése lesz a Random House és atranszmediális történetmeséléssel foglalkozó Failbetter Games-nek, s nem utolsó sorban egyedi és úttörő lesz, sikere esetén pedig akár egy új típusú, eddig nem látott szimbiózist is létrehozhat játék és irodalomipar között, melyben mind a két szereplő meg tudja találni a maga nem titkolt számításait.

A könyv hangulatának állítólag tökéletesen megágyazó játék különlegessége, hogy a legismertebb közösségi oldalakon (pl. Twitter, Facebook) már létrehozott accountokkal is be lehet jelentkezni, ezekkel elkezdeni és „végigolvasni” a játékot, közben pedig az ismerősökkel folyamatosan meg lehet osztani a történetdarabkákat, vagy meghívni őket a szöveg… akarom mondani a játék világába.

Hasonló típusú játékok sikeréből és népszerűségéből kiindulva, rövid idő alatt majdnem százezres rajongói kört lehet így kialakítani, akiknek majd már csak egy lépés lesz a könyv elektronikus vagy papír változatának megrendelése.

Reklámok
Könyvmarketing Konferencia

Könyvmarketing Konferencia

Három nagyobb témakör köré lehetne rendezni a Diversity in Book Publishing (DBP) és a Kreatív által szervezett második Könyvmarketing Konferencia (IBS, november 4.) tíz előadását – noha a középpontba leginkább az e-könyvek, az e-könyvekre való átállás, ennek technikai és (szerzői) jogi dimenziói voltak állítva.

Az első csoport előadásai inkább termékbemutatók vagy szolgáltatás-prezentációk voltak, ezeknek minden előnyével (pontos belső információk, vállalati víziók) és hátrányával (a piaci szektor nem átfogó bemutatása, „corporate identity optimizmus”) együtt. Walitschek Csilla a Libri Zrt. különböző szolgáltatásainak ismertetése mellett pedáns statisztikákkal kitért olyan közönségérdeklődést kiváltó témákra is, mint egy-egy új cím belistázásának 16 szempontja (az alapadatok mellett például a szezonérzékenység, benchmark, helyettesíthetőség, marketing- és sztrárindexek) vagy a sortiment egészének létjogosultsága (a Mammut plázakönyvesbolt 24.000 címéből 17.000-re van kereslet, azaz minimális vásárlás mellett is fenn kell tartani a teljes állományt). Ezek után talán megdöbbentő lehetett hallani, hogy „nincs igazán” e-könyv értékesítési stratégiájuk – ellenben az ebbe nagy energiákat rakó Sanomával vagy Gyomai Kner Nyomdával, akik egyes területeken már komoly látomásokkal, más területeken kidolgozott forgatókönyvekkel készülnek az eljövendő új kor hajnalára. Mi pedig kénytelenek vagyunk minden előítéletünket félretéve hinni nekik, ha olyan számokat kapunk, hogy az évi 64 milliárdos forgalmú magyar könyvpiacból 2012-re 700 millió, 2013-ra 1,4 milliárd, 2017-ben 30% lesz az e-könyvek tortaszelete.

