Tag Archive: X-MAN


Mostanában kutyákról álmodom. Nyúl-urak és csaholó kutyák esnek térdre minden kupleráj előtt, / hogy elfelejtsék Isten ostorát. Ahol ébrenlét és álom összeérni látszik, az a horizont. Érdemes a meghatározásokat néha kifordítani, rájössz, hogy jön kutyához Pál Dani. Úgy, hogy éltünk, nem hiába. Kötet, Budapest, 2013.

Van látszólagos és látható határ, közöttük ott a depresszió, nem vicc, horizontális depressziónak nevezik. Cosinus gamma meg Földsugár ér szemmagasságig. Még föntebb a cukros-habos kékség, föltűnik benne rögtön egy repcsi. Közbevetés, Az Úr Nyolcadik Kerülete. Facebook, 2013, jelenleg is. Részlet:

Práter utca, fiatal anyuka tolja kislányát egy babakocsiban.
gyermek: (felmutat az égre) “Kejmtéj.”
anyuka: “Repülő az, kincsem.”
gyermek: (mutat fel az égre) “Kejmtéj.” (És elpityeredik.)
anyuka: “Kicsim, kicsim, csak egy repülő…”

Dani rám csörög, mielőtt az isztambuli gépre felszáll, hogy kéne róla írni valamit. Este már a Küçük Ayasofya Camiinál fog verseket olvasni. Ez az a pasi, akit anyád vejéül kíván. (Nehogy baj legyen belőle aztán.) Sorrendiség nélkül pár dolog, hogy miért. (Legizgalmasabbak a kontrasztok.) Mathématiques sans frontières és Kölcsey, Rimbaud, Miatyánk-parafrázis plusz kémia, mozgásszínházi adaptáció, HVG Golden Job vs. korai fejlesztés, ügyvezető főosztályvezető, alapító-helyettes, projekt-asszisztens, ösztöndíjazott zsűrielnök. Azt mondja, szeretné körbejárni és leírni, hogy a lineáris (vagy vektoriális) és/vagy hálózatos szövegtartományok mellett harmadikként milyen szövegtartomány létezhet és létezik – egyelőre a technikai fejlődést megelőzve, pusztán informatikai-matematikai-logikai alapon. Simán bele lehet veszni.

Ha például grönlandi nő vagy, máris a tiéd. Milyen élet vagy halál vár az eszkimó asszony ágyában, / tettem fel a kérdést többször is, / vagy írtam egy elhullott állat fagyott lábával a hóba (…) egy régi történet bűvkörében indultam / hó fölött lebegve, átfúrva magam hatalmas dombokon, / hogy nyugat felé vagy északon / talán megtaláljam, megtaláljam talán / annak a régi mesének eszkimó asszonyát.

Vagy ha őt nem, egy másikat. A játék folyton az, mik voltunk, és mivé leszünk. Hogy mi lehettünk volna, az nyír ki igazán. Lehettünk volna festmény egy úriház / falán, vagy elkent úriház egy festmény / hátoldalán, vagy egymásnak épp háttal / két keresztény, hogy megfeszítve rajtam / száddal keresd az istentagadást, vagy / maradást kérj, néhány skiccelt arcvonást / egy képen, amin egyikünknek talán / helye van, hogy másikunk vázlat legyen / neki épp háttal egy elkent úriház / falán kifeszített kép hátoldalán.

Miért nem a kurvás versek, rá lehet kérdezni, ahogy Danitól kérdezték egykor, ő azt válaszolta, idő előtti volna, majd ősszel. Közben kiderült, a kurvák ideje sose telik le, ez egy másik ősz, hát tessék, szabályos gyöngyszem a nyolcadikból:

kurva: “Szia. Szex?”
én: “Nem, dehogy.”
kurva: “Akkor nem veszel nekem egy csokit?”
én: “Dehogynem!”

Ti, szép, olcsó vagy drága lányok, ha egyszer lágy szívvel jön felétek, Cadburyjét el ne eresszétek, majd miután elmajszoltátok, simogassátok meg álmotokban a kutyátok, itt futnak, amott a múltat csaholják – vidáman ráztuk szaladva körbe / nőink nyakunkra kötött láncát.

A teljes szöveg az ICA oldalán

Reklámok

A verseidben sokszor megjelenik egy elfojtott szexuális dinamika, ami kíváncsivá tesz. Szeretnék beszélgetni veled ezért arról a tapasztalatról, melyben az „én” a szexualitás alanyaként ismer magára. Viszont annyira erőteljesen artikulálódik ez az „én” ezekben a sorokban, hogy nem tudok olyan kérdéseket feltenni, melyek ne rád vonatkoztatva érdekelnének.

