- Dragon Zoltán: Olvasható tartalom a webről: Readability
- Dén Mátyás András: Könyv 2.0
- Kerekes Pál: Fiatal írók előtt az e-könyv jövője
- Hercsel Adél és Pogrányi Péter: Technó nélkül egy tapodtat sem
Szigliget
Fel kell darabolni a könyveket: az e-könyv jövője
A digitális kultúra és az irodalom az idei JAK-tábor kiemelt témája, a szerda (augusztus 29.) délutáni kerekasztal-beszélgetések a digitalizáció hatására bekövetkező változásokat járják körbe: az átalakuló olvasási szokásokat, szerzői jogi törvényeket, kiadói stratégiákat vizsgálják. A tábor első napján a legtöbb szó az e-könyv jelenéről és még inkább a jövőjéről esett.
Miközben Dél-Koreában minisztériumi rendeletre 2015-ig okosítják az iskolákat, és a papíralapú oktatást az elektronikus váltja fel, addig nálunk köztudott, hogy az e-könyvek olvasása is gyerekcipőben jár. Ezt jól reprezentálta az a rövid felmérés is, amit a szerda délutáni beszélgetés kezdetén a közönség körében Áfra János moderátor végzett: alig akadnak néhányan a szigligeti könyvtár termében, akik e-könyvolvasóval rendelkeznek.
Milyen funkcionális és technikai lehetőségeket rejt magában az e-könyv, milyen olvasástechnikai, kultúrtechnikai változásokat hozott eddig, mire számíthatunk még az e-könyvek fejlesztése területén? Ezek voltak a beszélgetés fő kérdései, melyekre a fejlesztői-terjesztői oldalról érkező Dén Mátyás András (a többek között oktatással is foglalkozó Opinion Leaders Kft. ügyvezetője) Dragon Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport alapítója és Pál Dániel Levente az ELTE Eötvös Kiadó főszerkesztője próbált választ adni.
A beszélgetők előtti asztalon különböző digitális kütyük hevertek (táblagép, iPad, okostelefon, Kindle), a három vendég három különböző eszköz mellett tette le a voksát. Dragon szerint az e-könyvolvasó a papír szerelmeseit csábítja magához azzal, hogy nincs háttérvilágítása, ezért papírérzetet képes adni, rengeteg könyv feltölthető rá, és akár hónapokig is bírja az aksija. (Ráadásul szembarát, de ezt már csak én teszem hozzá a magam x dioptriájával.) Beszédes lehet, hogy a Kindle forgalmazója, az Amazon jelenleg több e-könyvet ad el, mint amennyi nyomtatottat. Dén Mátyás András a táblagépekre szavaz multifuncionalitása, és a még kiaknázatlan fejlesztési lehetőségei miatt, többször hangoztatott jelmondata: „azért vegyél táblagépet, mert akkor az újság ingyen van.” Hangsúlyozza, az újság egy olyan pdf, amit kinyomtatunk. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a különböző digitális eszközökkel hasonló dolgokat lehet csinálni (értsd: olvasni), s hogy a határ a csillagos ég, fejlesztői és felhasználói oldalról egyaránt. Ahogy Pál Dániel Levente fogalmaz: ez egy „romantikus világ, amelyben nem lehet látni a végpontot.”
A beszélgetőket hallgatva arra jutok, hogy az eltérő e-olvasóeszközökben rejlő lehetőségek leginkább azon múlnak, hogy kinek szánják az eszközt és milyen funkcióra. Az egyetemi kiadó felől érkező Pál Dániel Levente több példát is hoz erre, szerinte a felsőoktatásban a könyvkiadók legnagyobb ellensége a fénymásoló, ezért a kiadóknak érdeke, hogy „feldarabolják” könyveket, és egy speciális kölcsönzői rendszert hozzanak létre. Az új rendszerben a felhasználók/olvasók a könyv egyes fejezeteit néhány napra, viszonylag kevés pénzért tudják kikölcsönözni, így időt spórolva készülhetnek fel az egyetemisták egy-egy vizsgára. Hogy nem lehetetlen, amiről beszél: az USA-ban az Amazon már működtet egy hasonló könyvtári rendszert. Más példát is hoz: a kiadók számára költséghatékony megoldás, ha úgynevezett „organikus könyveket” adnak ki – megsprórolják bizonyos szakkönyvek második vagy harmadik kiadásának árát, a digitális verziókat pedig könnyen össze lehet hasonlítani, a különböző mellékletek, jelzések segítségével. Ugyanez érvényes a gyorsan elavuló szakkönyvekre is. Dragon Zoltán felvetése, miszerint a bölcsészhallgatók e-könyvolvasót kapnának beiratkozáskor, ötéves olvasmánylistával, egészen utópisztikus.