A második kör szereplői leginkább a szerzőmarketing, a „szerző mint brand” elve köré rendezhetők. A konferencia egyetlen külföldi előadója, a német mogul S. Fischer Verlag Kelet-európai Irodalmi Programjának felelős szerkesztője, Isabel Kupski – gyaníthatóan miatta lett nemzetközi jelen esemény – előadása a magyar kiadói szemmel hatalmas számok prezentálása mellett inkább egy tíz-húsz évvel ezelőtti, maradvány gondolkodást tükrözött. A klasszikus eszköztár (könyvkereskedőknek szervezett VIP-bemutató, részletek közreadása, napi- és hetilapfelületek, felolvasókörút stb.) jól bejáratott használata mellett egyáltalán nem gondolkodnak online vagy social media marketingben. Talán címenként több tíz- vagy százezer eladott példány mellett nincs rá szükségük…, talán konzervatív szemléletük konzervatív fogyasztóikhoz igazodik (vissza). Nem így a minőségi skálán hasonlóan kvalifikált brandet jelentő, ám példányszámok és munkatársak (140 fő vs. 9 fő) számában szegény kistestvérnek számító Magvető, amelyik minden lehetséges (és ingyenes) csatornát kénytelen kihasználni és ezek hatékonyságát folyamatosan elemezni, hogy könyveit minél több példányban értékesítse. Álljon ezt szemléltetendő három szám Sárközy Bence főszerkesztőtől citálva: 1. egy csúcscímet 3-5.000 példányban adnak ki (másod-, harmadkiadásokat nem igazán számítva); 2. 2.400 eladott példány után kezd a kiadónak nyereséget hozni; 3. 10.000 példány alatt egy könyvnek nem lehet marketingköltséget számolni.

A legizgalmasabb talán a harmadik témakör volt a szerzői jogok kaotikus világát és a másolásvédelmi technikák feketepiacot katalizáló hatását elegáns és szellemes módon bemutató előadásaival. Dr. Gyenge Anikó jogász a tömeges digitalizálási (pl. Google Books) projektek által elindított globális szerzői jogi háború hatásait és következményeit ismertetve hosszan elemezte – diakrón (jogtörténet) és szinkrón (nemzeti és EU szabályozási modellek) dimenziók mentén – az úgynevezett „árva művek” problematikáját. De mik is ezek? Árva könyvnek vagy árva műnek az a műalkotás minősül, amelyiknek még nem járt le a szerzői joga, de 1. nem tudjuk, hogy ki a szerzője, ki a jogtulajdonos; 2. tudjuk, de lehetetlenség megtalálni – gondoljunk csak a 20. század emigrálási hullámaira és a bolygón szétszóródó akár több tucat örökösre. Miért érdekes ez? Miért probléma? A e-könyv elterjedése a kiadók számára a mű új felhasználási módját jelenti, a szerzővel annak idején kötött szerződés pedig nem terjed ki az elektronikus formára, új szerződést kell kötni, vagy ennek lehetetlen teljesülése esetén a szükséges kritériumok mentén a könyvet árva műnek kell minősíttetni. Ez egy jogi érdekesség vagy átfogó probléma? Mekkora számról beszélünk? Egy pár éve készült felmérés szerint az európai könyvtárak címei közül a védett könyvek 19%-a árva.

Ezt kiegészíti más oldalról az e-könyvolvasók (plusz okostelefon-applikációk) megjelenésével egykorú félelem, hogy hogyan lehetne megelőzni saját területen a film- és zeneipar kalózokkal folytatott sziszifuszi küzdelmét, hogyan lehetne ettől a tízéves recessziótól megkímélni a könyvpiacot. Egyrészt ott a rossz példa, a másolásvédelmi technikákba ölt fejlesztési pénzek eredménytelen két kézzel szórása (nincs olyan program, amit ne lehetne feltörni), a minél szigorúbb ellenszabályozás, az egyre nagyobb kirakatperek és büntetések. Másrészt ott a használható és működtethető elv: a kereslet és kínálat közötti rés szűkítése (ebben a résben szaporodnak el a kalózok), a piaci modelleknek, a termékek diverzifikálásának valós fogyasztói igények szerinti (át)alakítása. Bodó Balázs (BME MOKK) a fogyasztóvédelmi panaszblogok narratívája szerint, induktív módon vezette le személyes küzdelmétől (egyik e-könyvéből három oldalt kinyomtatna és sokszorosítana diákjainak, szövegelemzés céljából, de nem tud) a fogyasztói lojalitás lépésről-lépésre történő elvesztésének logikáján át az ennek köszönhetően kitenyésző feketepiac széleskörű, piaci szektort megroppantó elterjedéséig terjedő ívben a DRM mítoszának kritikáját és a „csőd” megelőzésének lehetséges stratégiáit – az ár és fogyasztói szokás szerinti szükséges szegmentálásig. (Rengeteg példát felvonultató prezentációja elérhető az előadó honlapján.)

