- Dragon Zoltán: Olvasható tartalom a webről: Readability
- Dén Mátyás András: Könyv 2.0
- Kerekes Pál: Fiatal írók előtt az e-könyv jövője
- Hercsel Adél és Pogrányi Péter: Technó nélkül egy tapodtat sem
Tag Archive: Szigliget
(…)
György Péter vitaindító és szuggesztív előadása után Dén Mátyás András, Dragon Zoltán és Pál Dániel Levente a könyv utópiájáról, illetve az e-könyvről beszélgetnek Áfra János vezetésével. A beszélgetés közben körbe adnak valami tablettát vagy táblát (a pontos nevére már nem emlékszem), s azon kapom magam, hogy nem tudom bezárni a tulajdonos szerencsétlenül megnyitott levelezését. A csapat lelkesen beszél az e-könyvek terjedéséről, különösen az oktatásban látják hasznosnak. Én meg a fák szempontjából, teszem hozzá magamban.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Orcsik Roland: No Sleep Till Brooklyn! litera.hu
(…)
A digitalitás volt az egyik hívószava a következő beszélgetésnek is, ami az elektronikus irodalom, a különböző e-olvasóeszközök és a rájuk épülő üzleti stratégiák elemzésével próbálta ezt a slágertémát körbejárni. A nagyívű, szinte sci-fibe illő víziók mellett (mint amilyen a moderátor, Áfra János felvetése volt, miszerint az általános iskolákban a tankönyveket e-olvasóknak kéne felváltaniuk) jobbára arról vitatkoztak, milyen módon lehet az e-bookokat vonzóbbá tenni az olvasók számára. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden szöveget, csak azért, mert szöveg, egy kalap alá venni: a bestsellertől kezdve a felsőoktatási szakkönyveken keresztül a napi- és hetilapokig más-más olvasási eljárások működnek, így a forgalmazóknak is külön stratégiákkal kell a részterületekre rástartolniuk. Az viszont nagy kérdés, hogy az e-bookokban rejlő technikai lehetőségek miként változtatják meg az olvasási szokásokat vagy a kiadói gyakorlatot: amióta az Amazonon több e-könyvet adnak el, mint nyomtatottat, úgymond a jövő elkezdődött. Érdekes volt Schein Gábor felvetése: szerinte az e-könyvek a hagyományos könyveket próbálják utánozni, emiatt pedig az energiák nem arra összpontosulnak, hogy a saját lehetőségüket minél alaposabban feltérképezzék. Valószínűleg a szépirodalom éppen az a szegmens, ahol a legtovább megmaradhat a hagyományos könyvformátum, már csak a „fogyasztók” konzervativizmusa miatt is.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Pogrányi Péter: Besóvárgás. kulter.hu
(…)
A digitális kultúra ma is nagy szerepet kap. A négy órakor kezdődő A könyv utópiája? Az e-könyv. című kerekasztal beszélgetés résztvevői Dén Mátyás András, az Opinion Leaders Kft-től, Dragon Zoltán a szegedi bölcsészkarról és Pál Dániel Levente az ELTE Eötvös Kiadójától, aki moderált: Áfra János. Ha lehet, ilyen durva szavakat használni, a beszélgetés elég agresszívan indul. Kicsit olyan érzésem volt már az elején, hogy itt van ez a három ember, plusz a moderátor is, akik semmiféle ellenérvet nem fogadnak el, azoktól, akik szerint az e-könyves történet nem feltétlen egy jó út, vagy egyáltalán, megkérdőjelezik, hogy mért is van rá szükség. Szóval a kezdő pozíció nekem kicsit erősnek tűnt, de aztán minél inkább mélyebbre kerültünk a témában, annál inkább jöttek a már sokat emlegetett kérdések, mi célja, mire jó a digitális irodalom olvasás, kiadás. Szóba jött az oktatás, abban a közönség is egyetértett, hogy ott jó helye lenne, ott nincsenek ellenérvek, ott nem kell a könyv-szag, meg a könyv-érzet, ott elég a betű. A felmerülő kérdésekre, problémákra talán Schein Gábor hozzászólása ad egy olyan választ, ami legalábbis számomra a legelfogadhatóbb. A gőzmotor és az elektromotor analógiáját hozta fel példának okáért, tehát tudjuk, hogy van az e-könyv, tudjuk, hogy jó valamire, de még nem igazán tudjuk, hogy mire is, majd pár év és belátjuk. Aztán elmesélt egy Szilágyi Ákos előadást még a tatai időkből, a kilencvenes évek közepéről, amikor az internet és a digitális kultúra még csak az országhatáron toporzékolt, és Szilágyi már akkor úgy fogalmazott, hogy pár évtized és a Gutenberg-galaxisnak vége. Lényeg, a lényeg a legfontosabb probléma (véleményem szerint), a digitális könyv „nyomtatással” annak helyének és funkciójának megtalálása. És lehet, hogy öt, de lehet, hogy még ötven év szükséges ahhoz, hogy a Gutenberg–galaxis helyét átvegye a Jobs- vagy éppen a Gates-galaxis.