Milyen olvasástechnikai változásokat hozott a közösségi oldalak elterjedése, másképp olvasunk-e a Facebook megjelenése óta? Többet olvasunk-e a hipertextuális univerzumban, mint korábban? A meghívott vendégek szerint (kivétel nélkül) erre igen a válasz; Dragon a readability programot ajánlja, mert nemcsak összegyűjti azokat a tartalmakat, amiket napközben nincs időnk elolvasni, hanem rá is menti az e-könyvolvasónkra. Hogy még többet tudjunk olvasni.
Egy gondolattal megy tovább a közönség soraiból érkező kérdés: György Pétert leginkább az érdekli, milyen következményekkel jár az emberiségre a hosszú szövegek elvesztése, és milyen új skillekre tudunk szert tenni a rövid szövegek olvasása révén (lesznek-e ilyenek?) – erre a jövőbe vivő kérdésre azonban még ő maga sem tudja a pontos választ. (György Péter koradélutánonként társadalomtudományi és társművészeti kitekintővel tágítja a tábor résztvevőinek látókörét, ezekről egy későbbi alkalommal számolunk majd be.) A beszélgetés végén nyilvánvaló, hogy az e-könyveket egyelőre több kérdés veszi körül, mint amennyi válasz. Nem tudjuk, hogy a magnókazetták, az analóg fényképezőgépek vagy a bakelitek sorsára jutnak majd a nyomtatott könyvek, egyedül a fogyasztói társadalomra jellemző „ereklyetartásban és birtoklásvágyban” (Dén Mátyás András) bízhatunk. Pál Dániel Levente gondolata zárja lakonikusan a délutánt: érdeklődés és a betűk ismerete. Legyen szó nyomtatott vagy e-könyvről, e két dolog szükséges az olvasáshoz. A többi már csak elektromos áram és fény kérdése.
Forrás: Barta Edit: Fel kell darabolni a könyveket: az e-könyv jövője. Könyvesblog
No Sleep Till Brooklyn!
(…)
György Péter vitaindító és szuggesztív előadása után Dén Mátyás András, Dragon Zoltán és Pál Dániel Levente a könyv utópiájáról, illetve az e-könyvről beszélgetnek Áfra János vezetésével. A beszélgetés közben körbe adnak valami tablettát vagy táblát (a pontos nevére már nem emlékszem), s azon kapom magam, hogy nem tudom bezárni a tulajdonos szerencsétlenül megnyitott levelezését. A csapat lelkesen beszél az e-könyvek terjedéséről, különösen az oktatásban látják hasznosnak. Én meg a fák szempontjából, teszem hozzá magamban.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Orcsik Roland: No Sleep Till Brooklyn! litera.hu
Besóvárgás (JAK-tábor – második nap)
(…)
A digitalitás volt az egyik hívószava a következő beszélgetésnek is, ami az elektronikus irodalom, a különböző e-olvasóeszközök és a rájuk épülő üzleti stratégiák elemzésével próbálta ezt a slágertémát körbejárni. A nagyívű, szinte sci-fibe illő víziók mellett (mint amilyen a moderátor, Áfra János felvetése volt, miszerint az általános iskolákban a tankönyveket e-olvasóknak kéne felváltaniuk) jobbára arról vitatkoztak, milyen módon lehet az e-bookokat vonzóbbá tenni az olvasók számára. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden szöveget, csak azért, mert szöveg, egy kalap alá venni: a bestsellertől kezdve a felsőoktatási szakkönyveken keresztül a napi- és hetilapokig más-más olvasási eljárások működnek, így a forgalmazóknak is külön stratégiákkal kell a részterületekre rástartolniuk. Az viszont nagy kérdés, hogy az e-bookokban rejlő technikai lehetőségek miként változtatják meg az olvasási szokásokat vagy a kiadói gyakorlatot: amióta az Amazonon több e-könyvet adnak el, mint nyomtatottat, úgymond a jövő elkezdődött. Érdekes volt Schein Gábor felvetése: szerinte az e-könyvek a hagyományos könyveket próbálják utánozni, emiatt pedig az energiák nem arra összpontosulnak, hogy a saját lehetőségüket minél alaposabban feltérképezzék. Valószínűleg a szépirodalom éppen az a szegmens, ahol a legtovább megmaradhat a hagyományos könyvformátum, már csak a „fogyasztók” konzervativizmusa miatt is.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Pogrányi Péter: Besóvárgás. kulter.hu
Gutenberg-park, a második nap
(…)
A digitális kultúra ma is nagy szerepet kap. A négy órakor kezdődő A könyv utópiája? Az e-könyv. című kerekasztal beszélgetés résztvevői Dén Mátyás András, az Opinion Leaders Kft-től, Dragon Zoltán a szegedi bölcsészkarról és Pál Dániel Levente az ELTE Eötvös Kiadójától, aki moderált: Áfra János. Ha lehet, ilyen durva szavakat használni, a beszélgetés elég agresszívan indul. Kicsit olyan érzésem volt már az elején, hogy itt van ez a három ember, plusz a moderátor is, akik semmiféle ellenérvet nem fogadnak el, azoktól, akik szerint az e-könyves történet nem feltétlen egy jó út, vagy egyáltalán, megkérdőjelezik, hogy mért is van rá szükség. Szóval a kezdő pozíció nekem kicsit erősnek tűnt, de aztán minél inkább mélyebbre kerültünk a témában, annál inkább jöttek a már sokat emlegetett kérdések, mi célja, mire jó a digitális irodalom olvasás, kiadás. Szóba jött az oktatás, abban a közönség is egyetértett, hogy ott jó helye lenne, ott nincsenek ellenérvek, ott nem kell a könyv-szag, meg a könyv-érzet, ott elég a betű. A felmerülő kérdésekre, problémákra talán Schein Gábor hozzászólása ad egy olyan választ, ami legalábbis számomra a legelfogadhatóbb. A gőzmotor és az elektromotor analógiáját hozta fel példának okáért, tehát tudjuk, hogy van az e-könyv, tudjuk, hogy jó valamire, de még nem igazán tudjuk, hogy mire is, majd pár év és belátjuk. Aztán elmesélt egy Szilágyi Ákos előadást még a tatai időkből, a kilencvenes évek közepéről, amikor az internet és a digitális kultúra még csak az országhatáron toporzékolt, és Szilágyi már akkor úgy fogalmazott, hogy pár évtized és a Gutenberg-galaxisnak vége. Lényeg, a lényeg a legfontosabb probléma (véleményem szerint), a digitális könyv „nyomtatással” annak helyének és funkciójának megtalálása. És lehet, hogy öt, de lehet, hogy még ötven év szükséges ahhoz, hogy a Gutenberg–galaxis helyét átvegye a Jobs- vagy éppen a Gates-galaxis.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Lázár Bence András: Gutenberg-park, a második nap. Tiszatáj Online
A könyv utópiája? Az e-könyv.
24. JAK TÁBOR
Áfra János moderálásával Dén Mátyás Andrással és Dragon Zoltánnal beszélgettünk e-könyvekről, szövegekről, kütyükről, jövőről és szerteágazó lehetőségekről.
Marketing és irodalom
Augusztus 27-én 16 órai kezdettel moderálok egy kerekasztalbeszélgetést a szigligeti JAK táborban. Téma az irodalmi marketing.
Résztvevők: Barta András, Braun Róbert, Fekete Gergely, Gyarmati László
(Hangfelvétel ITT.)
