Tag Archive: philologia


(Abstract) Using an abstract graph model we describe a hypothetical transformation of a literary entity through the active connections in the graph. First, we weakly define a set of transformations (“morphology”) over a particular entity as a series of the recent activities distinguishing them into categories according to their effect on the entity. Second, to our conjecture, the emerging paths of forms are slowly abandoning the original “birth context”, shaping a decreased, cleaned set of entities, to replace the gap with entities derived from the dynamic set of “recipient context”. Keywords: graph; literary entity; context morphology; morphological space-time dynamics; metatheory; interdisciplinarity.

(Resumo) Usando um modelo abstrato de grafos, descreveremos aqui uma transformação hipotética de uma entidade literária através das conexões ativas no grafo. Primeiro, definiremos, em sentido fraco, um conjunto de transformações (“morfologia”) ao longo de uma entidade particular como uma série de atividades recentes distinguindo-as em categorias de acordo com os seus efeitos sobre a entidade. Depois, segundo a nossa conjetura, os caminhos emergentes das formas vão abandonando lentamente o “contexto de nascimento” original, moldando um conjunto limpo de entidades para substituírem a lacuna com entidades derivadas do conjunto dinâmico do “contexto de receção”. Palavras-chave: grafo; entidade literária; morfologia contextual; dinâmica morfológica espaço-tempo; metateoria; interdisciplinaridade.

LINK > MATLIT 4.2. pp. 77–97.

Ezzel a címmel tartottam előadást a madridi UCM egyetemen, utána költői est: bemutattam a ‘Hogy éltünk, nem hiába‘ c. könyvemet, majd ‘Az Úr Nyolcadik Kerületét‘ is.

A teljes program ITT, rezümék ITT.

jornadas

 

In this presentation I attempt to describe some similarities and analogies between literary theory (cultural techniques) and webergonomics, first of all, how could theoretical evidence work in a different field, while still being in a text-based or visualized dimension. The aspect of search means a kind of reading and interpretation for syntax and semantics appear in searching processes as well as in the classical way of text-/texture-reading and interpretation. The aspect of defence means the “health” of the text/texture, either on the web or in a dictatorship; while writing, one has the idea of transparency and usability of his text/texture, but in some contexts one has to change his mind and his writing techniques, too, just for the sake of the special needs of his future readers’ expectations about web2.0/web3.0/mobile technologies.

Az előadás elhangzott: Visual Learning: Emotion – Expresion – Explanation. 4th Visual Learning Conference – Budapest University of Technology and Economics, Budapest, Nov. 15–16, 2013.

A konferencia teljes programja itt érhető el.

(BEFORE) Pár óra múlva az MTA MFT konferenciáján el fog hangozni ez a mondat a számból: “Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom szeretném két idézett mondattal kezdeni. Az első: „E két feltétel játéka kell tehát – nagyon csak a lényegre szorítkozva –, hogy a webergonómia prakticitásának eredményeképpen létrejöhessen és okot nyerjen a kultúrtechnikák alkalmazása. Ebben az esetben tehát a kultúra és a technika nem választható el egymástól.” A második: „Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a filológia jövője, milyen utak állnak egy filológus előtt, nekem két válaszom van egy régi közérzet-viccet kicsit átírva. A filológus előtt két út áll: az egyik a digitalizált szöveg analízisének útja, a másik elviselhetetlen.” Az első mondattal fejeztem be a tavaly ugyanezen a konferencián az előadásomat, legalábbis az írott változatát, a másodikkal fogom kezdeni jövőre – ha ismét szerepelhetek. A kettő közötti logikai űrt fogom a következő negyed órában, még az ebéd előtt kitölteni.”

(AFTER) Ha jól tudom, ritka az olyan tudományos konferencia-előadás, ahol az elmondottak és elhallgatások valakiből azt a hatást váltják ki, hogy kicsordul a könnye. Ez volt az utolsó mondat: “A magánember tehetetlen, mert csak nézni tudja, hogy mi történik, de az ember mint tudós, esetemben éppen filológus, itt jelenik meg, mert ez utóbbi először szemléli a dolgokat, majd csak utána analizálja és írja le a lehető legobjektívebben – ennél kegyetlenebb nem történhet, ha mindez egy személyiségben és egy testben zajlik le egyszerre és ugyanakkor. Sajnos be kell ismerni, hogy az élet ugyanolyan kegyetlen, mint az a tudomány — legyen természettudomány vagy éppen a (kiber)filológia –, ami a leírására alkalmas, vagy inkább: egyedül képes.” — Köszönöm a figyelmet.

Teljes konferenciaprogram itt: LINK

Veszelszki Ágnes beszámolója itt: LINK

Előadásom tétje két szövegaspektus középpontba állítása, illetve olyan analógiák találása, melyek ugyanúgy igazak a nyelvre és annak leírhatóságára, mint a programozás nyelveire és azok leírhatóságára. Ha a keresés felől közelítünk egy bármekkora kiterjedésű szöveghez, szintaxisba és a szemantikába ütközünk, a kérdéseinket ezek mentén tudjuk feltenni és megválaszolni – fordítás esetén ezek „hibái” állítják meg a folyamatot. Ha a védelem felől közelítünk a szöveghez, a hangsúly a sebezhetőségen és a biztonsági protokollokon van, maga a nyelv csak kis részben felelős a biztonsági előírásokat be nem tartó nyelvhasználó – például író vagy programozó – nyelvhasználat közben ejtett hibáiért, és ezek következményeiért – legyen szó akár egy cenzorokkal karbantartott diktatúráról vagy egy honlap architektúrájáról.