Nem fogom félreérteni: én érdekellek. Egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy versekről beszélgessünk.

Szóval olvasom a verseidet, előszivárog belőlük az erotika, ami aztán mégsem kap erőre, nem ránt bele a vágyba, csak készenlétben tart. Gyengéd rezgés ez, amit időről időre megszakít egy nyers szó vagy kép. Afféle nyelvi ejakulációkként élem meg őket, „finoman lüktető egymillió vagy egy kicsi halál”-ként – Ami című versedre utalva…

Kedves vagy. Köszönöm.

Miért van ez a lefojtás, ez a fegyelmezettség? Miért óvatosan lappang és nem árad szét vadul?

Megsimogathatom az arcodat?

Igen.

Érted már?

Dilinyós vagy.

Ezt így még ilyen formában nem mondta senki.

A szexualitásban mi a természetes és megengedett, mi az, ami bűnössé teszi az erotikus kontextusba helyezett „én”-t, és mi az, ami tiltott számára?

Szexualitásról vagy társadalomról beszélgetnénk? Ez két majdnem összeilleszthetetlen világ. Folyamatos és nagyon régi köztük a konfliktus. De egyik nyelvével sem lehet megérteni a másikat, legfeljebb hosszan filozofálgatni vagy kitűnő regényeket írni.

A Telefonszex című versed a maszturbációról szól, ami „viszi előre a szerelmet a tökéletesség felé”, ami „letépi a látszatvilágról a fátylat”, az emocionális cselekmények védőburkaként is említed, sőt „preparálja a szexualitást” és megérthető belőle a „férfi-nő kapcsolat leglényege”. Beszélnél erről részletesen? Mi az a „leglényeg”, ami az önkielégítésen keresztül érthető meg?

Nagyon kevés verset írtak az önkielégítésről. Gondoltam, írok egyet. Abba minden hülyeséget beleraktam, ami csak eszembe jutott. Nem tudok ehhez sokat hozzáfűzni, nem különösebben érdekel. Egyébként meg szép, ha valakit annyira kívánsz, hogy nem tudsz uralkodni magadon. Így sem.

A verseidben a gyönyörök gyakorolását érintő gondolkodásban hármas stratégia figyelhető meg: a test szükségleteinek megélését (elcsábított férjes asszonyok, szeretők mellett), a pillanat hevületét (melyet akár egy felbukkanó, ismeretlen nő látványa vált ki az utcán), vagy a lírai szubjektum érzelmi állapotából adódó helyzetét, amelyet vagy szerelmi érzékiség jellemez (pl Mara és Szonyecska iránt), vagy vágytalan, kiégett szexualitás. A Három szerelmes állapot versed pont ez utóbbit mutatja be: „Ronda cuppanás, ahogy/ ágyékom ágyékodba fogy”, vagy a kedvencem, az Öreg cukor című, amelyben szerepel egy feleségként megszemélyesített fotel, egy nyalakodó macska és a fotelre maszturbáló „én”. Mesélj ezekről a megtapasztalásokról. Miért fontos ezeket bemutatnod? Ezeken keresztül mit tapasztal meg önmagából ez a lírai én?

Szépen összefoglaltad. Valahogy így van. Köszönöm. De ezek csak versek, nem kell túl sokat belemagyarázni.

Ha már az Öreg cukornál és feleségnél tartunk, több (eredetileg fészekmeleg) tárgyat látsz el negatív asszociációval. Megjelenik a foltos fotel, egyre több a magányos párna, a testeket elválasztó faliszőnyegek stb. Mikor mondható ki az, hogy rossz egy házasság?

Pontosan akkor, amikor kikelsz a szeretett nő mellől – legyen az például a feleséged – és ilyenek jutnak eszedbe, vagy ilyen baromságokat írsz le. A helyett, hogy megölelnéd, cirógatnád, csókolgatnád, amíg alszik vagy fel nem ébred hozzád.

Milyen egy jó szerelem?

Ha tudjátok egymásról, hogy egy zombitámadás után is megőriznétek a humorotok. Egy ilyen nőt a sírig – ami zombik esetén elég nagy marhaság – tudnék szeretni.

A teljes interjú az ICA oldalán olvasható.

A sorozat első része ITT olvasható.