Ahogy sokféle irányban keresi a könyves szakma a lehetőségeit, kapkodja a fejét az óránkénti friss technikai hírek után, sikertelen vagy egyelőre sikeresnek látszó kísérletekről olvas, olyan volt a konferencia egésze is: szerteágazó, bekeretezhetetlen, gazdag asszociációjú, nem letisztult, néhol retró, máshol high-tech. Viszont minden stiláris és nyelvi egyenetlensége ellenére szükséges, és fél évente vízióiban és reflexióiban is fontos – nemcsak a szűk könyvszakmának, hanem az ő látásmódjuknak, döntéseiknek „kiszolgáltatott” olvasóknak, az évi 64 milliárdos forgalmú piacnak.

A konferencia anyagai november 5-étól letölthetők a Kreatív Online oldaláról.

Eredeti megjelenés: prae.hu

Egyre több művészethez vagy kultúrához köthető társaságban találkozni azzal az igénnyel, hogy komolyabban kellene venni a készülő „produktumok” marketingjét, professzionalizálni kellene a kultúra kommunikációját. Egy pozitív, társadalmi szintű paradigmaváltás előtt állunk, amiben a kultúra narratívái végre nem a posztszocialista berendezkedés, hanem tényleg a piacgazdaság szabályai szerint rendeződnek. A nemsokára egyéves Sonntag Media is az egyik fontos szereplője ennek a váltásnak – a maga nemében első a kulturális kommunikáció szűz területén.

Marketing és irodalom

Augusztus 27-én 16 órai kezdettel moderálok egy kerekasztalbeszélgetést a szigligeti JAK táborban. Téma az irodalmi marketing.

Résztvevők: Barta András, Braun Róbert, Fekete Gergely, Gyarmati László

(Hangfelvétel ITT.)

 

Marketing és irodalom

Fotó: Dézsi Judit

 

Részlet Menyhért Anna szigligeti naplójából:

A marketingbeszélgetés. Külön plakát hirdeti, most megtudom a titkot, megtudom, mitől leszek sikeres. Lehengerlőek a résztvevők, különösen Braun Róbert. Tudják a tutit. Én ezt szívesen elhiszem, teljes figyelmemmel hallgatom őket, de zavar, hogy hülyének néznek, hülye amatőrnek, aki maga tehet arról, hogy nem lehet jobban eladni a könyveit. Braun Róbert kioszt mindenkit, aki kérdést tesz fel neki, de valójában nem ad választ a kérdésekre. Az elméleti fejtegetései viszont nekem részben újak és érdekesek. Az, hogy Esterházy lemásolta az Iskola a határont kézzel, egy oldalra, voltaképpen egy marketing gesztus, ettől vált Esterházy márkanévvé. Ilyeneket csináljunk, tessék.

Én nem vagyok marketingszakember. Ahhoz, mint megtudtuk, kell szegmentációs képesség, empátia, és a jövő elképzelésének készsége, valamint interdiszciplináris felkészültség, profizmus, fegyelem, irányított kreativitás, monotóniatűrés. De kétlem, hogy egy ilyen Ottlik-lemásolás ma akkora durranás lenne a sajtóban. És amikor 2000-ben először lettem JAKelnök, azt írtam a bemutatkozó szövegbe és a honlapra is, hogy a cél az, hogy a JAK márkanévvé váljon, amelynek a segítségével a fiatal írók ismertté válhatnak. De ez a márkanév csak az irodalmi életen belül működik, a nagyvilágba nem sikerül kilépni vele.