Időpont és helyszín: Reáliák – a lexikológiától a frazeológiáig. Értelmezések és fordítási kérdések (az MTA Modern Filológiai Társaságának konferenciája).ELTE BTK Gólyavár, Pázmány Péter terem, Budapest, 2012. június 20–21.

A konferencia teljes programja itt olvasható: filologia.hu

A Magyar Tudományos Akadémia Modern Filológiai Társasága éves konferenciáját az ELTE BTK Gólyavárában tartotta, 2011. június 21-én és 22-én. A konferencia A szótól a szövegig címet viselte.

(…)

Pál Dániel Levente előadásának címe Szövegparadigmák – vektorok, hálózatok, önhasonló alakzatok volt. A bevezetőben a Mi kell az olvasáshoz? – kérdést járta körül. A válaszok: kíváncsiság (mind az analóg, mind a digitális kommunikációban szükség van rá), olvasni tudás (mást jelent a Gutenberg-korszakban és a digitális kommunikációban), fény (az analóg korszakban alapvető volt, a digitális eszközök ezt áramból generálják). Mi okozhatja az internet-korszak végét? Az áramhiány, a digitális dzsungel is lehet a sötét középkor áram nélkül. Az unalom, megunjuk az internetet, mindig új technika-eszköz kell. Erre példa az iwiwről a facebookra való tömeges váltás. Az önhasonló alakzatok, a fraktálok egy új korszak eljövetelét jelzik.

(…)

Forrás: Filológia.hu

Előadásomban a szövegelméletek, illetve hypertext-elméletek paradigmaváltására ráépülő lehetséges folytathatóságot, a paradigmaváltás kiterjeszthetőségét mutatnám be röviden. Feltevésem szerint egy szövegelmélet (vagy filológiai módszertan) mindig egy technikai és egy műveltségi/kulturális tengely által meghatározott parciális leképezésen (függvényen) mozog – akár az antikvitásban, akár a 20-21. században keletkezett (vö. Miller, Thaller, Foucault). A könyvnyomtatás előtti, a Gutenberg utáni és a digitális korszak elméleti paradigmái a szöveget és a szöveg létét alapvetően meghatározó, átalakító technikai változásokkal együtt alakultak ki és finomodtak (vö. Kernan vagy Kahle).

A technikai fejlődés és elméleti eredmények jelen fázisát nagymértékben átszövő hypertext-elmélet (vö. Landow) kortárs teoretikusai úgy váltanának paradigmát, hogy „ráolvassák” a 20. század alapszövegeit (pl. Bahtyin, Derrida, Barthes vagy Bush, Nelson) a technikai lehetőségek villámsebességű szaporodására, több vonalon is, melyek rafináltságuk mellett sok apró kritikával bírálhatók.

Előadásomban szeretném röviden továbbgondolni a szövegelméletet, elfelé és szembemenve azzal az elképzeléssel, hogy a szöveg a „digitális fázisban” csak egy egyre tökéletesített hypertext-aximóma és tulajdonságcsokor alapján írható le. Az előadás zárógondolataként pedig azt szeretném bemutatni, hogy a lineáris (vagy vektoriális) és/vagy hálózatos szövegtartományok mellett harmadikként milyen szövegtartomány létezhet és létezik (vö. Trishank Karthik, Fu Lee Wang, C. C. Yang) – egyelőre a technikai fejlődést megelőzve, pusztán matematikai-logikai alapon.

A szótól a szövegig c. konferencia teljes programja itt található.

 

2011. március 8-án Képes Gábor meghívására egy előadást tartottam az ELTE BTK Informatika Tanszékén (a Bölcsészettudományi informatika minor Tartalomfejlesztés 2.: Irodalomtudományi informatika kurzusán) többek között a filológia három szakaszáról, a kiberfilológia működéséről, a (közel)jövő filológusának eszköztáráról, a (közel)jövő filológusának lehetséges, de inkább nagyon hamar szükséges képzéséről és a szöveg/internet alapstruktúráiról, ezek egymásra épülő világáról.

e-prae

e-Prae

A Prae 44. számbemutatóján Balogh Endre az elmúlt bő évtized jelentősebb internetes irodalmi trendjeiről, Kálmán C. György az élő Facebook-irodalomról beszél, Bodó Balázs hétszer átkozza el a magyar e-könyv-kiadást, Pál Dániel Levente pedig kísérletet tesz a jövő filológiájának meghatározására. Utánuk bemutatkozik a Hajtűkanyar: Tallér Edina, Palágyi Ildikó Brigitta, Somogyi Aranka, Zilahi Anna és Kupa Júlia.

