Ez az a (szerkesztői) szemlélet, ami egy ideje Magyarországon nem divat (volt valaha?), se a kultúrában, se a közéletben, se a kultúrpolitikában (stb.), se az egyik vagy a másik vagy a harmadik oldalon (vö. haverok, vö. esztétikai korrupció, vö. kánonpánikkeltés). Álomvilágban élnénk, hogy évtizede ezt képviseljük, és a továbbiakban is ezt fogjuk? 😀 >>> “…olyan felfogásban képzeljük el a kultúra és a tudomány mintázatait, amely nem rendezi azokat hierarchikus szerkezetbe, sokkal inkább mellérendelő és egymást értelmező viszonyban gondolja el őket. Irodalmi kínálatunk elsődleges célkitűzése továbbra is annak a profilnak a megőrzése, amely az alakuló kortárs literatúrában képes a folyamatos megújulásra, a beszédmódokat pedig nem bemerevíti, hanem párbeszédbe hozza.” (by L. Varga Péter, a fotó is tőle 😉 )
Forrás: prae.hu
Pál Dániel Levente 