Tag Archive: MTA MFT


(BEFORE) Pár óra múlva az MTA MFT konferenciáján el fog hangozni ez a mondat a számból: “Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom szeretném két idézett mondattal kezdeni. Az első: „E két feltétel játéka kell tehát – nagyon csak a lényegre szorítkozva –, hogy a webergonómia prakticitásának eredményeképpen létrejöhessen és okot nyerjen a kultúrtechnikák alkalmazása. Ebben az esetben tehát a kultúra és a technika nem választható el egymástól.” A második: „Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a filológia jövője, milyen utak állnak egy filológus előtt, nekem két válaszom van egy régi közérzet-viccet kicsit átírva. A filológus előtt két út áll: az egyik a digitalizált szöveg analízisének útja, a másik elviselhetetlen.” Az első mondattal fejeztem be a tavaly ugyanezen a konferencián az előadásomat, legalábbis az írott változatát, a másodikkal fogom kezdeni jövőre – ha ismét szerepelhetek. A kettő közötti logikai űrt fogom a következő negyed órában, még az ebéd előtt kitölteni.”

(AFTER) Ha jól tudom, ritka az olyan tudományos konferencia-előadás, ahol az elmondottak és elhallgatások valakiből azt a hatást váltják ki, hogy kicsordul a könnye. Ez volt az utolsó mondat: “A magánember tehetetlen, mert csak nézni tudja, hogy mi történik, de az ember mint tudós, esetemben éppen filológus, itt jelenik meg, mert ez utóbbi először szemléli a dolgokat, majd csak utána analizálja és írja le a lehető legobjektívebben – ennél kegyetlenebb nem történhet, ha mindez egy személyiségben és egy testben zajlik le egyszerre és ugyanakkor. Sajnos be kell ismerni, hogy az élet ugyanolyan kegyetlen, mint az a tudomány — legyen természettudomány vagy éppen a (kiber)filológia –, ami a leírására alkalmas, vagy inkább: egyedül képes.” — Köszönöm a figyelmet.

Teljes konferenciaprogram itt: LINK

Veszelszki Ágnes beszámolója itt: LINK

Reklámok

Előadásom tétje két szövegaspektus középpontba állítása, illetve olyan analógiák találása, melyek ugyanúgy igazak a nyelvre és annak leírhatóságára, mint a programozás nyelveire és azok leírhatóságára. Ha a keresés felől közelítünk egy bármekkora kiterjedésű szöveghez, szintaxisba és a szemantikába ütközünk, a kérdéseinket ezek mentén tudjuk feltenni és megválaszolni – fordítás esetén ezek „hibái” állítják meg a folyamatot. Ha a védelem felől közelítünk a szöveghez, a hangsúly a sebezhetőségen és a biztonsági protokollokon van, maga a nyelv csak kis részben felelős a biztonsági előírásokat be nem tartó nyelvhasználó – például író vagy programozó – nyelvhasználat közben ejtett hibáiért, és ezek következményeiért – legyen szó akár egy cenzorokkal karbantartott diktatúráról vagy egy honlap architektúrájáról.

Időpont és helyszín: Reáliák – a lexikológiától a frazeológiáig. Értelmezések és fordítási kérdések (az MTA Modern Filológiai Társaságának konferenciája).ELTE BTK Gólyavár, Pázmány Péter terem, Budapest, 2012. június 20–21.

A konferencia teljes programja itt olvasható: filologia.hu

A Magyar Tudományos Akadémia Modern Filológiai Társasága éves konferenciáját az ELTE BTK Gólyavárában tartotta, 2011. június 21-én és 22-én. A konferencia A szótól a szövegig címet viselte.

(…)

Pál Dániel Levente előadásának címe Szövegparadigmák – vektorok, hálózatok, önhasonló alakzatok volt. A bevezetőben a Mi kell az olvasáshoz? – kérdést járta körül. A válaszok: kíváncsiság (mind az analóg, mind a digitális kommunikációban szükség van rá), olvasni tudás (mást jelent a Gutenberg-korszakban és a digitális kommunikációban), fény (az analóg korszakban alapvető volt, a digitális eszközök ezt áramból generálják). Mi okozhatja az internet-korszak végét? Az áramhiány, a digitális dzsungel is lehet a sötét középkor áram nélkül. Az unalom, megunjuk az internetet, mindig új technika-eszköz kell. Erre példa az iwiwről a facebookra való tömeges váltás. Az önhasonló alakzatok, a fraktálok egy új korszak eljövetelét jelzik.

(…)

Forrás: Filológia.hu

Előadásomban a szövegelméletek, illetve hypertext-elméletek paradigmaváltására ráépülő lehetséges folytathatóságot, a paradigmaváltás kiterjeszthetőségét mutatnám be röviden. Feltevésem szerint egy szövegelmélet (vagy filológiai módszertan) mindig egy technikai és egy műveltségi/kulturális tengely által meghatározott parciális leképezésen (függvényen) mozog – akár az antikvitásban, akár a 20-21. században keletkezett (vö. Miller, Thaller, Foucault). A könyvnyomtatás előtti, a Gutenberg utáni és a digitális korszak elméleti paradigmái a szöveget és a szöveg létét alapvetően meghatározó, átalakító technikai változásokkal együtt alakultak ki és finomodtak (vö. Kernan vagy Kahle).

A technikai fejlődés és elméleti eredmények jelen fázisát nagymértékben átszövő hypertext-elmélet (vö. Landow) kortárs teoretikusai úgy váltanának paradigmát, hogy „ráolvassák” a 20. század alapszövegeit (pl. Bahtyin, Derrida, Barthes vagy Bush, Nelson) a technikai lehetőségek villámsebességű szaporodására, több vonalon is, melyek rafináltságuk mellett sok apró kritikával bírálhatók.

Előadásomban szeretném röviden továbbgondolni a szövegelméletet, elfelé és szembemenve azzal az elképzeléssel, hogy a szöveg a „digitális fázisban” csak egy egyre tökéletesített hypertext-aximóma és tulajdonságcsokor alapján írható le. Az előadás zárógondolataként pedig azt szeretném bemutatni, hogy a lineáris (vagy vektoriális) és/vagy hálózatos szövegtartományok mellett harmadikként milyen szövegtartomány létezhet és létezik (vö. Trishank Karthik, Fu Lee Wang, C. C. Yang) – egyelőre a technikai fejlődést megelőzve, pusztán matematikai-logikai alapon.

A szótól a szövegig c. konferencia teljes programja itt található.