Továbbá, mondja Braun Róbert, nem a könyv a termék. Hanem egyrészt az a személyiség, akit mögé lehet tenni, másrészt az a fogyasztói vágy, hogy ha ilyet veszek, akkor ilyen és ilyen leszek. Eszembe jut, ezért dolgoznak a szingliregények annyi ruhamárka-névvel. Az sikkes. Ma Magyarországon nem sikkes dolog kortárs irodalmat olvasni. Barta Bandika példája, hogy brit képzőművészek hogyan futottak be egy reklámügynökség segítségével, a képzőművészetre könnyebben lehet érvényes. Az viszont igaz, hogy nemcsak anyagi, hanem szemléleti kérdésekről is szó van itt: a könyvek kiadási költségvetésébe igenis be kellene tervezni a reklámköltségeket. Megkérdem utána Bandikát, mennyi lenne az. 20 millió. Miközben 250ezerből jön ki egy JAKfüzet. És kellene hozzá mindenféle celebesítő technika, Fókusz-interjú, Blikk-hírek. És akkor talán. Ha kell ilyen áron is. És egy-két felfutatott egyén után talán-talán érdekessé válhat az, ha valaki író. Hát ez lenne a megoldás? A celebesítő technikák átvitele az irodalomra is?

De akinek sikerül, ahogy tegnap Reményi Jóska mondta, mint egy szupernova, ha kilövik, ránk többet nem néz le. Bár ott van a pozitív példa, amit Orcsik Roland említett tegnap, neves horvát írók összefogása, közös nagy PRakció a médiában.

Megkérdezem a beszélgetőket, akkor ezt úgy értik-e, hogy megfelelő marketinggel minden könyvet el lehet adni. Igen, úgy értik. Jó, de ne felejtsük, az irodalomban vannak azért ízlések, trendek, épp akkorok. Miért pont akkor talál be a Twilight-saga, amikor? Aztán elhúz magával más vámpíros könyveket, olyat is, ami 15 évvel korábbi, akkor a kutyát se érdekelt, most meg filmsorozat készül belőle. Mert megszólít valamit a közös kulturális tudatban, valami olyanra felel, ami éppen akkor kérdés. Azt mondja Bandika, nem az a cél, hogy a könyvet elolvassák, hanem hogy megvegyék. Na ja. A Harry Pottert el is olvassák.

Élő net-irodalom

Kálmán C. Györggyel elindítottunk egy Facebook-csoportot, melynek célja, hogy összegyűjtse azokat az irodalmi (és művészeti) kezdeményezéseket, amelyek elsősorban a Facebookon jelennek meg, amelyek a közösségi portált mint forradalmi médiumot és/vagy kommunikációs teret használják az egyes szövegek, alkotások publikálására.

Célunk, hogy észrevegyük, gyűjtsük és naplózzuk ezeket az ötleteket, jelenségeket. A csoport nyilvános, ezért szeretnénk, ha mindenki, aki észrevesz ilyen kísérletet, olvas ilyen kísérletről (akár magyar, akár nemzetközi viszonylatban), megosztaná.

Kálmán C. György esszéjének (Az élő net-irodalom néhány változata, ÉS, 2010/23., jún. 11.) gondolatmenetét két irányba vinném tovább, egyúttal a jelenség bemutatására általa mozgósított tudományterületeket – pl. műfajelmélet, kommunikációelmélet, filozófia stb. – két újabb területtel egészíteném ki: az egyik a filológia, a másik a webkettes marketing.

Egy tavalyi tanulmányomban (Philologia 3.0. In: Quo Vadis Philologia Temporum Nostrorum? Tinta) a filológia több ezer éves tudományának korunk problematikáját feloldó aktualizálását „philologia 3.0″-nak (és/vagy kiberfilológiának) kereszteltem. A számítógépes programok verziószámadási szokását nevébe beidéző philologia 3.0 a legújabb, pár év alatt abszolút teret hódító médiumváltást jelöli. Gondolok itt többek között az SMS, a chat, az e-mail, a közösségi oldalak, blogok vagy a csiripelő-csatornák (Twitter, Google Buzz) felületén zajló kommunikáció megjelenésére, tömeges elterjedésére és az ezekkel járó olyan új kihívásokra, amivel egy filológusnak szembesülnie kell. Új kérdésfeltevéseket és kutatási módszereket kell majd kidolgoznia, ha a korunkban előforduló jelenségekkel, például a totális szóródással vagy anonimitással találkozik. Ehhez jön még a Kálmán C. által is felsorolt rendkívül sokféle paratextus, a Long tail hatásról nem is beszélve.