(…)
Forrás és teljes szöveg: Lázár Bence András: Gutenberg-park, a második nap. Tiszatáj Online
Augusztus 27-én 16 órai kezdettel moderálok egy kerekasztalbeszélgetést a szigligeti JAK táborban. Téma az irodalmi marketing.
Résztvevők: Barta András, Braun Róbert, Fekete Gergely, Gyarmati László
(Hangfelvétel ITT.)
Részlet Menyhért Anna szigligeti naplójából:
A marketingbeszélgetés. Külön plakát hirdeti, most megtudom a titkot, megtudom, mitől leszek sikeres. Lehengerlőek a résztvevők, különösen Braun Róbert. Tudják a tutit. Én ezt szívesen elhiszem, teljes figyelmemmel hallgatom őket, de zavar, hogy hülyének néznek, hülye amatőrnek, aki maga tehet arról, hogy nem lehet jobban eladni a könyveit. Braun Róbert kioszt mindenkit, aki kérdést tesz fel neki, de valójában nem ad választ a kérdésekre. Az elméleti fejtegetései viszont nekem részben újak és érdekesek. Az, hogy Esterházy lemásolta az Iskola a határont kézzel, egy oldalra, voltaképpen egy marketing gesztus, ettől vált Esterházy márkanévvé. Ilyeneket csináljunk, tessék.
Én nem vagyok marketingszakember. Ahhoz, mint megtudtuk, kell szegmentációs képesség, empátia, és a jövő elképzelésének készsége, valamint interdiszciplináris felkészültség, profizmus, fegyelem, irányított kreativitás, monotóniatűrés. De kétlem, hogy egy ilyen Ottlik-lemásolás ma akkora durranás lenne a sajtóban. És amikor 2000-ben először lettem JAKelnök, azt írtam a bemutatkozó szövegbe és a honlapra is, hogy a cél az, hogy a JAK márkanévvé váljon, amelynek a segítségével a fiatal írók ismertté válhatnak. De ez a márkanév csak az irodalmi életen belül működik, a nagyvilágba nem sikerül kilépni vele.
Továbbá, mondja Braun Róbert, nem a könyv a termék. Hanem egyrészt az a személyiség, akit mögé lehet tenni, másrészt az a fogyasztói vágy, hogy ha ilyet veszek, akkor ilyen és ilyen leszek. Eszembe jut, ezért dolgoznak a szingliregények annyi ruhamárka-névvel. Az sikkes. Ma Magyarországon nem sikkes dolog kortárs irodalmat olvasni. Barta Bandika példája, hogy brit képzőművészek hogyan futottak be egy reklámügynökség segítségével, a képzőművészetre könnyebben lehet érvényes. Az viszont igaz, hogy nemcsak anyagi, hanem szemléleti kérdésekről is szó van itt: a könyvek kiadási költségvetésébe igenis be kellene tervezni a reklámköltségeket. Megkérdem utána Bandikát, mennyi lenne az. 20 millió. Miközben 250ezerből jön ki egy JAKfüzet. És kellene hozzá mindenféle celebesítő technika, Fókusz-interjú, Blikk-hírek. És akkor talán. Ha kell ilyen áron is. És egy-két felfutatott egyén után talán-talán érdekessé válhat az, ha valaki író. Hát ez lenne a megoldás? A celebesítő technikák átvitele az irodalomra is?
De akinek sikerül, ahogy tegnap Reményi Jóska mondta, mint egy szupernova, ha kilövik, ránk többet nem néz le. Bár ott van a pozitív példa, amit Orcsik Roland említett tegnap, neves horvát írók összefogása, közös nagy PRakció a médiában.
Megkérdezem a beszélgetőket, akkor ezt úgy értik-e, hogy megfelelő marketinggel minden könyvet el lehet adni. Igen, úgy értik. Jó, de ne felejtsük, az irodalomban vannak azért ízlések, trendek, épp akkorok. Miért pont akkor talál be a Twilight-saga, amikor? Aztán elhúz magával más vámpíros könyveket, olyat is, ami 15 évvel korábbi, akkor a kutyát se érdekelt, most meg filmsorozat készül belőle. Mert megszólít valamit a közös kulturális tudatban, valami olyanra felel, ami éppen akkor kérdés. Azt mondja Bandika, nem az a cél, hogy a könyvet elolvassák, hanem hogy megvegyék. Na ja. A Harry Pottert el is olvassák.