Fotó: Dézsi Judit
Részlet Menyhért Anna szigligeti naplójából:
A marketingbeszélgetés. Külön plakát hirdeti, most megtudom a titkot, megtudom, mitől leszek sikeres. Lehengerlőek a résztvevők, különösen Braun Róbert. Tudják a tutit. Én ezt szívesen elhiszem, teljes figyelmemmel hallgatom őket, de zavar, hogy hülyének néznek, hülye amatőrnek, aki maga tehet arról, hogy nem lehet jobban eladni a könyveit. Braun Róbert kioszt mindenkit, aki kérdést tesz fel neki, de valójában nem ad választ a kérdésekre. Az elméleti fejtegetései viszont nekem részben újak és érdekesek. Az, hogy Esterházy lemásolta az Iskola a határont kézzel, egy oldalra, voltaképpen egy marketing gesztus, ettől vált Esterházy márkanévvé. Ilyeneket csináljunk, tessék.
Én nem vagyok marketingszakember. Ahhoz, mint megtudtuk, kell szegmentációs képesség, empátia, és a jövő elképzelésének készsége, valamint interdiszciplináris felkészültség, profizmus, fegyelem, irányított kreativitás, monotóniatűrés. De kétlem, hogy egy ilyen Ottlik-lemásolás ma akkora durranás lenne a sajtóban. És amikor 2000-ben először lettem JAKelnök, azt írtam a bemutatkozó szövegbe és a honlapra is, hogy a cél az, hogy a JAK márkanévvé váljon, amelynek a segítségével a fiatal írók ismertté válhatnak. De ez a márkanév csak az irodalmi életen belül működik, a nagyvilágba nem sikerül kilépni vele.
Továbbá, mondja Braun Róbert, nem a könyv a termék. Hanem egyrészt az a személyiség, akit mögé lehet tenni, másrészt az a fogyasztói vágy, hogy ha ilyet veszek, akkor ilyen és ilyen leszek. Eszembe jut, ezért dolgoznak a szingliregények annyi ruhamárka-névvel. Az sikkes. Ma Magyarországon nem sikkes dolog kortárs irodalmat olvasni. Barta Bandika példája, hogy brit képzőművészek hogyan futottak be egy reklámügynökség segítségével, a képzőművészetre könnyebben lehet érvényes. Az viszont igaz, hogy nemcsak anyagi, hanem szemléleti kérdésekről is szó van itt: a könyvek kiadási költségvetésébe igenis be kellene tervezni a reklámköltségeket. Megkérdem utána Bandikát, mennyi lenne az. 20 millió. Miközben 250ezerből jön ki egy JAKfüzet. És kellene hozzá mindenféle celebesítő technika, Fókusz-interjú, Blikk-hírek. És akkor talán. Ha kell ilyen áron is. És egy-két felfutatott egyén után talán-talán érdekessé válhat az, ha valaki író. Hát ez lenne a megoldás? A celebesítő technikák átvitele az irodalomra is?
De akinek sikerül, ahogy tegnap Reményi Jóska mondta, mint egy szupernova, ha kilövik, ránk többet nem néz le. Bár ott van a pozitív példa, amit Orcsik Roland említett tegnap, neves horvát írók összefogása, közös nagy PRakció a médiában.
Megkérdezem a beszélgetőket, akkor ezt úgy értik-e, hogy megfelelő marketinggel minden könyvet el lehet adni. Igen, úgy értik. Jó, de ne felejtsük, az irodalomban vannak azért ízlések, trendek, épp akkorok. Miért pont akkor talál be a Twilight-saga, amikor? Aztán elhúz magával más vámpíros könyveket, olyat is, ami 15 évvel korábbi, akkor a kutyát se érdekelt, most meg filmsorozat készül belőle. Mert megszólít valamit a közös kulturális tudatban, valami olyanra felel, ami éppen akkor kérdés. Azt mondja Bandika, nem az a cél, hogy a könyvet elolvassák, hanem hogy megvegyék. Na ja. A Harry Pottert el is olvassák.