Száz év múlva, ha egy „kiberfilológus” éppen Falcsik Marit vagy Péterfy Gergelyt választja kutatási témául, vagy az ő kritikai kiadásukat állítja össze, akkor kihagyhatatlan lesz, hogy az illető szöveg első megjelenési helye a Facebook volt, akkor kihagyhatatlan lesz az ott szereplő kommenteket is szerepeltetni. Nagy kincs lesz – ahogy nagy kincs manapság egy-egy múlt század eleji kávéházi beszélgetésről írt naplóbejegyzés is. S kihagyhatatlan lesz az is, hogy Péterfy Gergely 2010. június 12-én 11 óra 8 perckor „Bloo for Android” segítségével, „Kép a képben: Facebook a Kert Könyvében. Készül a holnapi folytatás, 27. fejezet a Pannon Mesében” megjegyzéssel egy fotót tölt fel.

Nézzük mindennek a másik oldalát: a szerző online jelenlétét mint az általa tudatosan vagy ösztönösen produkált (ön)reprezentációt és (ön)recepciót, azaz (ön)marketinget. Példának vegyük Simon Mártont, akinek első kötete a könyvhétre jelent meg. Simon magyarországi kontextusban trendmutató ösztönnel kötetének rajongói klubot hozott létre a Facebookon. Így összeszervezte egyfelől azokat, akik szeretik a verseit (sok egymás számára ismeretlent, egyre több számára is ismeretlent), másfelől egy élő, már több száz fős közegben egyben tartja és folyamatosan frissíti a kötet történetét, recepcióját, mindez kiegészül olvasói véleményével és egy szubjektív réteggel, ami különbözik a „magánember” Simon Facebook-aktivitásától.

A csoportról én is úgy értesültem, ahogy bármely más Facebook-hullám eljuthat bárkihez: az üzenőfalon láttam, hogy közös ismerőseink csatlakoznak. Netre hálózott életterem rengeteg témája közt felbukkant ez is – diszkréten ismerőseim hangulatai és fotói között. Körülbelül úgy, mintha egy nagyobb társasággal beszélgetve fél füllel hallottam volna egy munkahelyi anekdota és egy meccs-elemzés között. Ehhez tudni kell, hogy a Facebookon minden aktivitásom naplózódik üzenőfalamon, megjelenik ismerőseim előtt a „közös” üzenőfalon. Azaz mindenki, aki szereti első kötetét, azonnal első kötete reklámfelületévé válik. Pont ez a megnyerő: visszahozza az egyik legősibb marketing-kommunikációs forma, a szájról szájra terjedő hír létjogosultságát.

Egy másik példát Csobánka Zsuzsa költővel együtt találtunk ki. Új könyvem dedikálását valós időben tudósítottuk a Facebookon. Lehetett volna a Twitter is, de „itt” „él” legtöbb ismerősünk. S így a jelen nem lévőket be lehetett vonni a hangulatba, a meginduló beszélgetéssel kontinensnyi távolságból is aktív részessé tenni. Ahogy lehet majd a könyvbemutató(ko)n is vagy pár év múlva majd pl. a könyvhét majd’ minden asztalánál… – érdekes virtuális szövegtér képződne.

Mi mindebből a konklúzió? Ami ma online aktivitás – legyen szó egy vers publikálásáról vagy egy könyv befogadástörténetéről vagy egy real-time irodalmi tudósításról – az egyszerre (ön)marketing, holnap már visszakereshető, azaz a recepciótörténet része, holnapután pedig kutatható, azaz a filológia tárgya lesz.

Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25. (LINK)