Bemutató: Műcsarnok, 2011. február 16. szerda 19:00

***

Forradalmi változás vagy kellemes lábvíz? Attól még, hogy demokratikusabb lett a média, még nem lett sokkal több a valóban minőségi kritikaírással foglalkozó ember. (Balogh Endre)

Minden vágyam az, hogy a magyar kiadói ipar a jövő évtizedben is virágozzék, de nem érdemli meg az életet, ha megöli közben a szöveget. Márpedig az, hogy a teljes szöveg terjedésétől való félelmében a kiadók lehetetlenné teszik a szöveg részeinek terjedését, használatát, ezzel a következménnyel jár. (Bodó Balázs)

A közösségi oldalakon (és itt persze elsősorban a Facebookra gondolok) sokkal nagyobb eséllyel ütközünk irodalmi művekbe (vagy irodalmi művekről folyó diskurzusba, vagy a mű készülésének folyamatába), mint amúgy, a hálózaton kívül. (Kálmán C. György)

Ha a humán tudósok számára technikailag nem lesz megoldható a keletkezett digitális szövegtenger vizsgálata, akkor korunk, a digitális kor a középkorhoz hasonló „sötét” jelzőt kap majd – csak azért, mert az utókor számára hozzáférhetetlen lesz, csöndben marad. (Pál Dániel Levente)

A szám teljes tartalma itt olvasható.

(…)

A filológia digitális verziószámú szakaszának alapja tehát a médiumváltás, a korábbi papíralapú médiumról a digitális médiumra való áttérés. Ennek fő feltétele, hogy a kutatási anyag meg legyen digitális formában is, akár régi szövegek beszkennelt változata (az Országos Széchenyi Könyvtár például a Corvinákat 300 dpi-s TIFF formátumban RGB színrendszerben tárolja), akár bizonyos dokumentumokról készített digitális fotók, akár a bonyolultabb, szemantikus alapú keresőmotorok használatát is lehetővé tevő digitalizált szövegkorpuszok legyenek ezek. E fő feltétel teljesüléséhez két dologra van szükség: (1) olyan technikai (hardver) és informatikai (szoftver) háttérre, amely lehetővé teszi a digitalizálást, a digitális állomány rendszerezését és kiadását; (2) tömeges digitalizálásra (mass digitalisation). Ez a folyamat – tulajdonképpen a Philologia 1.0 alapfeltételeinek, a valaha keletkezett teljes szövegkorpusz megteremtése egy technikai szempontból új közeg rendszerében – a 90-es évek második felétől kezdve zajlik, Németországban például 1996, Magyarországon pedig 2003 óta az Országos Széchenyi Könyvtár felügyeletével, de ilyen a Projekt Gutenberg vagy a szerzői jogi botrányoktól hangos Google Books is.

(…)

A problematikát legjobban Manfred Thaller, a Kölni Egyetem professzora foglalta össze a fent említett edinburgh-i konferencián Is it more blessed to give than to receive? című előadásában.1 Kérdésfeltevése axiomatikusan kezel egy struktúraátrendeződést, amelyben a korábbi viszonyrendszerekhez képest a legszorosabb együttműködési háló a filológusok és az informatikusok között alakul ki – elég csak belegondolni az új médium kezeléséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez a szükséges és elégséges feltételekbe. Két fő kérdést fogalmaz meg: (1) Vajon az informatikusok már kifejlesztettek mindent, amire nekünk, filológusoknak szükségünk van? (2) Vajon a filológusok (tágabban: humán tudományok képviselői) már kihasználják teljesen a számítástechnika kínálta lehetőségeket?

Retorikus kérdéseire rögtön két válasszal is szolgál. Az első választ intellektuálisnak nevezi: Vannak olyan dolgok, amelyekre nekünk, humán tudósoknak szükségünk van, és a számítástechnika még nem fejlesztette ki – a megoldás tehát: közös fejlesztés az igények szerint. A második, általa politikusnak nevezett válasz: Már megvan, amire szükségünk van, de a további közös munka mindenképpen értékes tapasztalatokkal fog szolgálni. S ha már közös fejlesztésről és közös munkáról beszél, akkor elgondolkodik azon a nem jelentéktelen ponton is, hogy az ilyen jellegű fejlesztésekben mi lehet a kölcsönös, azaz mit tudnak adni a humán tudósok vagy filológusok a számítástechnikai fejlesztésekért cserébe. Válasza egyszerűségében és a jelenlegi fejlesztési irányokat ismerve szinte magától értetődő és cáfolhatatlan: Az internet tökéletlen, strukturálatlan, ellenőrizhetetlen, kaotikus adathalmaz („imprecise, ambiguous, out-of-control DATA – that is the web”), melynek rendezéséhez, rendszerezéséhez, átláthatóvá tételéhez, azaz az egész káosz szemantikailag értékessé tételéhez a filológusok (és nyelvészek) több mint kétezer éves összegyűjtött, kiforrott tapasztalata és gondolkodása elengedhetetlen.

(…)

A teljes tanulmány a Prae 44. számában olvasható.